Megemlékezés Márkus Emília Fő téri emléktáblájánál

Az Országos Széchenyi Könyvtár színháztörténeti tára őrzi azt a plakátot, amely a Nemzeti Színház 1901-es   szombathelyi vendégjáték-sorozatának befejező előadásáról ad hírt:  A kaméliás hölgy címszerepében   szülővárosában is többször színre lépett a szőke csoda, Márkus Emília. A plakát alján színigazgatói közlemény olvasható: Mai előadással a vendégjátékok sorozatát befejezve kedves kötelességemnek tartom úgy a saját, mint az ünnepelt művésznő nevében Szombathely város közönségének a tanúsított rokonszenves pártfogásért hálás köszönetemet nyilvánítani.  

A szülővárosát sosem felejtő szőke csoda megszületését 150 éve tűz kísérte, pénteken délelőtt esernyővel érkeztünk a Fő térre. A 25-ös számú házon két márványtábla is látható: az egyik Horváth Boldizsárra, a másik Márkus Emíliára emékezik. Pont Emma születésekor a családi malom leégett, ezért Márkusék a közeli rokon Horváth Boldizsárékhoz költöztek; innen az egybeesés. 

A  megemlékezésen Feiszt György tanácsnok kezdeményezőként köszöntötte a résztvevőket. Jordán Tamás Kossuth-díjas színművész, a Weöres Sándor Színház igazgatója elmondta a Márkus Emília-kortárs József Attila (tényleg: vajon mit tudtak egymásról?)  A számokról című versét, aztán a hagyományok megtartásának fontosságáról szót ejtve megígérte: az új Akacs Mihály utcai színházépület fantasztikus adottságokkal bíró kamaratermét Márkus Emíliáról nevezik el;  Az ügynök halála című Miller-drámát a  tavaszi szezonban például már ott játsszák.

Aztán dr. Ipkovich György polgármester és Jordán Tamás elhelyezték az emléktáblánál az emlékezés koszorúját.