Urbanisztikai Nyári Egyetem: TervGyár a magtárért

A nyári egyetem  még kedden egy különleges  előadással folytatódott. Jelesül az olasz szociológus-újságíró, Rocco Turi és Budapest XIX. kerületének (Kispest) főépítésze, Gyulai István  közös tanulmányával. A  szombathelyi Martineumban a kurzus résztvevő  a délolasz város, Matero-Sassi történelmi-építészeti helyzetével ismerkedhettek meg. A település a "nulla építészet" stádiumából évszázadok után eljutott a regisztrálhatóba, ma pedig a  védendő világörökség  nem túl széles táborába. A sziklába vájt otthonok különleges életminőséget, kultúrát és szokásrendszert  alakítottak ki,  ez fenn is maradt  sok száz évig. Az előadók arra intettek, hogy egyrészt meg kell védeni az emberiség közös kincseit, másrészt nagyon meg kell fontolni a beavatkozást  az adott  település történelmi szövetrendszerébe.  Ezt a gondolatmenetet folytatta Osskó Judit építész, televíziós műsorszerkesztő,  amikor a budapesti belvárosba tervezett, nagy vitát kiváltott, úgynevezett Zeppelin-ház kapcsán mutatta be elgondolkodtató filmjét.

Szerdán Vasvárra és Oszkóba látogatott a határon túli  magyar építészeket első ízben nélkülözni kényszerülő  nyári egyetem  (nem volt, aki állja költségeiket). Idén újdonságként indították el a TervGyárat. Ez  jelzi, hogy a kurzus nem öncélú összejövetel,  mert   tenni, segíteni akar az önkormányzatoknak, a gazdasági élet szereplőinek.

A fiatal építészek a vasvári, régi magtárépületről készíthettek rajzokat, feljegyzéseket, ezek kiértékelése és díjazása holnap lesz. Zágorhidi Czigány Csaba építész vezette a stábot, majd mutatta be a történelmi városmagot.
Ezután Oszkóra, a Hegypásztor Kör "rezidenciájára", azaz a Közösségi Házba vezetett az út. Itt  Zágorhidi Czigány Ákos ügyvezető tájékoztatott a megyében mértékadónak számító civil egyesület munkásságról,  majd  a hallgatók kérdeztek. Kiderült, hogy egy olyan térségben jött létre az önkéntesség elvét valló kör, amely a rendszerváltás egyik nagy  vasi vesztese (lásd: pácsonyi, vasvári üzemek  tönkremenetele, munkakultúrák kihalása). A program az oszkói szőlőhegyen  folytatódott, ahol a résztvevők  ízelítőt kaptak a kör munkásságából, láthatták a felújított  házakat  és megkóstolhatták a pincepörköltet, a helyi  vörösbort.  

ÖNERŐBŐL ÉPÍTKEZTEK ÉS  BŐVÜLTEK

 Az Oszkói Hegypásztor Kör nemrég ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját.  Az  első olyan  civil szervezetek között  voltak, amelyek a Kádár-érában bontottak zászlót. Ez utóbbi nem volt könnyű, de a régi értékek mentését akkor már nem akadályozták, igaz, nem is támogatták. A kör 50 tagot számlál, jórészt helyit, így stabil a bázisa. Önereje révén kivédte a pályázatipénzügyi hullámzásokat, de ez folytonos munkát követel. Regnálásuk alatt lényegében megújult a híres  oszkói  szőlőhegy.