Eltűntek a hagyományos ízek (x)

A modernizáció jegyében természetesnek vettük, hogy a termelés és a fogyasztás, a termelő és a fogyasztó eltávolodik egymástól, mindennapi szükségleteink kielégítéséhez egyre távolabbi helyekről származó árucikkeket vásárolunk. A választék bővítésén, az újdonság varázsán túl a tömegtermelés és a multinacionális cégek által kontrollált területi munkamegosztás következtében olcsó árak is vonzóvá tették ezt a megoldást. Piacaink megnyitásával hozzá szoktunk, hogy itthon is megvásárolhatjuk mindazon cikkeket, melyek külföldön elérhetők és csak lassan ébredtünk rá, hogy saját ízeink eltűntek és már nem is tudjuk, mit fogyasztunk és mivel etetjük gyermekeinket.

A hagyományos ízek elvesztésén és az élelmiszer biztonságon túl azonban a helyi termékek elvesztése sokkal komolyabb társadalmi problémákat is indukált. A hazai mezőgazdaságból 1990 és 1999 között a foglalkoztatottak 2/3-a, 550 ezer fő távozott és vált - döntő mértékben - munkanélkülivé, vagy idő előtti nyugdíjassá. Többségük máig nem talált munkát és szerény jövedelemi viszonyai miatt csúszik a szegénységbe. A vidéki népesség elszegényedése a más ágazatok fejlődési lehetőségeit is visszafogja. Nincs fizetőképes kereslet az iparcikkek, a szolgáltatások iránt, a kényszervállalkozásként beindított kereskedelmi és szolgáltató mikro-vállalkozások létalapja labilis, nem tudják előteremteni a közterhek fedezetét, ezért sokak a feketegazdaságban próbálnak boldogulni. Ezzel persze további terheket raknak a legálisan vállalkozókra és dolgozókra, ami őket is az ellehetetlenülés felé taszítja. A csapdahelyzetből való menekülésre megoldás csakis a jövedelemszerzési lehetőségek bővítése lehet.

A vidéki térségekben a jövedelem szerzésének természetes módja a helyi természeti és kulturális erőforrásokat és alapanyagokat hasznosító termékek és szolgáltatások előállítása. Ezért nehezen érthető, hogy miközben a világon megtermelt élelmiszerek mennyisége 20%-kal nőtt, Magyarországon 25%-kal csökkent. Ez elfogadhatatlan egy olyan országban, mely az élelmiszerek termeléshez kiváló környezeti adottságokkal rendelkezik. Az egyensúly megteremtéshez első lépésben vissza kell állítani a helyi termékek megbecsülését és helyet kell nekik biztosítani a hazai piacon. Ez utóbbi azt jelenti, hogy úgy a minőség mint az ár-érték arány alapján vonzóvá kell válniuk a fogyasztók előtt, valamint a boltokban, heti piacokon, háznál árusítással biztosítani kell láthatóvá és elérhetővé válásukat. Koránt sincs még elegendő a már működő helyi termék polcokból, heti piacokból és az előállítás helyén kihelyezett cégtáblákból.

A helyi termékek előállításának és értékesítésének látványos növekedése esetén többletjövedelemmel elismert munkához juthatnak a termelők és a feldolgozásban résztvevők. Jobban járnak a fogyasztók, mert egészségesebb, frissebb, akár saját maguk által is ellenőrizhető minőségű, vagy éppen szüretelhető árut kapnak, a szállítási költségek megspórolásával a multik termékeihez hasonló áron. Javulhat a helyi közétkeztetés, ami gyermekeink és időseink egészségét és egyben az önkormányzati kiadások csökkentését erősíti. Az előállításban és értékesítésben résztvevők többletjövedelme további helyi szolgáltatások iránti igényt és keresletet gerjeszt, ami újabb helyi kisvállalkozások indulását, ill. a meglévők megerősödését szolgálhatja.

A helyi termékek egy, a térség egyedi karakterét kifejező köre a turizmus meghatározó elemévé tehető. Manapság vendéglátás nem képzelhető el egyedi ízek, tájételek felszolgálása nélkül és a turisták emléktárgynak is szívesen vásárolnak az adott helyre jellemző, karakteres, kézzel előállított termékeket. A helyi termékeket felhasználó, kínálatába szervesen beépítő turizmus a szállásadáson, a vendéglátáson, a közlekedésen, az attrakciók bemutatásán, rendezvények szervezésén keresztül pedig újabb lakosoknak biztosít jövedelmet.

A helyi termék erősíti a térségi identitást, büszkeséggel töltheti el nem csak az előállítót, de a környezetében élőket is. Tartást ad, ami segít kijutni a letargiából, új célok kitűzésére ösztönöz. Az új ötletekből újabb, a segélyezetti létből kivezető munkaterületek születhetnek.

A segélyre fordítandó pénzek csökkenésével és a helyi adóbevételek növekedésével az önkormányzati költségvetésből több jut a település fejlesztésére, az életkörülmények javítására, ami révén nő a település megtartó ereje. A fiatalok nem akarnak elvándorolni, netán máshonnan is szívesen költöznek be a településre. Mindennek szerepe lehet abban, hogy a jelenleg még erősen lefelé futó spirál visszájára forduljon, elinduljon vidéki térségeink posztmodern (a számukra csak lecsúszást hozó modernizáció utáni) fejlődése.

dr. G. Fekete Éva

A projekt címe: "Zöld hullám – Dunántúl" (KEOP-6.1.0/B/09-2010-0014)

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg.

További információ: www.okoregio.eu