Az éneklő házmester: Szabó Róbert Endre a Cafe Frei pódiumán

Továbbra is abban a körben járunk, amelyben a Weöres Sándor Színház volt stúdiósai - akik a Savaria Egyetemi Központ képzésén szereztek színész II., vagyis segédszínész képesítést - kérik fel egy-egy tapasztaltabb társulati kolégájukat a riporteri szerepre.

Szabó Róbert Endre jobb kollégát nem is választhatott volna; és nem csak azért, mert a színpadon is többször találkoztak már - sőt, az évad második felében színre kerülő újabb Jeles András-előadásban rokoni-családi szálak fűzik majd őket össze.

Valakinek itt most már a sarkára kellene állnia, jegyzi meg például Kiss Mari egy anya halk empátiájával és a hiteles művész tapasztalatával, amikor arról esik szó, hogy (az egyébként budapesti) Szabó Róbert Endre miféle előzmények, milyen sokszínű és sokat sejtető előélet után kapcsolódott be a szombathelyi színészképzésbe. Robit még gimnazista korában felvették a Palládium Színházi Műhelybe, ahol komplex színházművészeti képzésen vett részt. Érettségi után (1995-ben) kezdett éneket tanulni, játszott a Fiatalok Budapesti Operastúdiójában. Igen, vonzotta az opera különleges világa: "Az ária mindig kívül van az időn - innen lehet átélni és megérteni."

Közbevetőleg: ide, az operastúdióhoz kötődik az a marcipánfaló élmény, amikor egy Sosztakovics-opera magyarországi ősbemutatóján, az aktuális Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitányaként, a házmester szerepében az volt a feladata, hogy a házszám eltüntetésével tüntesse el magát a házat-lakást is (íme, a szovjet abszurd). A jókora hatvannyolc (egy hatos és egy nyolcas) a legfinomabb marcipánból készült - a célszerűség és a színházi attrakció kedvéért.

Persze nem csak ezért emlékezetes számára ez az előadás - és a Fiatalok Budapesti Operastúdiójában töltött időszak, bár az operától később eltérítette a színház. (Az éneklésről nem tett le azóta se, sőt: Szombathelyen is több előadásban énekel-gitározik; a zene a Cafe Frei pódiumáról nem hiányzik.) Robi a 90-es évek végén részt vett egy amatőr társulat létrehozásában, amely aztán évekig működött az Újpesti Kamaraszínházban. 2001-ben elment egy meghallgatásra, aminek az lett a következménye, hogy fölvették a híres-neves Honvéd Férfikarba (hosszú, göndör haj, plusz tábornoknadrág, piros csíkkal az oldalán).

Alapítótagja volt a Keleti Átjáró nevű együttesnek. Közben elvégezte a magánének szakot a Miskolci Egyetemen; illetve a szakdolgozatot még meg kell védenie, hamarosan annak is eljön az ideje. A rend kedvéért egyszer a színművészeti egyetemre is felvételizett, természetesen opera-áriával; nem sikerült - többször meg se próbálta. Kiss Mari szerint rosszul tette; bár a színművészetinek a leginkább talán a kapcsolatépítés miatt van igazán jelentősége.

Különben is: ha valamit, akkor megsértődni ezen a pályán nem szabad, semmi szín alatt. Kiss Mari Marlene Dietrich-et idézi, aki egyszer a riporteri kérdésre, miszerint "hogyan tudta ezt végigcsinálni", azt válaszolta: "Mert soha nem sértődtem meg." Robi pedig - a rendkívüli kitartása, odaadása, szorgalma, alapossága mellett - hajlamos a "puffogásra"; ahogy a legközelebbi barátai is állítják róla. Ilyenkor - ha valami nem sikerül - valójában mintha "önmagára is megsértődne egy kicsit"; időbe telik, amíg képes továbblépni.

Robinak legutóbb 2006-ban kellett alaposan újragondolnia az életét: abban az évben szakított a feleségével. Ráadásul nemcsak magánéleti, hanem szakmai szálak is összekötötték őket; a szakítással ezek a szálak is elszakadtak.

Aztán következett még egy kapcsolat, még egy szakítás; a lányt ráadásul fölvették a Kaposvári Egyetemre, színész-hallgatónak. Robi akkor fogta magát, beütötte az internetes keresőben, hogy színészképzés - és a gép a Jordán Tamás által meghirdetett szombathelyi pótfelvételit dobta ki (2007 augusztusában). Az iskola 2010-ben befejeződött, Robi pedig - ahogy a legtöbb csoportársa is - ma már a WS Színház társulatának tagja. Jordán Tamás szerint "mindig jól van jelen színpadon". Kiss Mari pedig azt jósolja, hogy "a te csillagod még föl fog ragyogni".
 
Szabó Róbert Endre több szerepben tűnik fel az évadnyitó bérletes bohózatban, A peleskei nótáriusban: például a lassú, parodisztikus juhász-bojtár-jelenetben, Dolly birkával a hóna alatt. Hamarosan a bírósági tárgyalóban is láthatjuk, a Tizenkét dühös ember között.