Az utolsó ballagás: végleg bezárt a Szent-Györgyi középiskola (videóval, képgalériával)

Nem az öröm, hanem sokkal inkább a bánat könnyeit hullatták a diákok, tanárok, pedagógusok és mindenki, aki egy kicsit is átérezte a szent-györgyisek bánatát. Rendhagyó ballagást rendeztek - méltóképp, emelt fővel akartak elbúcsúzni szeretett iskolájuktól.

A déli napsütésben nem szűrődött ki ricsaj az iskola épületéből, valahogy senki sem  örült annak, hogy év vége van. Nem, a Szent-Györgyiben nem  volt helye az örömnek. Érthető, hiszen nekik nem csak a tanév ért véget, hanem minden más is. Lezárult egy szakasz, elillant minden reményük.
- A közgyűlés döntött, bezárják az iskolát. Nem hittük volna, a végsőkig reménykedtünk. Most minden bizonytalan - mondják.

Az énekük is bizonytalanul csendül fel, de aztán egyre erősebben, kifejezőbben szól a gaude amus igitur... Nem tudni kinek éneklik valójában, önmaguknak, vagy azoknak, akiknek köszönhetően most ők is ballagnak. Ballagnak, mert hogy így búcsúznak az évfolyamok: kilencediktől egészen a tizenegyedikig. Végigjárják az iskolát: minden szegletbe, zugba bekukkantanak, elköszönnek minden egyes tanteremtől, az iskolájuktól, második otthonuktól. Sokan már most pityeregnek, szorongatják a zsebkendőket. Közben néhány tanár jön le a lépcsőn, mellém állnak. Megkérdezem, felterhetnék-e egy kérdést. Minek? Már nincs értelme a kérdéseknek és a válaszoknak se...  - mondják. Szemükben tele szomorúsággal, reménytelenséggel.

Nézze meg az utolsó ballagás pillanatairól készített felvételünket - video: Garai Antal Atom

Színes lufit szorongatnak a kezükben, miközben ballagnak ebbe zárták bele utolsó gondolataikat, érzéseket  mondják. Az iskola előtti téren sorakoznak fel. Ha szomorú is a nap, mégis csak ünnepséggel búcsúznak. Versek, dalok hangzanak el, az igazgató, Németh Sándor pedig utolsó iskolai beszédét tartja.

- Szétszéledünk, iskolánkat négy felé szakítják. A döntést meghozták, megélni nekünk kell. Hogy kinek a legnehezebb a helyzete? Valószínűleg mindenkinek, egyaránt  - mondja. Amikor arra kérem, mondja el mit érez, nehezen találja a szavakat:
- Inkább egy történetet mesélnék el. 1964-ben tizedikes gimnazista voltam. Az iskola indulásakor mi hordtuk be a felszereléseket a tantermekbe, padokat, székeket. Akkor nem gondoltam volna, hogy a kulcsait majd egyszer én fogom valakinek átadni - teszi hozzá.

- Nem egyszerű a helyzete senkinek sem. A diákok számára négy intézményt jelöltek meg, ahova mehetnek, befogadják őket. Többségük él a lehetőséggel, 10-15 százalékuk azonban egy teljesen más intézményt választ. A tanárok élik meg talán a legnehezebben a döntést, hiszen az ő jövőjük még kilát ástalanabb.  Néháynunk helye biztosított a többi intézményben  ideig-óráig. Hiszen ha kifutnak ezek az osztályok, már ránk sem lesz szükség - mondja egyikük. - A legszomorúbb, hogy ez a közösség már nem jön többé össze, sem a diákok, sem a tanárok részéről - fogalmaz. 

Sipos Zsaklin, a diákönkormányzat elnöke arra kérte beszédében társait, őrizzék meg a szent-györgyis életérzést, maradjanak hűek iskolájuk emlékéhez és őrizzék, ápolják a barátságokat. Ennyit tehetnek...

412 diák
Az adatok alapján 412 beiratkozott diákja volt az iskolának a tavalyi évben. Százan vettek részt érettségi utáni szakképzésben és hatvanan felnőttképzésben. A rendszer teljesen átalakul, megszűnik az iskola, a diákok a következő tanévet már egy másik intézményben kezdik.
Az igazgató, Németh Sándor elmondta, nem így képzelte el pályafutásának befejezését. Ha minden jól alakul lehetősége lesz nyugdíjba menni, igaz, fájó szívvel.