Külföldön (el)ismerik a munkásságát, itthon nem keresik

Szülei Kolozsvárról a bécsi döntés után, 1941-ben kerültek Szombathelyre. Orbán Péter már itt született. Édesapja a MÁV Járműjavítóban kapott munkát. A család nehéz körülmények között, de boldogságban élt a Király utca 5.szám alatti házban. Az akkori kisgyermeket lenyűgözte a pezsgő belvárosi élet a korzóval és a villamossal. A környék szinte minden házát nemcsak kívülről, de belülről is ismeri. A városközpont iránti szeretete a mai napig is él, mint a mágnes, vonzza ide minden áldott nap.

Péter első, döntő élménye, rajztanára, Dévai József  tanár úr gyönyörű, színes krétarajzai voltak, az iskolai táblán. Később, Bősze Lászlóné hatására megszerette az akvarellt. Neki köszönheti, hogy kis képei az akkori Úttörőházba is eljuthattak. Hosszú évekig az ő csendéletei díszítették az üres falakat. Alkotásai nagy tetszést arattak, így kerülhetett kisgyermekként a Haladás Képzőművészeti Körbe, a felnőttek közé. Büszke rá, hogy csoporttársa lehetett Németh Pálnak, a híres dobóedzőnek és festőművésznek.

- Nagy hatással volt rám a kiváló festő-pedagógus Jaksa István, akit kiváló, sokoldalú embernek tartok, hiszen rávezetett arra, hogy ecsetet csak akkor szabad kézbe venni, ha briliáns rajztudással rendelkezik már valaki. Nagy szerencsém volt, hogy életem során ilyen jó pedagógusokkal találkozhattam - emeli ki Péter.

A katonaság alatt kultúrosként propaganda portrékat bíztak rá
  
- Műszaki emberként sokat segített munkahelyemen a rajztudásom. Olajképekkel 1975-től kezdem kísérletezni farostlemezre. Mészáros József, herényi festőművész - korai halála  miatt - csak rövid ideig tudta munkámat figyelemmel kísérni. A Járműjavítóban műszaki rajzokat készítettem, Kádár János üzemlátogatásakor az egyik brigádmozgalmat megörökítő képemet még el is kérte tőle - emeli ki Péter.

Katonaság alatt tovább tudta fejleszteni művészi képességeit, ekkor propaganda portrékat készített.

Napjainkban már egy kiállításnyi anyaga "fekszik" a lakásában, de a helyi művészeti körök nem igazán keresik, a Képtárban is csak egyszer állították ki három festményét.

- Emiatt egyáltalán nem szomorkodom, hiszen Szombathely mindig szűkmarkúan bánt művészeivel. Ennek ellenére figyelemmel kísérem a város művészeti életét - teszi hozzá.
 
Az utóbbi időben Ausztriába, Svájcba, Németországba és Kanadába is kerültek már festményei.

Alkotókedvére jellemző, hogy az elmúlt években 17 nagyméretű képe készült, legutóbb Bozsokról festett tájképet.