A király visszatérési kísérlete

A zárt utaskabinban Károly király hitvesével, Zita királynéval - aki ragaszkodott a király elkíséréséhez -, valamint Alexay András százados tartalék pilótával és Boroviczény Aladár császári és királyi diplomatával foglalt helyet. (Alexay az akkor már öt éve működő szombathelyi katonai repülőtéren teljesített szolgálatot.) Alexay százados Cziráky gróf személyes jó ismerőse volt, és mindketten királypártiak voltak, ezért szálltak le a gróf dénesfai birtokán. A repülőút nem volt problémáktól mentes, de sikerrel fejeződött be - nem úgy, mint a király küldetése.

IV. Károly Dénesfáról hintóval Kenyeribe, másnap automobilokon Sopronba, ahonnan vonattal a királyhű csapatokkal Lehár és Osztenburg vezetésével Budapestre tartottak. De Károly ismét nem érte el célját: a síneket felszedték előttük, a Budaörsnél kialakult fegyveres összecsapást látván (magyar ontja a magyar vért), megint lemondott szándékáról, hogy visszaszerezze trónját.

Elfogták, először a tatai várba, onnan a tihanyi apátság épületébe vitték (az apátság épületében, szobájának falán márványtábla őrzi emlékét), majd a Dunán és a Fekete-tengeren keresztül Madeira szigetére száműzték. A fiatal király lelkét a sorozatos kudarcok, testét, tüdejét az egészségtelen légi út annyira megviselte, hogy 1922. április 1-én, 35 éves korában elhunyt.

Érdekesen alakult a gép sorsa is. Nem került vissza eredeti tulajdonosához, az Ad Astrához, mert a magyar állam lefoglalta. Budapestre került, s ott a Nemzeti Lovardában - belépti díj ellenében - magas fa emelvényről lehetett meg tekinteni. Később átkerült a Közlekedési Múzeumba, ahol isteni csoda folytán átvészelte a II. világháborút. 1960-ban teljes felújítását - melyet a Pestvidéki Gépgyárban és a Ferihegyi repülőtér műhelyeiben végeztek - követően, a mai napig a múzeum egyik legféltettebb kiállítási tárgya. A 30-as években megalakult közös német-magyar Aeroexpress Rt. légiforgalmi társaság is ilyen, úszótalpakkal szerelt Junkers duralumínium limuzinokat használt, Bécs és Budapest között, menetrend szerint napi egy géppárral. A budapesti vízi reptér a Gellért-szálló előtti Duna szakaszon volt, szegényes fastéggel, deszkabódéval. A cégnél repült többek között neves óceánrepülőnk, Endresz György is. Nyaranta a Balatonon is lehetett a géppel sétarepüléseket végezni.

Gróf Cziráky József vármegyei főispán Dénesfa birtokosa a király halálhíre hallatán határozta el és valósította meg a gondolatot: emlékkápolnát emeltetett azon a helyen, ahol a repülőgép leszállt, és visszahozta utoljára a magyar királyt. A kápolna kör alapú, egyterű kis épület, belsejében oltárral. Bejárata két oszlopon nyugvó timpanonnal keretezett, klasszicista stílusú. Tervezőjét és építőjének személyét nem sikerült kideríteni.

Érdekes felülről megpillantani a helyszínt. A körülbelül 100 x100 méteres kis liget nem egészen mértani köze-pében villan ki a kis kör alakú kápolna sötétzöld színű, félgömb alakú fémlemezzel fedett kupolája. Az eltérő színű lombkoronák szabályos kereszt formát alkotnak.

(IV. Károly királyt 2004. október 3-án Rómában a Szent Péter téren II. János Pál boldoggá avatta.)

A zárt utaskabinban Károly király hitvesével, Zita királynéval - aki ragaszkodott a király elkíséréséhez -, valamint Alexay András százados tartalék pilótával és Boroviczény Aladár császári és királyi diplomatával foglalt helyet. (Alexay az akkor már öt éve működő szombathelyi katonai repülőtéren teljesített szolgálatot.) Alexay százados Cziráky gróf személyes jó ismerőse volt, és mindketten királypártiak voltak, ezért szálltak le a gróf dénesfai birtokán. A repülőút nem volt problémáktól mentes, de sikerrel fejeződött be - nem úgy, mint a király küldetése.

IV. Károly Dénesfáról hintóval Kenyeribe, másnap automobilokon Sopronba, ahonnan vonattal a királyhű csapatokkal Lehár és Osztenburg vezetésével Budapestre tartottak. De Károly ismét nem érte el célját: a síneket felszedték előttük, a Budaörsnél kialakult fegyveres összecsapást látván (magyar ontja a magyar vért), megint lemondott szándékáról, hogy visszaszerezze trónját.

Elfogták, először a tatai várba, onnan a tihanyi apátság épületébe vitték (az apátság épületében, szobájának falán márványtábla őrzi emlékét), majd a Dunán és a Fekete-tengeren keresztül Madeira szigetére száműzték. A fiatal király lelkét a sorozatos kudarcok, testét, tüdejét az egészségtelen légi út annyira megviselte, hogy 1922. április 1-én, 35 éves korában elhunyt.

Érdekesen alakult a gép sorsa is. Nem került vissza eredeti tulajdonosához, az Ad Astrához, mert a magyar állam lefoglalta. Budapestre került, s ott a Nemzeti Lovardában - belépti díj ellenében - magas fa emelvényről lehetett meg tekinteni. Később átkerült a Közlekedési Múzeumba, ahol isteni csoda folytán átvészelte a II. világháborút. 1960-ban teljes felújítását - melyet a Pestvidéki Gépgyárban és a Ferihegyi repülőtér műhelyeiben végeztek - követően, a mai napig a múzeum egyik legféltettebb kiállítási tárgya. A 30-as években megalakult közös német-magyar Aeroexpress Rt. légiforgalmi társaság is ilyen, úszótalpakkal szerelt Junkers duralumínium limuzinokat használt, Bécs és Budapest között, menetrend szerint napi egy géppárral. A budapesti vízi reptér a Gellért-szálló előtti Duna szakaszon volt, szegényes fastéggel, deszkabódéval. A cégnél repült többek között neves óceánrepülőnk, Endresz György is. Nyaranta a Balatonon is lehetett a géppel sétarepüléseket végezni.

Gróf Cziráky József vármegyei főispán Dénesfa birtokosa a király halálhíre hallatán határozta el és valósította meg a gondolatot: emlékkápolnát emeltetett azon a helyen, ahol a repülőgép leszállt, és visszahozta utoljára a magyar királyt. A kápolna kör alapú, egyterű kis épület, belsejében oltárral. Bejárata két oszlopon nyugvó timpanonnal keretezett, klasszicista stílusú. Tervezőjét és építőjének személyét nem sikerült kideríteni.

Érdekes felülről megpillantani a helyszínt. A körülbelül 100 x100 méteres kis liget nem egészen mértani köze-pében villan ki a kis kör alakú kápolna sötétzöld színű, félgömb alakú fémlemezzel fedett kupolája. Az eltérő színű lombkoronák szabályos kereszt formát alkotnak.

(IV. Károly királyt 2004. október 3-án Rómában a Szent Péter téren II. János Pál boldoggá avatta.)

IV. Károly Dénesfáról hintóval Kenyeribe, másnap automobilokon Sopronba, ahonnan vonattal a királyhű csapatokkal Lehár és Osztenburg vezetésével Budapestre tartottak. De Károly ismét nem érte el célját: a síneket felszedték előttük, a Budaörsnél kialakult fegyveres összecsapást látván (magyar ontja a magyar vért), megint lemondott szándékáról, hogy visszaszerezze trónját.

Elfogták, először a tatai várba, onnan a tihanyi apátság épületébe vitték (az apátság épületében, szobájának falán márványtábla őrzi emlékét), majd a Dunán és a Fekete-tengeren keresztül Madeira szigetére száműzték. A fiatal király lelkét a sorozatos kudarcok, testét, tüdejét az egészségtelen légi út annyira megviselte, hogy 1922. április 1-én, 35 éves korában elhunyt.

Érdekesen alakult a gép sorsa is. Nem került vissza eredeti tulajdonosához, az Ad Astrához, mert a magyar állam lefoglalta. Budapestre került, s ott a Nemzeti Lovardában - belépti díj ellenében - magas fa emelvényről lehetett meg tekinteni. Később átkerült a Közlekedési Múzeumba, ahol isteni csoda folytán átvészelte a II. világháborút. 1960-ban teljes felújítását - melyet a Pestvidéki Gépgyárban és a Ferihegyi repülőtér műhelyeiben végeztek - követően, a mai napig a múzeum egyik legféltettebb kiállítási tárgya. A 30-as években megalakult közös német-magyar Aeroexpress Rt. légiforgalmi társaság is ilyen, úszótalpakkal szerelt Junkers duralumínium limuzinokat használt, Bécs és Budapest között, menetrend szerint napi egy géppárral. A budapesti vízi reptér a Gellért-szálló előtti Duna szakaszon volt, szegényes fastéggel, deszkabódéval. A cégnél repült többek között neves óceánrepülőnk, Endresz György is. Nyaranta a Balatonon is lehetett a géppel sétarepüléseket végezni.

Gróf Cziráky József vármegyei főispán Dénesfa birtokosa a király halálhíre hallatán határozta el és valósította meg a gondolatot: emlékkápolnát emeltetett azon a helyen, ahol a repülőgép leszállt, és visszahozta utoljára a magyar királyt. A kápolna kör alapú, egyterű kis épület, belsejében oltárral. Bejárata két oszlopon nyugvó timpanonnal keretezett, klasszicista stílusú. Tervezőjét és építőjének személyét nem sikerült kideríteni.

Érdekes felülről megpillantani a helyszínt. A körülbelül 100 x100 méteres kis liget nem egészen mértani köze-pében villan ki a kis kör alakú kápolna sötétzöld színű, félgömb alakú fémlemezzel fedett kupolája. Az eltérő színű lombkoronák szabályos kereszt formát alkotnak.

(IV. Károly királyt 2004. október 3-án Rómában a Szent Péter téren II. János Pál boldoggá avatta.)

IV. Károly Dénesfáról hintóval Kenyeribe, másnap automobilokon Sopronba, ahonnan vonattal a királyhű csapatokkal Lehár és Osztenburg vezetésével Budapestre tartottak. De Károly ismét nem érte el célját: a síneket felszedték előttük, a Budaörsnél kialakult fegyveres összecsapást látván (magyar ontja a magyar vért), megint lemondott szándékáról, hogy visszaszerezze trónját.

Elfogták, először a tatai várba, onnan a tihanyi apátság épületébe vitték (az apátság épületében, szobájának falán márványtábla őrzi emlékét), majd a Dunán és a Fekete-tengeren keresztül Madeira szigetére száműzték. A fiatal király lelkét a sorozatos kudarcok, testét, tüdejét az egészségtelen légi út annyira megviselte, hogy 1922. április 1-én, 35 éves korában elhunyt.

Érdekesen alakult a gép sorsa is. Nem került vissza eredeti tulajdonosához, az Ad Astrához, mert a magyar állam lefoglalta. Budapestre került, s ott a Nemzeti Lovardában - belépti díj ellenében - magas fa emelvényről lehetett meg tekinteni. Később átkerült a Közlekedési Múzeumba, ahol isteni csoda folytán átvészelte a II. világháborút. 1960-ban teljes felújítását - melyet a Pestvidéki Gépgyárban és a Ferihegyi repülőtér műhelyeiben végeztek - követően, a mai napig a múzeum egyik legféltettebb kiállítási tárgya. A 30-as években megalakult közös német-magyar Aeroexpress Rt. légiforgalmi társaság is ilyen, úszótalpakkal szerelt Junkers duralumínium limuzinokat használt, Bécs és Budapest között, menetrend szerint napi egy géppárral. A budapesti vízi reptér a Gellért-szálló előtti Duna szakaszon volt, szegényes fastéggel, deszkabódéval. A cégnél repült többek között neves óceánrepülőnk, Endresz György is. Nyaranta a Balatonon is lehetett a géppel sétarepüléseket végezni.

Gróf Cziráky József vármegyei főispán Dénesfa birtokosa a király halálhíre hallatán határozta el és valósította meg a gondolatot: emlékkápolnát emeltetett azon a helyen, ahol a repülőgép leszállt, és visszahozta utoljára a magyar királyt. A kápolna kör alapú, egyterű kis épület, belsejében oltárral. Bejárata két oszlopon nyugvó timpanonnal keretezett, klasszicista stílusú. Tervezőjét és építőjének személyét nem sikerült kideríteni.

Érdekes felülről megpillantani a helyszínt. A körülbelül 100 x100 méteres kis liget nem egészen mértani köze-pében villan ki a kis kör alakú kápolna sötétzöld színű, félgömb alakú fémlemezzel fedett kupolája. Az eltérő színű lombkoronák szabályos kereszt formát alkotnak.

(IV. Károly királyt 2004. október 3-án Rómában a Szent Péter téren II. János Pál boldoggá avatta.)

Elfogták, először a tatai várba, onnan a tihanyi apátság épületébe vitték (az apátság épületében, szobájának falán márványtábla őrzi emlékét), majd a Dunán és a Fekete-tengeren keresztül Madeira szigetére száműzték. A fiatal király lelkét a sorozatos kudarcok, testét, tüdejét az egészségtelen légi út annyira megviselte, hogy 1922. április 1-én, 35 éves korában elhunyt.

Érdekesen alakult a gép sorsa is. Nem került vissza eredeti tulajdonosához, az Ad Astrához, mert a magyar állam lefoglalta. Budapestre került, s ott a Nemzeti Lovardában - belépti díj ellenében - magas fa emelvényről lehetett meg tekinteni. Később átkerült a Közlekedési Múzeumba, ahol isteni csoda folytán átvészelte a II. világháborút. 1960-ban teljes felújítását - melyet a Pestvidéki Gépgyárban és a Ferihegyi repülőtér műhelyeiben végeztek - követően, a mai napig a múzeum egyik legféltettebb kiállítási tárgya. A 30-as években megalakult közös német-magyar Aeroexpress Rt. légiforgalmi társaság is ilyen, úszótalpakkal szerelt Junkers duralumínium limuzinokat használt, Bécs és Budapest között, menetrend szerint napi egy géppárral. A budapesti vízi reptér a Gellért-szálló előtti Duna szakaszon volt, szegényes fastéggel, deszkabódéval. A cégnél repült többek között neves óceánrepülőnk, Endresz György is. Nyaranta a Balatonon is lehetett a géppel sétarepüléseket végezni.

Gróf Cziráky József vármegyei főispán Dénesfa birtokosa a király halálhíre hallatán határozta el és valósította meg a gondolatot: emlékkápolnát emeltetett azon a helyen, ahol a repülőgép leszállt, és visszahozta utoljára a magyar királyt. A kápolna kör alapú, egyterű kis épület, belsejében oltárral. Bejárata két oszlopon nyugvó timpanonnal keretezett, klasszicista stílusú. Tervezőjét és építőjének személyét nem sikerült kideríteni.

Érdekes felülről megpillantani a helyszínt. A körülbelül 100 x100 méteres kis liget nem egészen mértani köze-pében villan ki a kis kör alakú kápolna sötétzöld színű, félgömb alakú fémlemezzel fedett kupolája. Az eltérő színű lombkoronák szabályos kereszt formát alkotnak.

(IV. Károly királyt 2004. október 3-án Rómában a Szent Péter téren II. János Pál boldoggá avatta.)

Elfogták, először a tatai várba, onnan a tihanyi apátság épületébe vitték (az apátság épületében, szobájának falán márványtábla őrzi emlékét), majd a Dunán és a Fekete-tengeren keresztül Madeira szigetére száműzték. A fiatal király lelkét a sorozatos kudarcok, testét, tüdejét az egészségtelen légi út annyira megviselte, hogy 1922. április 1-én, 35 éves korában elhunyt.

Érdekesen alakult a gép sorsa is. Nem került vissza eredeti tulajdonosához, az Ad Astrához, mert a magyar állam lefoglalta. Budapestre került, s ott a Nemzeti Lovardában - belépti díj ellenében - magas fa emelvényről lehetett meg tekinteni. Később átkerült a Közlekedési Múzeumba, ahol isteni csoda folytán átvészelte a II. világháborút. 1960-ban teljes felújítását - melyet a Pestvidéki Gépgyárban és a Ferihegyi repülőtér műhelyeiben végeztek - követően, a mai napig a múzeum egyik legféltettebb kiállítási tárgya. A 30-as években megalakult közös német-magyar Aeroexpress Rt. légiforgalmi társaság is ilyen, úszótalpakkal szerelt Junkers duralumínium limuzinokat használt, Bécs és Budapest között, menetrend szerint napi egy géppárral. A budapesti vízi reptér a Gellért-szálló előtti Duna szakaszon volt, szegényes fastéggel, deszkabódéval. A cégnél repült többek között neves óceánrepülőnk, Endresz György is. Nyaranta a Balatonon is lehetett a géppel sétarepüléseket végezni.

Gróf Cziráky József vármegyei főispán Dénesfa birtokosa a király halálhíre hallatán határozta el és valósította meg a gondolatot: emlékkápolnát emeltetett azon a helyen, ahol a repülőgép leszállt, és visszahozta utoljára a magyar királyt. A kápolna kör alapú, egyterű kis épület, belsejében oltárral. Bejárata két oszlopon nyugvó timpanonnal keretezett, klasszicista stílusú. Tervezőjét és építőjének személyét nem sikerült kideríteni.

Érdekes felülről megpillantani a helyszínt. A körülbelül 100 x100 méteres kis liget nem egészen mértani köze-pében villan ki a kis kör alakú kápolna sötétzöld színű, félgömb alakú fémlemezzel fedett kupolája. Az eltérő színű lombkoronák szabályos kereszt formát alkotnak.

(IV. Károly királyt 2004. október 3-án Rómában a Szent Péter téren II. János Pál boldoggá avatta.)

Érdekesen alakult a gép sorsa is. Nem került vissza eredeti tulajdonosához, az Ad Astrához, mert a magyar állam lefoglalta. Budapestre került, s ott a Nemzeti Lovardában - belépti díj ellenében - magas fa emelvényről lehetett meg tekinteni. Később átkerült a Közlekedési Múzeumba, ahol isteni csoda folytán átvészelte a II. világháborút. 1960-ban teljes felújítását - melyet a Pestvidéki Gépgyárban és a Ferihegyi repülőtér műhelyeiben végeztek - követően, a mai napig a múzeum egyik legféltettebb kiállítási tárgya. A 30-as években megalakult közös német-magyar Aeroexpress Rt. légiforgalmi társaság is ilyen, úszótalpakkal szerelt Junkers duralumínium limuzinokat használt, Bécs és Budapest között, menetrend szerint napi egy géppárral. A budapesti vízi reptér a Gellért-szálló előtti Duna szakaszon volt, szegényes fastéggel, deszkabódéval. A cégnél repült többek között neves óceánrepülőnk, Endresz György is. Nyaranta a Balatonon is lehetett a géppel sétarepüléseket végezni.

Gróf Cziráky József vármegyei főispán Dénesfa birtokosa a király halálhíre hallatán határozta el és valósította meg a gondolatot: emlékkápolnát emeltetett azon a helyen, ahol a repülőgép leszállt, és visszahozta utoljára a magyar királyt. A kápolna kör alapú, egyterű kis épület, belsejében oltárral. Bejárata két oszlopon nyugvó timpanonnal keretezett, klasszicista stílusú. Tervezőjét és építőjének személyét nem sikerült kideríteni.

Érdekes felülről megpillantani a helyszínt. A körülbelül 100 x100 méteres kis liget nem egészen mértani köze-pében villan ki a kis kör alakú kápolna sötétzöld színű, félgömb alakú fémlemezzel fedett kupolája. Az eltérő színű lombkoronák szabályos kereszt formát alkotnak.

(IV. Károly királyt 2004. október 3-án Rómában a Szent Péter téren II. János Pál boldoggá avatta.)

Érdekesen alakult a gép sorsa is. Nem került vissza eredeti tulajdonosához, az Ad Astrához, mert a magyar állam lefoglalta. Budapestre került, s ott a Nemzeti Lovardában - belépti díj ellenében - magas fa emelvényről lehetett meg tekinteni. Később átkerült a Közlekedési Múzeumba, ahol isteni csoda folytán átvészelte a II. világháborút. 1960-ban teljes felújítását - melyet a Pestvidéki Gépgyárban és a Ferihegyi repülőtér műhelyeiben végeztek - követően, a mai napig a múzeum egyik legféltettebb kiállítási tárgya. A 30-as években megalakult közös német-magyar Aeroexpress Rt. légiforgalmi társaság is ilyen, úszótalpakkal szerelt Junkers duralumínium limuzinokat használt, Bécs és Budapest között, menetrend szerint napi egy géppárral. A budapesti vízi reptér a Gellért-szálló előtti Duna szakaszon volt, szegényes fastéggel, deszkabódéval. A cégnél repült többek között neves óceánrepülőnk, Endresz György is. Nyaranta a Balatonon is lehetett a géppel sétarepüléseket végezni.

Gróf Cziráky József vármegyei főispán Dénesfa birtokosa a király halálhíre hallatán határozta el és valósította meg a gondolatot: emlékkápolnát emeltetett azon a helyen, ahol a repülőgép leszállt, és visszahozta utoljára a magyar királyt. A kápolna kör alapú, egyterű kis épület, belsejében oltárral. Bejárata két oszlopon nyugvó timpanonnal keretezett, klasszicista stílusú. Tervezőjét és építőjének személyét nem sikerült kideríteni.

Érdekes felülről megpillantani a helyszínt. A körülbelül 100 x100 méteres kis liget nem egészen mértani köze-pében villan ki a kis kör alakú kápolna sötétzöld színű, félgömb alakú fémlemezzel fedett kupolája. Az eltérő színű lombkoronák szabályos kereszt formát alkotnak.

(IV. Károly királyt 2004. október 3-án Rómában a Szent Péter téren II. János Pál boldoggá avatta.)

Gróf Cziráky József vármegyei főispán Dénesfa birtokosa a király halálhíre hallatán határozta el és valósította meg a gondolatot: emlékkápolnát emeltetett azon a helyen, ahol a repülőgép leszállt, és visszahozta utoljára a magyar királyt. A kápolna kör alapú, egyterű kis épület, belsejében oltárral. Bejárata két oszlopon nyugvó timpanonnal keretezett, klasszicista stílusú. Tervezőjét és építőjének személyét nem sikerült kideríteni.

Érdekes felülről megpillantani a helyszínt. A körülbelül 100 x100 méteres kis liget nem egészen mértani köze-pében villan ki a kis kör alakú kápolna sötétzöld színű, félgömb alakú fémlemezzel fedett kupolája. Az eltérő színű lombkoronák szabályos kereszt formát alkotnak.

(IV. Károly királyt 2004. október 3-án Rómában a Szent Péter téren II. János Pál boldoggá avatta.)

Gróf Cziráky József vármegyei főispán Dénesfa birtokosa a király halálhíre hallatán határozta el és valósította meg a gondolatot: emlékkápolnát emeltetett azon a helyen, ahol a repülőgép leszállt, és visszahozta utoljára a magyar királyt. A kápolna kör alapú, egyterű kis épület, belsejében oltárral. Bejárata két oszlopon nyugvó timpanonnal keretezett, klasszicista stílusú. Tervezőjét és építőjének személyét nem sikerült kideríteni.

Érdekes felülről megpillantani a helyszínt. A körülbelül 100 x100 méteres kis liget nem egészen mértani köze-pében villan ki a kis kör alakú kápolna sötétzöld színű, félgömb alakú fémlemezzel fedett kupolája. Az eltérő színű lombkoronák szabályos kereszt formát alkotnak.

(IV. Károly királyt 2004. október 3-án Rómában a Szent Péter téren II. János Pál boldoggá avatta.)

Érdekes felülről megpillantani a helyszínt. A körülbelül 100 x100 méteres kis liget nem egészen mértani köze-pében villan ki a kis kör alakú kápolna sötétzöld színű, félgömb alakú fémlemezzel fedett kupolája. Az eltérő színű lombkoronák szabályos kereszt formát alkotnak.

(IV. Károly királyt 2004. október 3-án Rómában a Szent Péter téren II. János Pál boldoggá avatta.)

Érdekes felülről megpillantani a helyszínt. A körülbelül 100 x100 méteres kis liget nem egészen mértani köze-pében villan ki a kis kör alakú kápolna sötétzöld színű, félgömb alakú fémlemezzel fedett kupolája. Az eltérő színű lombkoronák szabályos kereszt formát alkotnak.

(IV. Károly királyt 2004. október 3-án Rómában a Szent Péter téren II. János Pál boldoggá avatta.)

(IV. Károly királyt 2004. október 3-án Rómában a Szent Péter téren II. János Pál boldoggá avatta.)

(IV. Károly királyt 2004. október 3-án Rómában a Szent Péter téren II. János Pál boldoggá avatta.)