Csodálatos gyógyulás! - Alexandra újra jár

Nagy Alexandra 2007. január 24-én, munkába menet  szenvedett autóbalesetet Csákánydoroszlónál. Az akkor 24 éves lány súlyos agyi károsodást szenvedett, központi agytörzse sérült, olyan helyen, ahol nem lehetett műteni.

Saját magának kell regenerálnia a beteg sejteket. A lány éberkómába került, az orvosok egy százalék esélyt adtak a túlélésre. Azóta a hitnek, a kitartásnak és a kezeléseknek köszönhetően Alexandra lábra állt és beszél.

Alexandra testvére Betti és édesanyja, Nagy Antalné a körmendi Bercsényi utcai ház ajtajában fogadnak bennünket, s mutatják az utat a rózsaszín falú szobába. Ahogy belépünk, nagy meglepetésünkre Alexandra rögtön hangos sziával köszönt bennünket. A szavunk is eláll, hiszen amikor legutoljára láttuk a lányt, magatehetetlenül feküdt az ágyban, s csak a szemével tudta jelezni, hogy ért bennünket.

- Szandra tavaly decemberben kezdett el beszélni - fogja meg az édesanya a lány kezét, egy hónappal ezelőtt pedig elkezdett járni. - Nagyon sokat járunk rehabilitációs kezelésekre, rengeteget fejlődőtt  a gyógytornászoknak köszönhetően. A szociális szolgáltató központban tornázunk rendszeresen, az egyik dolgozójuk pedig sokat segít nekünk a mindennapi életben - meséli az édesanya.

A fiatal lány sosem adja fel, ha  minden porcikája fáj, akkor is tornázik, mert szeretne minél előbb egészséges lenni. Esténként közösen imádkozik a család, s erőt kérnek a következő naphoz.

- Sopronba járunk  kezelésekre, s ott azt mondták, Szandra a neurorehabilitáció nagy sikere  - folytatja az édesanya. - Hihetetlen akaraterő van benne, s csupán azért elégedetlen, mert lassúnak tartja a felépülését. A lányom mindenre emlékszik, de amikor megkérdezzük, hogy hány éves, akkor azt válaszolja, hogy 24. Azt, hogy a baleset óta eltelt  két év, nem fogadja el. Egyelőre nem beszélünk arról a bizonyos januári napról, csak akkor, ha már úgy érzi, felkészült rá  - puszilja meg a homlokát.

Szandra, bár még szondán keresztük táplálkozik, újra ismerkedik az ételek ízével. Szeret kimozdulni otthonról, sokszor elkíséri édesanyját bevásárolni. - Nem is tudom felsorolni, hányan segítettek, nagyon hálásak vagyunk mindenkinek - teszi hozzá az édesanya. Szandrát a barátai, ismerősei is sokszor meglátogatják, s ez  erőt ad neki holnaphoz.