Sitkei Rockfesztivál: dübörgött a zene a Hercseg-hegyen (képgalériával frissítve)

Az aggódó arcok már szombat délelőtt kisimultak, ugyanis a 24. Sitkei  Kápolnakoncert előestéjén megjött a hidegfront  és át is száguldott a térségen. Igaz, a szélvihar ide is elért, de ebből jószerivel semmit  sem érzékelt a közönség a védett völgy miatt. A rendező sitkei Kápolnáért Kulturális és Sport Egyesület stábja, mint mindig, a  dombi építményből irányított.  Az  amatőr együttesek  után pontban négykor a Beatrice lépett színre. Addig azonban volt idő a számvetésre a közelgő, jubileumi koncert előtt. 

Kiss László, az egyesület elnökségi tagja a kezdetek óta szervezi társaival a fesztivált. 

- Az első megmozdulás 1986-ban volt, persze nem előzmények nélkül. Ugyanis  az akkor még romos kápolnában több komolyzenei koncertet adtak Balázs Fecó barátai, ez  figyelmet keltett. Az első koncerten négy csapat szerepelt, mégpedig a Korál, a Kormorán, a Lord és a Dandys. Hat-nyolcszáz néző lehetett, igen lelkesek. Hát, azt sem tudtuk akkor még, hogy eszik, vagy isszák a koncertezést... Alapvető feltételek hiányoztak, mondjuk az áram. Azt se feledjük, hogy az úton akkor még nem demokratikus rendőrök, hanem önkéntes munkásőrök cirkáltak... Bár nem volt  gond velük, igaz, a közönség nem is adott okot erre. Aztán 1988. július 1-jén megalakult az egyesület, 29 taggal. Célul tűztük ki az épület megmentését, valamint kiállítások, komolyzenei koncertek, más művészeti bemutatók szervezését. Mivel a nevünkben ott volt a sport is, nem volt kétséges: az egyesület a faluért is tenni fog. Kilenctagú elnökséget választottunk, Balázs Fecó lett a főnök, aki most tiszteletbeli elnökünk. Az egyesület vezetését aztán Kovács Ferenc vette át,  Morgós Istvánt pedig ügyvezető elnökké választottuk. Így három erős funkció is garantálja a demokratikus működést: Morgós úr az ügyvezető, Martonfalvi Miklós a gazdasági vezető, Gróf Lászlóné, Erika a titkár. E pilléreken építkezve jutottunk el a mába. Egy erős és gazdaságilag stabil civil szerveződéshez, amely több mint hetven tagot számlál  - mondja Kiss László.

Az egyesület  foci és tekecsapatot működtet  a településen, nyolc éve adja ki a Sitkei Hírek című újságot. Jelen vannak az idősek napján éppen úgy, mint a falunapon. Ez nem is csoda, hiszen az ügyvezető elnök egyben polgármester is. Az  egyesület tagságnak zömét a kultúrát szerető családok  teszik ki. Ahol már az utánpótlás is megjelent.  - Van olyan tagunk, aki  nagyban segít;  húsz évvel ezelőtt  viszont még babakocsiból csápolt a Lordra   - nevet fel Kiss László. A civil szálat felfüggesztve a rétre araszolunk.  Egyre több az ember.

 - Négyezernél  már nullszaldósok vagyunk - hallom. Mindenféle  szerkentyűvel érkezik a nép. Van, aki golfkocsira emlékeztető valamit  húz, más kempingszéket, pokrócot cipel. Néhányan esernyőt is hoztak elrettentésül, megint mások a nyírt fűben heverésznek,  önfeledten. Aztán megdördülnek a hangfalak, Nagy Feró színre lép.

A celebséggel kacérkodó, emiatt sok támadást kapó  ősrocker percek alatt bebizonyítja: olyan ő a  könnyű műfajban, mint volt Hofi Géza a humorban. Egyedi, zseniális  és utánozhatatlan. - Van itt sitkei ronda lány?  - érdeklődik negédesen, majd a basszista  Laczikkal őrületes párbeszédbe kezd.  Csak úgy röpködnek a poénok. Ami másnál kemény tanulás, megjátszott spontaneitás, az Ferónál  maga a vegytiszta természetesség: nem tud hibázni. S miközben dől a röhögéstől a közönség (Vannak itt úttörők?, De szeretnék bűnbakot lőni!, Éljen John  Lennin!, Befizettél, énekelhetsz,  mi kell még?) aközben klasszikus,  baboskendős ricsés dalok zúgnak: Őrületes rock and roll, Nagyvárosi farkas, Jerikó, Huszadik század, Nyolc óra munka...

- A nép  meg van véve! - kiáltja  aztán Feró már a színpad mellett,  ahol digitális kütyükkel fotózza a tömeg. S míg a színpadon  hangol a  Mobilmánia,  Kiss László néhány érdekességet említ: a  Kőműves Kelemen volt a legnagyobb veszteséges vállalkozás, emiatt egy évet ki kellett hagyni. Csepregi Éva csaknem találkozott  egy kósza  sörösüveggel, ezt leszámítva 24 éven át egyszer sem volt balhé a hegyen. Aztán a hangfalakból Tunyogi hangja árad, vokált énekel vele a közönség. Kissé bizarr,  de felemelő kép.   Jön a Kormorán, majd a napi nézőcsúcsot  beállító Lord-henger,  és Balázs Fecó, akit Kovács Ferenc  megyei közgyűlési elnök emlékplakettel tüntet ki.  Az  Ossián zár, így búcsúznak: Jövőre  folytatjuk!