Bátai-Sághy Andrea: éntőlem már csak elvehet az élet

Ők lettek a Sissonne Gyermektorna Stúdió Kornél bácsija és Andi nénije, maguk között csak úgy szokták mondani, a "hardver és a szoftver".
 
- Általában én vagyok a kirakatban, pedig a munka és a dicsőség fele a férjemé  szögezi le Andrea már a legelején. Én tartom az órákat, ő végzi a háttérmunkát, nagyon precízen és pontosan, hiszen igazi mérnökember. A maximalizmusunk közös, rosszul is vagyunk, ha nincs minden pontosvessző a helyén.
 
A történet valóban mesébe illő, de azért van néhány különbség. Az ő ölükbe nem belehullott a siker és a boldogság, hanem minden nap tesznek érte, és a mesebeli herceg ebben az esetben nem fehér lovon, hanem szürke kisbusszal közlekedik, ami általában tömve van ovisokkal. A délelőtti órákra Kornél bácsi szállítja a gyerekeket az óvodákból.  - Pedagógiailag már nagyon belejött, az óvónők és a gyerekek is szeretik, tisztelik - mondja Andi néni.
 - Maximálisan támogatjuk egymást, ha bármelyikünknek szürke gondolata van, a másikunk erőt ad - folytatja.  - Ezek szerencsére sohasem együtt jelentkeznek és nem túl gyakoriak. Hiszünk abban, amit csinálunk.
 Amikor a tornastúdióról beszél, végig többes számot használ, nem is csak ketten, hanem hárman vannak.
 - A fiunk, Boldizsár 2000-ben született, ő is óriási segítség. Szorgalmas és kötelességtudó, mindig megcsinálja a feladatait, nem kell noszogatni. A nyugodt családi háttér a támaszom, így tudok igazán koncentrálni arra, hogy olyan színvonalon tudjam végezni a munkámat, amilyenen szeretném.
 
Egy napon hat-hét ötvenperces órát tart, a kisóvodásoktól a gimnazistákig mindenféle korosztállyal foglalkozik. A nevelést majdnem ugyanolyan fontosnak tartja, mint a tanítást, ezen a téren sajnos nem valami rózsás a helyzet. - Egyre több a nevelési hiányossággal küzdő gyerek. Ennek sokféle oka van, de szerencsére a szülők mindenben partnerek, megfogadják a tanácsaimat.
Szigorú nevelési elveket vall, szerinte mindennek az alapja a rend és a fegyelem.  - Csak rendezett körülmények között lehet tanulni és tanítani. A következetes nevelés a gyerekeknek is jó, tudják, hogy mindig ugyanazok a szabályok, ez nagy biztonságot ad nekik. Nemcsak tornázni tanítom őket, hanem igyekszem olyan útravalót adni, amit egész életükben magukkal tudnak vinni. Ilyen az egymás iránti tisztelet, a türelem és az a tapasztalat, hogy csak a szorgalmas és kitartó munka vezet eredményre.

Ezeket az elveket a gyakorlatba is átültette, elég csak benézni egy órára. A cserfes ovis kislányok majdş kiesnek a nem létező padból, úgy jelentkeznek, de nem szakítják félbe a felnőttek beszédét. Tudják, hogy ez alapszabály, és betartják. Ha Andi néni azt mondja, zászló, már tartják is a pózt, térd nyújtva, spicc kifaragva (ovis nyelven ceruzaláb), minden porcikájuk a helyén. - Nem vasszigorról vagy vasfegyelemről beszélünk, az órák szeretetteljes légkörben zajlanak.  Ha egy kisgyerek látja, hogy a pedagógus szeretettel és megértéssel fordul hozzá, a csillagokat lehozza az égről  - mondja Andrea.

Arra a kérdésre. hogy szerinte mi a legfőbb erénye, mosolyogva válaszol. - Azt hiszem, a Jóisten sok szeretetet adott belém. Csodálatos hivatást kaptam, hozzá tehetséget, erőt és kitartást. Úgy érzem, éntőlem már csak elvehet az élet.
 Körbenézek a tornastúdióban, és én is így érzem. Leírni sok mindent le lehet, de a lényeget úgysem tudom megfogalmazni, ahogy Andi nénit sem lehet visszaadni, sem fotón, sem nyomtatásban. Igazi Tanár, így, nagybetűvel. Csak őt Isten nem a katedrára, hanem tornaterembe teremtette.

- Sok gyerek azért nem szereti az iskolai testnevelésórákat, mert eljárt az idő a vaskalapos testneveléstanterv fölött  - magyarázza Bátai-Sághy Andrea.  - Létrehoztam egy olyan mozgásképző programot, amely szerintem jobban megfelel a kor megváltozott igényeinek, több inger éri a gyerekeket, zenével, színes tornaeszközökkel dolgozunk. Úgy érzem, jó úton járok, hiszen a gyerekek nagyon őszinték, pontosan lehet látni, mikor élveznek és mikor unnak valamit.