Győzött a független: új polgármester vezeti Tanakajdot

Csalogatnak a kultúrház barátságos fényei a ködös téli estén. Talán a korszellem teszi, hogy arra gondolok: vajon ki tudják-e fűteni a nagytermet? Ezen is túl: szorul-e lelki melegség ebbe a közösségvédő végvárba? A kultúrházak mindig is mentsvárai voltak a kistelepüléseknek. Zajos ifjúsági klubok működtek falai közt, helyet adott mozinak, könyvtárnak. A népművelő egyszerre volt a falu tanítója, napszámosa és újítója, ezért rendszeresen elszámoltatták a tanácsnál. Filozofikus mélységekben kellene kutatni ahhoz, hogy megértsük: miért nem szereti egyetlen hatalom sem a független értelmiségit. Akik számára sokszor menedékhely volt a művház, a kultúra. Akkor is, amikor jöttek a pesti haknibrigádok, mert melléjük lehetett tenni az amatőr színjátszókat, mondjuk egy Illyés Gyula darabbal. Aztán lett, ami lett...
Nem távolodtunk el a polgármester- választástól, mert maga a győztes mondja ki: a művelődési ház tágabb közössége nélkül nem tartana itt.
– Az életem úgy alakult, hogy eddigi munkahelyeim mind ide kötöttek – fogalmazott Kiss Zsanett röviddel a sikeresen megvívott választási csata után. – Pályakezdő pedagógusként a vasszécsenyi óvodában helyezkedtem el, hat és fél évig dolgoztam ott. Ennek köszönhetően sikerült ismeretségeket, kapcsolatokat kiépítenem. Kondor Gábor polgármestersége alatt lettem művelődés-szervező ebben a szép házban. Az egykori óvónénim, tanító nénim a kollégáimmá váltak, együtt dolgoztunk. Úgy gondoltam, a modern technika mellett is szüksége van az embereknek a párbeszédre. Így aztán minden korosztály számára kitaláltunk programokat és bevontuk a civil szervezeteket. Ez a munka tényleg a szívügyemmé lett, a művelődési házban bárki, bármikor, bármivel megtalált.

A ház egyik termében fiatal srácok neteznek, mellettük könyvek sorakoznak. A beiratkozott olvasók száma százharmincnégy, ez nem kevés a több mint hétszáz lelkes faluban. Ha ehhez még azt vesszük, hogy Szombathely csupán pár kilométer a maga lehetőségeivel, akkor itt hat az a bizonyos megtartó erő.
– Ennek a községnek van lelke. Annak ellenére, hogy egy nagyváros vonzásában él, létezik. Ez a község büszke tanakajdiságára. Ha egy kívülálló a falu nevét hallja, annak bizonyára a növényvédelmi kutatóállomás ugrik be. Ez nem baj, sőt ez a jó. Hiszen a kiépítettség, az infrastrukturális összkomfort erősen köthető az állomás vezetőjéhez, dr. Sipos Endréhez.
Nos, emlékezünk és emlékeztetünk rá – mutat Zsanett az előtérben lévő galéria fotóira, amelyek Sipos Endre már-már fájdalmasan szép, lírai vallomásai. Járjuk a gondozott nagytermet, benézünk az öltözőkbe, majd abba az irodába, amelyben Zanett kapott helyet. Barátságos kis szoba képekkel, iratokkal, mini díszekkel. Az előző polgármester itt hívta össze a testületi ülést. Ez a jövőben is így lesz, csak már Kiss Zsanett elnököl.

Nem kerülhető meg a kérdés: miként futhat be egy független jelölt egy nagy párt által támogatottal szemben?
– Meghatározó volt, hogy személyesen ismertek, naponta találkoztam azokkal, akik az urnához járultak. Jó kapcsolatokat ápoltam az iskolásokkal és persze szüleikkel, aztán a nyugdíjasokkal. Mondhatnám mindenkivel, aki megfordult a házban, vagy úgy gondolta, segíthetek. Éveken át pályázatokat írtam, ott voltam a helyi és a kistérségi programokon, a falunapokon, a versmondó versenyeken. A közéleti vénát édesapámtól örököltem, aki a faluban alpolgármesterként ténykedett. Igyekeztem a művelődési házat olyan központi hellyé tenni, ahova bárki bejöhet segítséget kérni. Önkormányzati ügyekben is eljárunk, közvetítve a Vasszécsenyben lévő körjegyzőségünk felé.

Összefutunk Görcz Gyula Csabával, aki a győztesre leadott kétszázhuszonnégy szavazattal szemben százharmincegyet gyűjtött be.
– Gratulálok a győzelemhez Kiss Zsanettnek, komoly munkát végzett a siker érdekében. A magam részéről szintén sokat dolgoztam, kampányoltam, de a választók voksa a döntő. Magas volt a részvétel, ez is formált az arányokon. A testületbe azonban bejutottam, így mint eddig, most is a falut képviselhetem. A győztes hölgyet jól ismerem, szerintem konstruktív lesz az együttműködés, ez közös érdek – mondja a vesztes. Aki maga is sokat tett Tanakajdért az alatt a tizenhat év alatt, amíg a falut vezette. – Ismerem a község minden szegletét, az embereket. De most így döntöttek, és én ezt tudomásul veszem, teszem tovább a dolgomat.

– Görcz úr gratulációját köszönöm. Csak remélni tudom, hogy polgármester-jelöltként tett ígéreteit képviselő-testületi tagként is beváltja – veszi át a szót Kiss Zsanett. Feltűnik, hogy mindketten mértani pontossággal, kimért korrektséggel fogalmaznak, ha egymásról esik szó.
– Kampányomban kifejtettem, hogy nincs szándékomban a falun élősködni, nem a pénz motivál – folytatja Zsanett. – Úgy vélem, eddigi képviselőként és főállású művelődésszervezőként, valamint pályázatíróként segítettem községemet. A kampányban azzal támadtak, hogy főállású polgármesterként viszem majd a pénzt. Azt már nem tették hozzá, hogy megválasztásom esetén a művelődés-szervezői munkakörömről le kell mondanom, összeférhetetlenség miatt. A mesterségesen gerjesztett politikai hangulatban ez nagy hátrányt jelentett a társadalmi megbízatásúként induló polgármester-jelölttel szemben és ő ezt ki is hangsúlyozta kampányában. Természetesen tisztában vagyok anyagi korlátainkkal, így művelődés- szervezői, pályázatírói munkakörbe nem veszünk fel senkit. A polgármesterség mellett továbbra is ellátom e feladatot, így egy bért spórolunk meg a falu számára.

Pár nappal a győzelem után már a jövőt tervezi. Folytatja a jól bevált dolgokat, keresi a megoldást a gondokra. E sorban találjuk az elöregedett úthálózat felújítását, a kerékpárút hiányzó szakaszának kiépítését, sportöltöző létesítését. A polgármesteri hivatal épületében erdei iskolát indítanának, felújítva a templom előtti teret, s bővítenék a játszóteret. – Mindennek alapja a közösség, amely azonos célért küzd. Ez van most nálunk.  


Nagy erők is megmozdultak - Jegyzet

A kormánypárti jelölt támogatása érdekében, nem kevés tanakajdi szerint, nagy erőket vetettek be, legyen szó internetes médiáról, vagy szórólapokról. Többeknek feltűnt, hogy a kampány finisében ismeretlenek parkoltak kocsijukkal hosszabb ideig a művelődési ház környékén, látszólag céltalanul. Aztán eltűntek, majd jött egy újabb kocsi, újabb várakozókkal. Kiss Zsanett tudott erről, s mint mondta, valószínűleg arra voltak kíváncsiak, kikkel találkozik az intézményben. Ha így volt, az ismeretlenek nyugodtan megtehették volna, hogy bemennek a nyitott házba, majd az önképzőkörös szemle után isznak egy jó teát a hideg novemberben – ehelyett ködbe vesztek. A kampányt egyébként nem jellemezték szélsőségek, kilengések. Az viszont kétségtelen, hogy egy polgármester választás minden politikai erő számára presztízskérdés. Egyrészt, mert jelzi a „káderállomány” minőségét és elfogadottságát. Másrészt azt, hogy a jelöltet állító és indító párt mennyire népszerű, vagy éppen hanyatlóra váltó. Egy fecske nem csinál nyarat, Kiss Zsanett sem, de győzelme által kétségkívül megvillant a civil erő. Hiszen a fideszes jelölt legyőzésén túl az egyébként indulót nem állító parlamenti pártokról is egyfajta véleményt mondtak a választók. Mégpedig éppen a magas, 60 százalék feletti részvétellel (Budapesten a győztes kormánypárti jelölt ugyan simán nyert, de a részvétel nem érte el a 40 százalékot). Az is érdekesség, hogy a mindig ugrásra kész LMP, MSZP, de még a Jobbik sem reagált a civil győzelemre, holott ezt megtették az esztergomi Tétényi Éva esetében. Mindebből levonható, hogy a civilek csak magukra számíthatnak.