Bajomi Nagy György: közmunkás, aligátor, filozófus

Sőt: Bajomi Nagy Gyuri már akkor szombathelyi színésznek számított, amikor még nem is létezett a Weöres Sándor Színház. Létezett viszont az ősforrás, a Kamara Savaria: csakis azért, mert lánglelkű fiatalok (Dömötör Tamás, Endrődy Krisztián) eltökélték, hogy színházat csinálnak, lesz  ami lesz. Hát lett.

Először (2001-ben) mindjárt a Sóska, sültkrumpli című Egressy Zoltán-előadás, Széles László rendezésében. Ebben játszotta  játssza ma is, ha úgy adódik Bajomi Gyuri a saját baját rosszmájúsággal kenegető, behízelgően gonoszkodó Szappan partjelzőt; fenomenálisan. Különben is: angyalok vigyázták azt az előadást, szerencsés csillagzat alatt született.

Azon a forró nyáron nagy személyes és szakmai barátságok köttettek Szombathelyen. A Sóska, sültkrumpli után több Kamara Savaria-produkció következett a Hazug címűt megnézte Jordán Tamás is. Akik abban játszottak, mind kötődnek  vagy kötődtek egy darabig  valamilyen módon a mai Weöres Sándor Színházhoz.

Bajomi Gyuri humorában mostanában A jó pálinka itassa magát című előadásban - nevezzük dokumentarista kortárs kabarénak - mártózhat meg a közönség. De van itt más is: a nagy beugrás. Kelemen Zoltán rendezésében májusban mutatta be a színház a szintén kortárs szerző Háy János A Herner Ferike faterja című istendrámáját.

Az előadásban néhány hete Gyuri vette át a folyamatosan böstörgő, Pestre vágyó, reménytelenül gyomorbajos ároktisztító közmunkás mellékállásban ásójára támaszkodó filozófus , Herda Pityu (meg persze a Herda Pityu apja) szerepét a színháztól épp megvált Szabados Mihálytól.

Ismét együtt léphet színre a kipróbált hármas: Orosz Róbert, Horváth Ákos és Bajomi Nagy György  akiknek sokszínű, összehangolt összjátékában a Jó pálinka...-előadásban is elgyönyörködhetünk. A Herner Ferike... ráadásul úgy nevettet, hogy közben mintha sírni kéne öröm hallani a nézőtéren végighullámzó finom kuncogásokat, aztán átélni, hogy egyszer csak megáll, tömbösödik a levegő. Gyuri a lelkendezést mindössze azzal kommentálja, hogy A Herner Ferike faterja fantasztikusan jól megírt szöveg az ilyesmit egyszerűen öröm játszani. (A jó pálinka... és a Háy-dráma folyamatosan a WS Színház műsorán.)

A héten civilben is találkozhatott a közönség Bajomi Nagy Györggyel: a Cafe Frei pódiumán beszélt-beszélgetett színházakról, szerepekről. Hogy volt például Pécsen egy érdekes, keretbe foglalt Molnár Ferenc-feldolgozás: a fikció szerint az időközben felnőtté érett gyerekek játszották (újra) A Pál utcai fiúkat. Szappan partjelző, vagy éppen a szintén szombathelyi Farm Bt.-előadás nagyfőnöke után nincs mit csodálkozni azon, hogy Gyuri éppen Geréb szerepét kapta az előadásban.

Hatvanból ötvenkilencszer árulta el társait a színpadon az az egyetlen alkalom azért kivétel, mert hirtelen elfelejtette a szöveget. A kollégák persze kisegítették a közönség talán észre se vette. Természetesen ezúttal is szó esett a vízilabdás múltról ami nem is múlt, hanem jelen.

Kezdjük onnan, hogy érettségiző szentesi drámatagozatos gimnazistaként épp szerződtetni készült a szintén szentesi vízilabda-csapat, amikor az osztály megnézte a pesti Katona József  Színházban az Übü királyt; mások mellett Sinkó Lászlóval, Básti Julival. A hatás elsöprő volt: Ha a színház ilyen is lehet, akkor muszáj komolyan kipróbálni a színészetet. De a vízilabda örök szerelem: Bajomi Nagy Gyuri ma már nem csak a szombathelyi Weöres Sándor Színház társulatának tagja a vasi Aligátorok csapatának is igazolt játékosa. Itt is, ott is tűzvonalban. A népszerű rendőrös tévésorozat slusszpoénját nem lőhette le, de a kávéillatban annyit elárult: megtudhatjuk, ki a főgonosz.