Önálló község a kis településen

- Négyévente rendezik meg a speciális olimpiát; a XIII. Nyári Világjátékoknak idén Athén ad otthont, három lakónk, Fodróczi Győző, Keresztényi Tamás, Nagy Lajos is benne van a magyar kosárlabda válogatottban, néhány nap múlva indulnak útnak - újságolja mosolyogva az ivánci Vas Megyei Szakosított Otthon fiatal, energikus igazgatónője, Vargáné Laczó Annamária.  

A falu, mint azt sokan tudják, az Őrség kapuja, intézményünk pedig - ahol tizennégy épület található - csaknem tizenhárom hektáron terül el. Egykor a Sigray család birtoka volt. 1951-től tüdőbeteg szanatórium működött itt, 1979-től elme szociális otthon; 1990-től értelmileg akadályozott személyek laknak itt, illetve idősek. Előbbiek száma most 195, utóbbiaké 35. A legelőnytelenebb, leghátrányosabb régiókból, az őrségi, a szentgotthárdi, a körmendi kistérségből kerülnek hozzánk hajlott korúak, nehézsorsúak.

Enyhe, közepes, súlyos, továbbá halmozottan sérült lakóink vannak, a fogyatékosság teljes skálája megmutatkozik itt. Sokán megkérdezik, vajon kell-e tőlük félni? Az itt dolgozók a százöt fő durván kétharmada szakmai munkát végez (ápoló, gondozó, szociális munkás, gyógypedagógus, asszisztens, foglalkoztató), harmada az üzemeltetés különféle területén tevékenykedik  a megmondhatói annak, hogy az értelmileg akadályozott személyek nem bántanak soha, senkit. Ha belegondolunk, a büntetés-végrehajtó intézetek tele vannak ép emberekkel... Nehéz itt dolgozni, ez kétségtelen, de az is igaz, hogy hálás feladat - jegyzi meg az igazgatónő.

Körútra indulunk, hogy szemügyre vegyük legelébb is a biogazdálkodás helyszíneit. Közben megtudjuk azt is: az itt élő értelmileg akadályozott személyek egy része - a fogyatékosság igen magas foka miatt - önellátásra képtelen, huszonnégy órás ellátásra szorul. A jobb állapotban lévők (a részben fogyatékosok) egy bizonyos hányada azért el-el tudja magát látni, három családi házban pedig (8-10-12 férőhelyesek) úgy laknak, mint mindenki más. Mosnak, főznek, takarítanak, vásárolnak az itteni boltban (merthogy az is van), reggel elmennek dolgozni. Orvos rendszeresen látja őket, megkapják a patikaszereket. 

- Cél a megmaradt képességeiket megtartani, valamint azokat fejleszteni, mert szerencsére többen vannak olyanok is, akiknél ez lehetséges - fejti ki Vargáné Laczó Annamária már a biokertészetben, ahol éppen tizen-tizenketten szorgoskodnak. Szemmel láthatóan telnek a ládák a friss, duzzadó zöldborsó hüvelyekkel. Úgynevezett minősített, ellenőrzött terményeink viszonteladókon keresztül jutnak el Ausztriába és Szlovéniába. A borsó mellett most a salátának, a hagymának, a cukkininak, a padlizsánnak, a meggynek van a szezonja. Télen-nyáron folyamatosan termelünk, hiszen üvegházaink is vannak. Ez azért is jó így, hogy ne legyen leállás, a munkavégzés ne szakadjon meg.

A lakók egy része épületeket takarít, parkot gondoz, a mosodában dolgozik. A kézműves műhelyben csaknem tucatnyiféle remek, szemet gyönyörködtető s egyben praktikus eladásra szánt  tárgy készül folyamatosan. Meg is vásárolhatók a boltjukban. Később talán már más helyeken is kaphatók lesznek.

- Integrációs napokat szervezünk körmendi általános iskolákkal közösen, az Olcsaival, a Kölcseyvel. Szeretnénk közel hozni a generációkat egymáshoz, épeket és sérülteket, közös műsorokkal, éneklésekkel, zenéléssel. (A munkatársnőnk  Cservék Lászlóné  által vezetett citerazenekarnak gondozott és gondozó tagjai is vannak.) Úgy véljük, hogy a kilenc-tíz éves gyerekek szemléletén még lehet változtatni; először furcsának találják az értelmileg akadályozottakat, de aztán rájönnek, hogy valójában ők is társaink az életben. Mennyire fontos a nyitottság, a tapasztalás, az, hogy minél többet megtudhassak a másikról, közelebb kerüljünk egymáshoz. Hallatlanul fontos, hogy a lakóink megérezhessek, ők is részesei a szűkebb-tágabb környezetnek, a társadalomnak. -

Amiként Annamária fogalmaz, ez az otthon egy kis község a faluban. Ahol egyébként mindenki mindenkit ismer; nem utolsósorban azért is, mert a dolgozók  akik a környékről járnak ide  többsége eleve rokon, családtag, barát, régi ismerős. S ha bárki megbetegszik, olyan nincs, hogy néhányan meg ne látogatnák.

S amiként minden községben, úgy itt is van temető. Az első, hatvanfős kolumbárium már betelt, a lakók és a dolgozók közösen készítettek egy másikat; összeadták a pénzt, a kivitelezést  együtt végezték. Szabó Mihály gondnok adományozott egy fakeresztet, amelyre felvésték az itt nyugvók nevét. Ne tűnhessenek ők sem el a feledés homályában.

Az egyik fő cél a megmaradt képességeket  megtartani, illetve azokat fejleszteni Az Őrség kapujában lévő Iváncon egykor a Sigray családé volt a kastély, a többi épület és a birtok is. Most a Vas Megyei Szakosított otthon működik itt.  Mindenki ismer mindenkit.