Miért maradhatott fenn Savaria?

A római kori Savaria név fennmaradása arra mutat, hogy folyamatosan laktak itt, volt egy állandó helyi lakosság, amely generációról generációra továbbadta a városnevet. De valóban így volt-e? Erről tartott előadást dr. Tóth Endre régész, a Magyar Nemzeti Múzeum főosztályvezetője az AgoraSzalonban csütörtökön.

A római város utóéletéről kevés adat van, mert pontosan keltezhetetlenek a talált pénzek, régészeti tárgyak, nincsenek feltárt temetők, csak egy-két sír. Mi történt az itteni lakossággal? Közismert, hogy 456 szeptember 7-én földrengés volt Savariában. Ezt a ravennai krónikában feljegyezték, de az eseményről történet nem maradt ránk. A római történetírók nem foglalkoztak a birodalom letűnőfélben lévő periférikus tartományaival.

Sírfeliratok őrizték meg azok emlékét, akik Savariából származva jutottak el a más országokba. Például Szent Leonianus, aki nagy valószínűséggel 450 után születhetett, tehát abban az időszakban, amikor a város már nem Róma hatókörébe tartozott. Minden bizonnyal Savariában lett tagja a keresztény közösségnek is. Itt esett a barbárok (feltehetően a gótok) fogságába, akik magukkal hurcolták Galliába. Kiszabadulása után a mai Burgundiában, Autun (Augustodunum) közelében remeteként élt. Nem Leonianus az egyetlen, akivel ez megesett: a keleti gótok amikor elmenekültek innen, vihettek magukkal Savariából rabszolgákat. Tehát az 5. század második felében biztosan éltek itt.

Kimutatható a városban egy kultikus folytonosság is: a Szent Márton temetőről tudni lehet, hogy a kora római kortól az 1960-as évek elejéig temetkeztek oda. Két olyan sírkő van, ami utal arra, hogy még az 5-6. században is használatban volt. Mindkettőt másodlagos helyzetben, lefedésnek használták.

Az is bizonyos, hogy amikor Szent Quirinus püspök ereklyéit a barbárok elől menekülő savariaiak 406-ban Rómába szállították (később 1140-ben a Szűz Mária templomban helyezték nyugalomba), a lakosság tömegesen ment el innen, de nem tudni, mekkora tömegben. Sokan letelepedtek Észak-Itáliában. Kézai Simon leírja, hogy egyes vélemények szerint a velenceiek  Savariából valók. Quirinus kultuszát is az innen odatelepült lakosság terjeszthette el.

Fontos adat, hogy Nagy Károly kétszer vezetett hadjáratot erre a területre a 790-es években; az avarok elleni harcait azzal ideologizálta meg, hogy keresztény hitre kell őket téríteni. Hogy lehet őket megtéríteni? A Nikea-i zsinat listaszerűen leírta, hogy mik a teendők, például mit kell csinálni az itt talált keresztényekkel. Újra meg kell-e keresztelni őket? Rómától már el voltak szakadva, de a rómaiak leszármazottai voltak. A korábban itt élt népességben csak a rómaiak voltak keresztények. Nyomravezető adat az is, hogy Nagy Károly hazafelé nem a Duna mentén vezette a csapatait (pedig lóvész is kitört), hanem Savarián keresztül. Miért jöhetett ide? Még a középkori  hadjáratok idején is a római útitérképeket használták, azokon pedig szerepelt Savaria, Szent Márton szülőhelye. A szent tisztelete hozta ide; akkor már Szent Márton volt a Karolingok és a Merovingok védőszentje Franciaországban.