A szabadság ünnepe: berlini fal leomlására emlékezik Németország

Egy nappal a történelmi évforduló előtt már vasárnap megkezdődtek a berlini fal leomlásának 20. évfordulójával kapcsolatos ünnepségek a német fővárosban.

MTI

A vendéglátók, illetve a szervezők szerint Berlinben a szabadságot ünnepli a világ, ezért az ünnepi program "a szabadság ünnepe" elnevezést viseli. Az ünnepségek csúcspontja november 9., azaz a tényleges évforduló napja, illetve az esti rendezvény, amelynek főszereplői között lesz Mihail Gorbacsov és Lech Walesa mellett Daniel Barenboim és Jon Bon Jovi is.

A német főváros központjába, a Brandenburgi kapuhoz és környékére százezreket várnak, de közülük, több tízezer már vasárnap ünnepeltek. Mégpedig a hajdani határátkelőknél, valamint annak a dominófalnak a mentén, amelyet - az egykori mesterséges határ vonalát követve - a hét végére mintegy másfél kilométer hosszú szakaszon építettek fel a Brandenburgi kapu mentén a Potsdamer Platztól a német parlamentig. A különleges anyagból készült színes dominókat német és külföldi fiatalok festették, illetve rajzolták tele saját, az egykori fallal kapcsolatos "gondolataikkal".

A dominófalat november 9-én este bontják le, a 20 évvel ezelőtti tényleges falbontásra emlékezve. Az első téglát azonban ezúttal nem Magyarország üti ki a falból - mint azt Helmut Kohl, a német egység kancellárja annak idején többször is hangsúlyozta -, hanem Mihail Gorbacsov és Lech Walesa, akik az első dominókat döntik le.

A hétfő esti évfordulós rendezvény a Brandenburgi kapunál ünnepi koncerttel kezdődik, amelyen Berlin város zenekara lép fel Daniel Barenboim vezényletével, és a hírek szerint Wagner, valamint Beethoven darabokat játszik. Az újabb falbontás, azaz a dominók ledöntése ezután következik, majd újabb koncert az amerikai rocksztár, Jon Bon Jovi és a Grammy-díjas, a világ első számú lemezlovasának többször is megválasztott német Paul von Dyk részvételével. Ő az évforduló estéjére tervezi erre az alkalomra írt himnuszának világpremierjét. A himnusz nem véletlenül a We are one (Egyek vagyunk) címet viseli.

U2-koncert a Brandenburgi kapunál:

Közben a világ minden tájáról összegyűlt magas rangú politikusok közül jó néhány a felállított színpadokon méltatja az évforduló jelentőségét. Az állam- és kormányfők, továbbá a többi "kiemelt" vendég pedig késő este Merkel kancellárral jubileumi vacsorát fogyaszt el. Köztük lesz Dmitrij Medvegyev, Hillary Clinton, Gordon Brown Nicolas sarkozy és Bajnai Gordon is.

A német fővárosban már napok óta páratlanul szigorú biztonsági intézkedéseket léptettek életbe. Berlinben az évforduló kapcsán több ezer rendőr teljesít állandó szolgálatot.

OLDALTÖRÉS: Németországgal ünnepel a világ

Németországgal ünnepel a világ

Nemcsak Európa, hanem az egész világ Németországgal ünnepli hétfőn a hírhedt berlini fal leomlásának 20. évfordulóját.

Nem véletlenül fogalmazott a volt külügyminiszter, Hans-Dietrich Genscher az ünnep előestéjén úgy, hogy a Berlint 28 éven keresztül megosztó fal lebontása olyan történelmi esemény volt, amely nemcsak Németország és Európa, hanem az egész világ megosztottságának felszámolását segítette elő, és végérvényesen a történelem szemétkosarába juttatta a hidegháborút. Mindebben - mint évfordulós nyilatkozataikban a német vezetők többször is elismerték - a két évtizeddel ezelőtti magyarországi eseményeknek, a vasfüggöny lebontásának és a határnyitásnak is kiemelkedő szerepe volt.

A szó szoros értelmében nemcsak Berlinnel, hanem Berlinben ünnepel november 9-én a világ. A német fővárosba várják az Egyesült Államok és Oroszország vezetőit, az Európai Unió tagországainak állam-, illetve kormányfőit és mindazokat a korábbi vagy ma is aktív politikusokat, akik annak idején döntő érdemeket szereztek a fal lebontásában. Oroszországot Dmitrij Medvegyev államfő, az Egyesült Államokat - Obama elnök ázsiai útja miatt - Hillary Clinton külügyminiszter képviseli. Berlinbe jön a többi között Nicolas Sarkozy és Gordon Brown, de a többi uniós állam- vagy kormányfő is. Magyarországot Bajnai Gordon miniszterelnök képviseli.

A 20 évvel ezelőtti események főszereplői közül a német fővárosban köszöntik az egykori Szovjetunió volt vezetőjét, Mihail Gorbacsovot, továbbá Lech Walesát, a lengyel Szolidaritás szakszervezet egykori elnökét és Németh Miklós korábbi magyar miniszterelnököt is. A hírek szerint csupán egy valaki hiányzik majd a történelmi főszereplők közül, mégpedig a német egység kancellárjának nevezett Helmut Kohl, aki betegsége miatt nem lehet jelen.

Az elmúlt hetekben számos értékelés és nyilatkozat hangzott el a berlini fal lebontásának előzményeiről, 1989. november 9. történelmi jelentőségéről, továbbá a Németország és Európa által azóta megtett útról, így a sikerekről, az eredményekről, a kudarcokról és a feladatokról is.

Ami az előzményeket illeti, a mai Németországban általános vélemény, hogy a fal leomlásában döntő szerepe volt az akkori keletnémet ellenzéki mozgalmaknak, az 1989-ben rendszeressé vált hétfői tüntetéseknek, a lipcsieknek, a drezdaiaknak és a berlinieknek. Akik - Lipcséből indulva - az akkori történelmi jelszót, a Wir sind das Volk (Mi vagyunk a nép) kiáltást zászlajukra tűzve meghátrálásra kényszerítették az egykori kommunista rezsimet, Erich Honeckert, Egon Krenzt és a többieket. És elérték azt, hogy a végnapjait élő akkori NDK vezetői november 9-én - utolsó reményként - utazási könnyítéseket rendeljenek el, és a rendelet - amelynek publikálását egy nappal későbbre terveztek - néhány órával később elvezetett a fal lebontásának megkezdéséhez. Arról az estéről, a kelet-berliniek szabadságvágyáról és eufóriájáról, a határátkelők megnyitásáról, a több százezer berlini "kiszabadulásáról" soha nem feledkezik meg a világ.

De Németország tudatában van annak is, hogy mindehhez szükség volt az akkori Szovjetunió és az Egyesült Államok támogatására, Mihail Gorbacsov híres "glasznoszty és peresztrojka" politikájára, és szükség volt a lengyel Szolidaritásra, Lech Walesára, továbbá a vasfüggöny magyarországi lebontására és a szeptemberi, keletnémetek tízezreinek Nyugatra történő kiutazását lehetővé tévő határnyitásra. De ugyanúgy szükség volt Helmut Kohlra és Hans-Dietrich Genscherre, akik felismerték, hogy a fal leomlása történelmi lehetőséget nyitott a német egység helyreállítására, ami 1990. október 3-án valósult meg. Mindezek alapján helytálló az egykori NDK-ban felnőtt első keletnémet kancellár, Angela Merkel azon kijelentése, amely szerint 1989. november 9. az újkori német történelem legboldogabb napja volt.

Az egykori kancellár, a 70-es évek elején a Szovjetunióval és Lengyelországgal kötött történelmi keleti szerződések atyja, Willy Brandt fogalmazott a fal leomlásával és az egység helyreállításával kapcsolatban úgy, hogy most összenő, ami összetartozik. Utóda, Helmut Schmidt viszont a mostani évforduló kapcsán hangsúlyozta azt, hogy ez az összenövés még nem fejeződött be. Az egykori NDK-hoz tartozott keletnémet tartományok még távolról sem olyan "virágzó tájak", amilyennek azokat Kohl az egyesülés nyomán jövendölte. A keleti és a nyugati országrész életszínvonala között még nagy a különbség, a munkanélküliség az egykori NDK-ban duplája a nyugatinak, és súlyos problémát okoz a keletnémet lakosság elvándorlása. Mint ahogy az is, hogy várat magára a "mentális összenövés" is; a legfrissebb felmérések szerint a keleti tartományok lakóinak jelentős része még mindig "másodrangú" állampolgárnak érzi magát. Ezeken a területeken még sok a teendő, és szükség van a keleti országrésznek nyújtott, úgynevezett szolidaritási támogatás - 2019-ig előirányzott - folytatására. Ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy 10 év múlva valóban megtörténhet a volt NDK felzárkózása.

Németország azonban november 9-én, hétfőn elsősorban ünnepel. És ledönti azt az 1000 "óriásdominóból" épített falat, amelyet az ünnep alkalmából a Brandenburgi kapu előtt csak azért húztak fel, hogy - a világnak ismét példát mutatva - legyen mit ledönteni. Hogy megüzenhesse Európának és a világnak: soha többé ne építsen és ne tűrjön semmilyen falat.

OLDALTÖRÉS: Visszaemlékezések, felmérés

Szovjet keményvonalasok ezer áldozattal számoltak a berlini fal leomlásakor

Mihail Gorbacsov döntésének köszönhetően nem volt vérfürdő 1989-ben Berlinben: a szovjet vezetés keményvonalasai ugyanis mindenáron szerették volna megállítani a keletnémet változásokat, és ehhez mindent elő is készítettek - állítja Vlagyimir Fjodorovszkij, a volt szovjet főtitkár egykori diplomáciai tanácsadója.

"A rend helyreállítása kapcsán ezer halálos áldozattal számoltak, az orvosok fel voltak készülve, minden biztosítva volt a sebesültek ellátáshoz. De soha nem kaptak zöld utat" - idézte vasárnap a Le Journal du Dimanche című párizsi lap a történésznek a közelmúltban franciául megjelent visszaemlékezéseiből a berlini fal leomlására vonatkozó részletet. A volt tanácsadó szerint a szovjet párvezetésben 1989-ben öten hozták meg a döntéseket. Ketten, Vlagyimir Krjucskov, a KGB vezetője és Dmitrij Javzov honvédelmi miniszter bizonyos szempontból támogatták a reformokat, de a rendszer szétesését nem. A másik két személy, Alekszandr Jakovlev, a peresztrojka fő ideológusa és Eduard Sevardnadze külügyminiszter a kommunizmus lebontásáért küzdött.

Gorbacsov ötödikként a döntőbíró szerepét töltötte be, és "kiváló érzékkel" tudta összebékíteni az ellentéteket, mert egyetlen dolog volt számára fontos: a békés megoldás. "Az ő sikere a bukás győzelme, a gyengeség ereje: azért lépett egyet hátra, hogy kettőt haladjon előre, és így el tudta kerülni a vérfürdőt" - hangsúlyozta az orosz történész. Emlékei szerint a keményvonalasok soha nem mertek szemből szembe konfrontálódni Gorbacsovval, és a kelet-európai országok gazdasági válsága is belejátszott a döntésekbe. Amikor az NDK-sok Magyarországon keresztül kezdtek Nyugatra menekülni, Jakovlev azt mondta a tanácsadónak: "Annál jobb, most már minden visszafordíthatatlan..."

Fjodorovszkij álláspontja szerint azonban az események gyorsan meghaladták a reformereket, akik lépésről lépésre, egy kézben tartott alkudozási folyamatban képzelték el a helyzet javulását, és nem olyan hirtelen, ahogy az történt. Günter Schabowski, az NDK állampártja, a NSZEP szóvivőjének "improvizált" bejelentése a határok azonnali megnyitásáról azonban mindent eldöntött. "Schabowski hibája nélkül a berlini fal lebontása többe került volna, és tovább tartott volna. De elkerülhetetlen volt: a történelem működésbe lépett" - írta Gorbacsov egykori tanácsadója.

Sarkozy is bontotta a berlini falat

Nicolas Sarkozy a Facebook közösségi portálon számolt arról vasárnap, hogy húsz évvel ezelőtt maga is részt vett a berlini fal lebontásában.A francia elnök beszámolója mellé egy színes fotót is csatolt, amin az akkori jobboldali RPR párt 34 éves helyettes főtitkára kezében vésővel látható a falnál, 1989. november 9-én este.

"November 9-én reggel hallgatjuk a Berlinből érkező híreket, amelyekből úgy tűnik, hogy változások történnek Németország megosztott fővárosában. Alain Juppével (a párt vezetőjével, későbbi kormányfővel) úgy döntünk, hogy részt veszünk a várható eseményen ... Nyugat-Berlinbe érkezve a Brandenburgi kapuhoz sietünk, ahol már lelkes tömeg gyülekezett a fal megnyitásának hírére" - írta a francia elnök, aki beszámolója szerint a tömegben véletlenül meglátott egy "fiatal képviselőt", Francois Fillont. Sarkozy 18 évvel később őt nevezte ki kormányfőjének.

"Elindultunk a Checkpoint Charlie-hoz, hogy átmenjünk a város keleti oldalára, ahol aztán néhány csákányütést mérhettünk" a falba - tette hozzá a francia államfő.

"Körülöttünk családok gyülekeztek a beton lebontására. Volt aki, odajött, és az érzéseiről, új elképzeléseiről beszélt, megosztotta velük, mit is érzett amiatt, hogy évtizedeken át el voltak választva egymástól. Az éjszaka általános lelkesedésben telt: a német nép egymásra találása a hidegháború végét és a nagy szabadság korszakának kezdetét jelentette Európában" - fogalmazott Sarkozy a Facebookon.

Minden nyolcadik német visszasírja a berlini falat

Húsz esztendővel a berlini fal leomlása után minden nyolcadik német - keleten és nyugaton egyaránt - a fal mielőbbi visszaállítását akarja.

A Leipziger Volkszeitung hétfői számában megjelenő írás idéz a lap megrendelésére végzett reprezentatív fölmérésből, amely szerint a megkérdezettek 12 százaléka nyilatkozott ebben az értelemben. Szemben velük 79 százalék szerint a fal leomlása minden németet boldoggá tett. Kilenc százaléknak vagy nincs véleménye a kérdésről, vagy nem akart nyilatkozni. A fal hívei közül lényegében azonos számban vannak a nyugaton és a keleten élők, általában munkanélküliek, munkások és a Baloldal pártjára szavazók.

A lipcsei Piackutató Intézet október végén 1008 felnőttet kérdezett meg, akik közül 66 százalék szerint jól sikerült az ország egyesítése; arányuk 55 százalék keleten és 69 százalék nyugaton. 87 százalék mondta azt, hogy jól megy neki az egyesült Németországban - 82 százalék keleten, 88 nyugaton. Mindazonáltal a megkérdezettek 35 százaléka több igazságtalansággal találkozik ma, mint a fal idején, (49 százalék keleten, 32 nyugaton). Minden negyedik ember viszont azt állította, hogy az elmúlt 20 évben romlott az életszínvonala.