Izland mindig tartogat valami szépet, újat

 - Megszállottság? -  kérdezi (jogosan) az est házigazdája, Grünwald Zsolt.   

- Indíttatás? 

Péter nem sokat gondolkodik, válaszol is egyből.  
- Tulajdonképpen az egész a gyerekkoromra vezethető vissza, már akkor is szerettem bolyongani, mászkálni, egészen kicsi koromban már például elmentem egészen a nagyszüleim kertjének végébe.

Humora kellemes, olykor ironikus, de mindenképpen tetszetős. A közönség is hamar ráhangolódik, s onnantól szinte megy minden a maga útján. Péter mesél, a közönség pedig szájtátva hallgatja a történeteket, nézi a fotókat, szemléli a furcsábbnál-furcsább eszközöket, amelyek előkerülnek a bőröndből.

  - 1997-ben jártam Izlandon. Akkor egyfajta terepbejáráson voltunk a Berzsenyi Dániel Főiskola földrajz szakáról. Már akkor szembesültem azzal, milyen hatalmas érintetlen területek vannak ott, szembesültünk a szélsőséges időjárással, láttuk a gyönyörű lávamezőket, folyókat, vízfolyásokat, vízeséseket. Mindent. A zsigereimben  tudtam, vissza fogok ide térni. Azóta tíz alkalommal mentem ki. Az első nagy gyalogos túra 2000-ben volt, akkor 37 napot töltöttünk kint, olyan helyeken jártunk, ahol még az izlandiak sem nagyon. Nagyjából 2000 kilométert tettünk meg. Néhány hetes gyaloglás után az ember olyan érzéseket él meg, amit máshol nem igazán tud. Az elme kitisztul, sokkal másképp gondolkodik   - így Péter.

-  Hogyan kell készülni egy ilyen kalandra?

Péter azt mondja, a jó bakancs elengedhetetlen feltétele a túlélésnek. Igen, mert hogy adódhatnak, mint ahogy néhány út során volt is rá példa, hogy bizony olyan helyzetekbe keveredtek, amikor az életük volt a tét.

- Fontos a vegyvédelmi ruha, amellyel folyókban lehet gázolni, hágóvasak, hogy ne csússzunk a jégen.  Testi felkészülést nem igényel, csak az első tizenhét nap a nehéz. Különben meg a hátizsák cipelése olyan izmokat mozgat meg, amelyeket idehaza sem tudsz megmozgatni semmilyen eszközzel, módszerrel -  mosolyog, majd komolyan folytatja: minden út fejben dől el, és minden utat fejben kell megtenni. 
 
 Miközben Péter vakmerőbbnél vakmerőbb esetekről számol be, vulkánkitörésekről mesél, az élelem, ellátás szállításáról, azért azt is megtudjuk, Izland nem sokkal nagyobb Magyarországnál, nagy, összefüggő sziget, amelynek közepét jégtakaró borítja. Azon már meg sem lepődünk, hogy Péterék ezen is többször átkeltek, természetesen gyalogosan. Azt mondja, Izland nem veszélyes hely, egyedül a természettel kell barátságban lenni, ismerni, és akkor minden rendben lesz.   Nagyon nyugodt és biztonságos ország, kiszámítható. A központi területei szinte érintetlenek, ezért is lehet, hogy mindössze 300 ezren lakják.

 Péter tavaly nem jutott ki Izlandra, így az idei év nagyon fontos számára -  ismét útnak indul.   - Már most izgatott vagyok, és fél évvel az indulás előtt már csomagolok. Nem lehet megunni, mindig tartogat valami szépet, újat. 
 
 

Pillantás Izland világába - Egy 2011-es videó a Youtube-ról: