Legyél az enyém! Szerelem a szex árnyékában

Hogyan tudjuk szeretni egymást? Mi a szerelem? Hogy lehet felemelő a szeretkezés a natúr szexen túl? – ezeket a kérdéseket boncolgatta Müller Péter író legutóbbi telt házas szombathelyi estjét.

Müller Péter sokat szerepel, szavait isszák az emberek. „Kibeszéli” a legbensőbb dolgainkat. Kérdezni is lehet, és az író összetett, árnyalt válaszokat ad. Például: Miről gondoljuk azt, hogy szerelem? Manapság a közhelyes gondolkodás a szerelmet a szeretkezéssel azonosítja, amely arra törekszik, hogy „legyél az enyém”. Másfelől a testi szerelem egy nagy trükk, hogy szaporodjunk. A szerelem csak két emberre vonatkozik. Az angolban egy szó van: love. Mi az árnyalatokat is kifejezzük: a „szer” szóból kiindulva. A magyar nyelv talált egy szót arra a platóni történetre, hogy valaha egy test voltunk, szétváltunk, és a levált másikat keressük.

A Biblia azt írja, „nem jó az embernek egyedül”. A nő kivált a férfiból. A szerelem nevű izzásban csak te vagy meg én, a belőlem kivált másikat keresem. Visszaöleljük egymást az Édenkertbe.

Régen az utódok miatt házasodtak az emberek. Nagy forradalom volt az emberiség életében, amikor azt mondták: kövesd a szíved vágyát. Házasodj szerelemből. Erről szól a Hegedűs a háztetőn. Egy zsidó közösségben játszódik, ahol évezredes tradíció, hogy a szülők keresik a gyerekeik párját. A szülők megállapodnak egymás között, és a gyerekek gyakorlatilag idegenként házasodnak. Tevje, a tejesember azzal találja magát szembe, hogy a három lánya beleszeret három akárkibe, és nem akarnak hozzámenni az apjuk által jelöltekhez. Meghasad egy több ezer éves hagyomány, és a szív parancsa uralja az embert.
Szeretsz engem? – kérdezi Tevje a feleségét.
A felesége azt mondja, persze, szültem neked három gyereket. De Tevje nem ezt kérdezi. Nem tud magyarul. Ha tudna, azt kérdezné: Voltál belém szerelmes valaha? Föltehető, hogy a felesége soha nem érezte azt Tevje iránt, amit mi szerelemnek nevezünk. Mélységesen, alázatosan és csodálatosan szerette a férjét mindig, de nem volt bele szerelmes. Mégis: a gyerekeik, akik szívből házasodnak, Tevje boldogságát nem fogják elérni.

- Már nincs benne a darabban, csak továbbgondoltam az életüket: zűrös, boldogtalan életet élnek. A láng elemészti őket. Mi történik a szerelemmel? Nehéz a dolgot „átváltani” -mondta Müller Péter.

Személyes történetet hozott, miként emlékszik az ember a szerelmeire. Elmesélte, mint jött vele szembe egy nő a Madách színházban, és „nagyon nézett”. Gondolta, dedikáláson találkozhatott vele.

„Nem ismersz meg?” – kérdezte a nő.
Zavarban volt, nem, nem ismerte meg.
„Miattad hagytam el a férjemet. Miattad nem szültem gyereket.”

- És nekem fogalmam sem volt, hogy kicsoda. Valami halványan felderengett: talán egy házibuliban? De hiszen ott olyan sokan voltak... Talán volt is köztünk valami, de én már nem emlékszem. Benne meg ilyen hatalmas hullámokat vetett a „mi történetünk”.

- Soha nem öleltem meg egy nőt úgy, hogy nem voltam bele szerelmes. Akár úgy, hogy belelovaltam magamat. És ez a legravaszabb rókakomaság. Úgy nem szabad megölelni valakit, hogy nem adom oda a lelkemet - akár csak három napra.

Az igazán nagy, „halálos” szerelemre Shakespeare Rómeó és Júliája a példa. A szerelem felkavaró, komoly tudatváltozást előidéző élmény. Szerelem és halál összefügg.

-1956 novemberében azért indultam el a golyózáporban, és mentem két napot a városon át életveszélyben, mert szerelmes voltam. Nem harcoltam, nem voltam forradalmár, soha nem politizáltam. Hiába térdelt le elém anyám, hiába fogott a nagyanyám, hiába mondták: „Megölnek! Megdöglesz!”, mentem. Már majdnem odaértem, amikor lelőttek. Hat golyót kaptam. Átestem egy halálélményen. Belementem a halálba, hogy lássam Őt. A feleségem lett. Ma is vár engem, pedig már 75 éves vagyok...

A szerelem vallásos élmény a szó metafizikai értelmében. A férfi vissza akarja ölelni magába a nőt, bele akar bújni, a nő magában akarja tartani, hogy megint egyek lehessenek. Az Isten-ember viszonylat egyik legmagasabb pillanata a szerelmi érzület: a „Csak Te!” érzés, hogy ezt nekünk kettőnknek kell elintézni. Amikor a kettő eggyé olvad, az nem egy langyos érzés, hanem felfokozott összecsapás.

A szeretkezés szakrális dolog, amikor nem tudjuk, hol kezdődik a lélek és hol végződik a test. A testi ölelés nem csak azért van, hogy gyerek szülessen, hanem mert két test kívánja egymást - ha kívánja -, és eggyé akar lenni. Hogyan kell a szeretkezést szakrálissá tenni? Ez az Isten-keresés egy útja lehet. Ne azt mondd, hogy „gyereket akarok tőled”, hanem azt, hogy „szeretlek, szeretlek, szeretlek...”

Sokszor lehet szeretni egy jó szóval, amit megfelelő időben mondunk ki. Tudunk szeretni lélekkel is. A lelkünk állandó adásban és vételben van. Sugárzik. Vagy árad, vagy nem. Ha az adó-vevő nem működik, nincs sugárzás, és a legokosabb párkapcsolati tanács sem segít. Ha szereted, minden megoldódik. A szeretet testi szinten: úgy lehet megszelídíteni valakit, ha megsimogatom. Nem agitálom, nem térítem, nem mondogatok neki. Az érintésemmel harmonizálom. Az érintés gyógyíthat is - mérhetetlen jóság, nagy erő és hit kell hozzá -, átharmonizálhatom a diszharmonikus embert érintéssel, öleléssel, csókkal. Ezek szent dolgok - mondta Müller Péter.

Egy zaklatott lelkű, boldogtalan férfit meg lehet nyugtatni, meg lehet váltani egy öleléssel. Egy hosszú házasságban nem csak a kívánás okán adja oda magát az ember, hanem jóságból. Egy ölelés többet ér, mint egy terápia. A test épp olyan csoda, mint a lélek. A mi vallási hagyományunk szétválasztja a testet és a lelket. A testi szerelmet elválasztja a szeretettől. Sőt: sokáig bűn is volt. Mi maradt mára? Csak a test, a kifosztott, öncélú nemiség. Aki az élet örömeit csak a testi szinten keresi, alig-alig képes magasabb szinten szeretni. A férfiak zöme már fiatalon át van erotizálva, nem tud a szerelem lelki, szellemi rétegeiről, csak a testiről, a csoda e leesett formájáról. Nem tudja, hogy ugyanaz „fölfelé” milyen jó lenne...

A szerelemben szeretnénk a szeretkezést az égi szférában tartani. Lényeges, hogy utána az ember mit él meg. Megerősödik valami vagy meggyengül. Az ember a legodaadottabb pillanatában is tudja, ha valami nem történt meg. Van egy átsuhanó pillanat, mikor az örömön, a kielégülésen túl észlelem, hogy megtörtént-e a csoda. Van egy átfutó szomorúság vagy hálaérzés. Beteljesedés van-e vagy az: „Na, majd legközelebb!”