Borostyánkő: volt egyszer egy legendás áruház

- Amikor megszűnt a munkahelyünk, azután évekig nem is mentem arrrafelé, ne is lássam az áruházat.
Ez a mondat szinte refrénszerűen ismétlődött   szombaton délután   a borisok találkozóján. Meg az is: nagyon szerettek ott dolgozni.
De menjünk sorjában.
3 óra körül nagy hangzavar várt  a Pannonia étterem bejáratánál, majd fenn az emeleti különteremben. Ölelgették, puszilgatták egymást az emberek  néhányan még engem is , azt kérdezve: Te hol dolgoztál, melyik részlegen? A nosztalgia jegyében az emeleti nagyterem falán  bevásárlótáskák lógtak, egy asztalt  a jól ismert borostyánkős csomagolópapír borított,  volt aki a ruhája felett viselte az eladók egykori kék köpenyét. Az asztalokon  táblácskákon  felirat: műszaki, árukiadó, napicikk, és a többi, az osztályok nevei, azokhoz ültek le a hajdani kollégák. A falon kivetített képek pörögtek,  újságcikkek, fotók az egykori   áruházról.
1978. május 2-án nyílt meg Szombathelyen a legendás Borostyánkő Áruház. Az akkori kollégák közül Tóth Gyulánénak, Gyöngyinek jutott eszébe, hogy összehívja a  borisokat.  Miért?

- Sokszor találkozom volt kollégákkal a városban, mindig megemlegetjük a "Borit",  milyen jó volt ott dolgozni. Máig fáj a szívünk, hogy  megszűnt az áruház. Azok az évek kitörölhetetlenek.
- Én Kőszegen 1954-ben kezdtem dolgozni a kereskedelemben, a Borostyánkőben osztályvezető voltam az indulástól a megszűnéséig. Imádtuk, szerettük egymást - hallom Némethy Gábornétól.
Rumból jött el a találkozóra Oláh Ferencné, aki takarítónőként dolgozott ott.
- Mindenki barátságos volt, én egyetlen egy rossz szóra nem emlékszem -  hallom tőle.
A Borostyánkő Áruház emlékezetesen nívós kirakatait az ott kirakatrendezőként dolgozott  Berkéné Szűcs Judittal emlegetjük meg. Sok díjat nyert. Máig emlékszem arra a kirakatra, amelyben  hintó állt.
- Ha annyi év után ennyi embert össze lehetett hozni, ott volt valami nagyszerű  - jegyzi meg Judit, de azt is hozzáteszi: a kollektíva meg tudta volna venni a Borostyánkőt, akár kölcsönt is vettek volna fel rá, de a privatizációkor sajnos  átjátszották az áruházat. Emléke szerint 300 millióért vásárolták meg, majd hamarosan a többszöröséért tovább is adták az új tulajdonosok.1994 karácsonya előtt pár nappal kapták meg a felmondólevelet,  az évet még végig kellett dolgozniuk, még a leltározást is. Judit emlékei közül idézi fel  Gajári Karcsi bácsi és Tóth László árukiadókat,   akik már elhunytak, pedig milyen szívesen itt lennének.
A legendás Borostyánkő Áruház születéséről és megszüntéről Farsang Marikával, az egykori igazgatónővel beszélgetünk. A  lelkemre köti, feltétlenül írjam le:  dr. Gonda Györgynek, a megyei tanács elnökének és Regős Ferencnek, a Vasiker igazgatójának volt köszönhető, hogy 1978-ban létrejött az áruház. Az akkori pénzügyminiszter szorgalmazta a félkapitalistának számító Jugoszláviával az árucserét. Így épült fel öt jugoszláv cég hiteléből a Borostyánkő azzal, hogy a szomszédos országban  készült árukat forgalmaz. Mi magyarok áruval fizettünk, nem dollárral. Onnan érkeztek ide a sokak által vágyott márkás sportcipők, a  Rexona szappanok, a zöldalma illatú mosóporok, a  minőségi anyagból készült ruhák, öltönyök, mi cserébe adtunk Szentgotthárdon készült  bélésselymet, meg a Szombathelyi Kertész Tsz  tőzegét.
- Megígértem, hogy nem fogom elsírni magamat, de három évig a közelébe sem mentem az áruháznak, annyira bántott a megszűnése  - jegyzi meg halkan Farsang Marika.  -  Egy iszonyúan erős érdekcsoport privatizálta. Tehetetlenek voltunk ellene. Előttünk már elvérzett a Centrum, a Gyöngyös. Reálisan lehetett látni: hiába  minden próbálkozásunk.
Az igazgatónő a kollektíva titkát   "A három testőr"-ből vett  jelmondatba, alapfilozófiájukba sürítette: "Egy mindenkiért, mindenki egyért".
- Harmincnégy év, egy fél emberöltő telt el, de mindenre úgy emlékezünk, mintha tegnap lett volna.  A sok-sok apró csínytevésre, a féktelen jókedvre, a számtalan bulira, névnapra, a  május elsejékre, a  karácsonyokra, a  szilveszterekre, amit egy igazi nagy családként mindig közösen, sokan munkával  ünnepeltünk. Oly jó visszaemlékezni  - összegzi búcsúzóul minden boris nevében Szabó József,  a hajdani  áruház műszaki osztályáról.