Népművészet: a kézműves közösség maradandó értéket teremt

A magyar kultúra éltető gyökere a népművészet. Az elődök gyűjtésének köszönhetően nagyon gazdag kincsestár. Hol a helye mai életünkben? A velemi népművészeti stúdió vezetőjét kérdeztük.

Némethy Mária

Emlékezetes módon ünnepelte meg fennállása 35. évfordulóját tavaly a Velemi Stúdió Népművészeti Egyesület. Őrségi szobát készítettek, amellyel a XV. Országos Népművészeti Kiállításon a legrangosabb kitüntetést, a Gránátalma-díjat nyerték el. A szoba ma is ott látható Budapesten, a Néprajzi Múzeumban.
 
- Mi a titkuk? Miért lesz valaki ma velemi stúdiós, alkotó? - faggatom Taródi Lajost, az egyesület elnökét.
 
- Nincs titok. Vállalásunk lényege: az ősök iránti tisztelet és hűség. Ez nem azt jelenti, hogy csak visszafelé tudunk nézni, hanem azt, hogy az örökségbe kapott értékek szerint élünk. Tudjuk, hogy a közösség erőforrás! Ez az erő, de nevezhetjük őstudásnak is, mindnyájunkban genetikailag benne rejlik. A kérdés csupán az, hogy a születésünk pillanatában már bennünk lévő őstudást hagyjuk-e felszínre törni. Közösségünk tagjai nagyon érzékeny lelkületű, jó emberek. Sokszor megjegyzik a hozzánk, Velembe látogatók: milyen jó maguknak. Azt persze nem láthatják, mennyi lemondással, küzdelemmel járt, hogy a semmiből felépülhetett a velemi faragók háza, a fedeles híd a patakra, a kézműves műhelyek, a vízi fűrészmalom, a szabadtéri játékok. Ma a világot az önzés és a mohóság viszi a végzet felé. Közösségünkben viszont az önzetlenség, a másik segítése az elsődleges érték. Mi sem vagyunk jobb emberek mint mások, csak vállaljuk, hogy a bennünk mélyen rejlő genetikai értékeket a felszínre hozzuk. Az őrségi szoba is közös mű. Sibinger Miklós találta ki, hogy ezzel, szép közösségi munkával, országos megmérettetéssel kellene ünnepelnünk a 35. évfordulónkat.
 
Budapesten 450 alkotó és alkotóközösség 1700 tárgyát mutatták be. Az őrségi szobát, a vasi kézművesek alkotását  előzőleg a regionális kiállításon láthatta a közönség Zalaegerszegen, a Göcseji Múzeumban. Persze akkor még nem tudták, hogy a legmagasabb kitüntetést, a Gránátalma-díjat kapják majd érte.
 
- Ez a díj azt jelenti a számunkra, hogy ez a kézműves közösség képes olyan értéket teremteni, ami a fogyasztói társadalom minden negatív hatása ellenére is maradandó  - fejti ki véleményét Taródi Lajos. - Amit mi készítünk nem hullik szét rövid időn belül darabjaira. Bennünket nem igazán tud lázba hozni a divatguruk által diktált irány. Nem az extra profit mozgat bennünket. A stúdió tagjai nem gazdag emberek, de olyan értékeket képesek teremteni, ami maga a megismételhetetlen csoda. Ökobútor örök garanciával. Ha valakinek elkészítek egy szuszékot tudom, az az én életemben rendeltetésszerűen használva nem mehet tönkre. Minden egyes alkotás egyedi, készítője keze nyomát, lelkéből egy darabot is magán visel. Ettől  értékes.
 
Taródi Lajost arról faggatom: meglehet-e élni ma ebből?

- Ebben a csilli-villi, celebes világban, a felszínesség és a sorozatgyártás korában, van-e elegendő kereslet a hagyományokból merítő kézműves mesterművek iránt?
 
- Úgy látjuk, hogy a vásárlói érdeklődés egyre csökken. De ez az irány meg kell, hogy változzon. Az emberek rengeteg, az életvitelükhöz szükségtelen dolgot megvásárolnak. A gagyi lett az értékes. Balogh János ökológus professzor jut eszembe, aki egy alkalommal azt mondta: Amire az embernek nagyon nagy szüksége van, az elfér egy 30 kilós hátizsákban. Ehhez képest nézzük meg, mennyi fölösleges holmival vesszük körül magunkat. Elcsábít a reklám kifinomult manipulációja.

- Mit gondol a jövőről? Lesz utánpótlás? Vannak, akiknek tovább örökíthető a népművészet?
 
- Reményeim szerint igen. Azt gondolom, hogy ez az ember- és életellenes irány, amiben ma élünk,  meg fog változni. Egyre többek számára válik világossá: a mai világ nem az ember alapvető érdekei szerint szerveződik. Ma a legnagyobb támadás a gondolkodásunkat éri. Bele akarnak kényszeríteni bennünket egy hatalmas olvasztótégelybe. Zombivá akarnak bennünket tenni. Azt szeretnék, ha csak a fogyasztásban lelnénk örömünket. Ez rettenetes csapda, észre kell venni mindnyájunknak. Ebből az egyik lehetséges kitörési pont a tiszta forráshoz való ragaszkodás. Bartók Cantata profanajában hangzik el ez a súlyos mondat:... A szájuk többé nem iszik pohárból, csak tiszta forrásból! Ez a megoldás. A tiszta forrás.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!