Hollywood a Bartók Terembe költözött

Miért is ne álmod(hat)nánk nagyokat? Ha a hegy nem megy Mohamedhez (vagy csak egészen kivételes esetekben), akkor Mohamed megy  a hegyhez. Vagy legalábbis kitalál valami olyasmit, mintha menne és oda is érne... 

Mérei Tamás, a szombathelyi Savaria Szimfonikus Zenekar igazgatója, művészeti vezetője elhatározta, hogy igazi hollywoodi hangulatot varázsol a Bartók Terembe, olyat, amiről eddig még  csak legföljebb  álmodozhatott a vasi publikum.

Vörös szőnyegen érkeznek az elegánsabbnál elegánsabb vendégek  akár a leghíresebb filmsztárok, producerek , villognak  a fényképezőgépek vakui, reflektorok fénye pásztázza a terepet, riporterek hada lesi a történteket (szeretnének fölcsipegetni egy-két mazsolát), hogy aztán a fényárban úszó hangversenyterem (teszem azt:  a vakítóan impozáns filmpalota) folyosóin megkezdődjön a diskurzus.

Az izgalom a tetőfokára hágjon, s aztán elkezdődjön olyan filmek vetítése, amelyek láttán a földkerekségen már milliók és milliók izgultak, máskor meg a zsebkendőjük után kotorásztak.

A Bartók Teremben szinte minden ugyanígy történt szerda este, azzal a különbséggel, hogy a világhírű alkotások eszenciájának bemutatása előtt filmtörténeti kuriózumokkal ismerkedhettek meg a nézők: keletkezéstörténet, forgatási kulisszatitikok, szereplőválogatás, miegyebek. De ami a sava-borsát adta az egésznek: a Savaria Szimfonikus Zenekar - Robert Houlihan karmester - irányításával eljátszotta a betétdalokat.

Káprázatos volt a hatás.

Mérei Tamás, a szimfonikusok igazgatója, művészeti vezetője, a hollywoodi est ötletadója, gazdája érdeklődésünkre kifejtette: Két alapon nyugszik az ötlet. Az egyik az az általános és alapvető elgondolásom, hogy akkor, amikor a mi repertoárunk úgy száz-kétszáz évvel ezelőtt megíródott, még nem volt külön szórakoztató meg komolyzene. Amiket akkor komponáltak, azok szolgálták a szórakozást. És miután az emberek genetikai állománya pont ugyanolyan, mint volt annak idején, abból indulok ki, hogy elvileg alkalmasak arra, hogy most is szórakozzanak azokon a műveken. Nyilván haladt az idő, "váltottunk" egy-két századot, és ezért kicsit eltávolodott a szórakozás és a komolyzene. Éppen ezért születnek e mostanihoz hasonló projektek, amelyek arra hivatottak,  hogy újraegyesítsék ezt a két vonalat.

A másik: a Hollywood Classics ötlete ugyan már fölvetődött külhonban is, de ha szabad így fogalmaznom: az volt az egykori nullás változata. Ez meg azért egy erősen följavított, minden egyéb körettel ellátott kompozíció. És hát a cél az, hogy egy országos turnét is csináljunk ebből, mert ilyen sehol sincs Magyarországon. Illetőleg Olaszországba is szeretnénk elvinni, s úgy néz ki, hogy Sophia Loren-nel, mint műsorvezetővel fogjuk bemutatni  mert a fia karmester , ő pedig a filmvilág eklatáns személyisége. Úgyhogy ilyeneken dolgozunk, meséli mosolyogva Mérei Tamás. Amúgy minden évben lesz Szombathelyen  Hollywood Classics, tehát ez a mostani hagyományteremtésnek számít. Mindenki azt mondja, hogy lenyűgöző, és ezt nagyon jó hallani. Érkezéskor villódzó fények a tetőről, az egész folyosó föl van díszítve, nagyon sok cég rendkívüli áldozatokat vállalt  a siker érdekében. Köszönet érte. Hang, fény, díszlet; piaci alapon képtelenek lettünk volna megvenni ezeket, egyszerűen nem  engedhetnénk meg magunknak.
Előre elkapkodták a jegyeket, még a lépcsőkön is ülnek vagy hatvanan. Összesen négyszázötvenen lehetnek részesei az ünnepi eseménynek. Nyilván jövőre több előadás is lesz... Nagyon élvezik az egészet a zenekar tagjai. Csodálatos zenék csendülnek föl, vagy három is Oscar-díjat kapott.

- Nagyszerű muzsikákat szólaltatunk meg, a megfelelő és a megszokott komolysággal játsszuk azokat - fejti ki Gyenge Tibor, a szimfonikusok koncertmestere, hegedűművész. Ő játssza a Schindler listája filmzenéjének fő motívumát. Megrázóan. Ekként folytatja: John Williams zeneszerző és mások, fimzenét (is) írók fantasztikus hangszerelési tudással, tudománnyal rendelkeznek. Kihívás a műveiket játszani. Ráadásul, ugye, slágerek; sok mindent felidéznek bennünk, nevezzük így: emlékeket. Kellemes ilyeneket muzsikálni. S a zenekar maximálisan pozitívan áll hozzá, a tagok veszik a lapot, akárcsak a közönség. A nézők örülnek, hogy történik valami a városban. És figyelnek ránk. A vesszőparipám pedig az, hogy be tudjuk csempészni a Bartók Terembe a fiatalokat! Számítunk rájuk a jövőben!

Itt jegyezzük meg: zsúfolt ház volt   a szerda délelőtti főpróbán is. Minden korosztály tagjai jelen voltak, ám a diákság szinte ellepte a nézőteret.

A zenekar tagjai között fölfedeztük Sabáli László zongoraművészt, aki évtizedekig állt a körmendi zeneiskola élén.

 - Ilyen vén emberre is szükség van, évődik. - Örülök, hogy itt lehetek. Én kezelem a billentyűket. Jó érzés, hogy nyugdíjasként sokfelé hívnak, színházba, iskolába, koncertre... Ezek tökéletesen lekötik a szabad időmet. S ez a mai koncert! Hát, nekem az Óz ugyanaz, mint a mostaniaknak a Csillagok háborúja. Robert Houlihan (Írország) karmesterről is süt a boldogság. Egész lénye csak úgy sugárzik.

- Úgy érzem most magam, mint egy nagy sztár. Igen, én is sztár vagyok!, neveti el magát. S én ide, Hollywoodba, azaz (kacag egyet az elszóláson) Szombathelyre hazajövök.  Abban maradunk,  hogy még sokszor találkozhassunk itt vele.

Szerda késő este a tomboló publikum tényleg igazi sztárként ünnepelte őt is. Akárcsak  a zenekart és valamennyi közreműködőt.