Kiss Róbert Richárddal Japánban és Las Vegasban jártak a Hölgyklub tagjai

A Prima Primissima-díjas, Pulitzer-emlékdíjas, Pro Europa-díjas író, újságíró munkásságát nehéz lenne összefoglalni: könyvet írt egyebek közt a világ legszebb szigeteiről, ismertek nyelvészeti könyvei, és szerzője „A világ legszebb szállodái” könyvsorozatnak is. Világutazó. Eddig 174 ENSZ-tagállamban járt, és ahová nagyon vágyott, már eljutott, számos országba több alkalommal is. A nagy kedvence New York, szereti Las Vegas káprázatát, Thaiföld hangulatát, az európai városok közül Rómát és Bécset részesíti kiemelt figyelemben. A legjobban mégis Magyarországon és a határon túli magyarlakta részeken érzi magát a legjobban, mert szeret magyarul beszélgetni magyar emberekkel, mint mondta „kevés nyelven lehet így poénkodni, viccet mesélni.”

Az afrikai országokban készített filmjeiért nemrég Iroko-díjat kapott, amelyet egy nálunk élő afrikai zenész, kutató alapított azok részére, akik sokat tettek a fekete földrész és Magyarország kapcsolatainak szorosabbra fűzéséért.

Kiss Róbert Richárd ez alkalommal – a TIT Hölgyklubjának fölkérésére – a Japánban és az amerikai Las Vegasban szerzett élményeiről beszélt az ismét nagy számban megjelent közönségének. Mondandóját vetített képekkel és sok érdekes történettel színesítette.

Szívesen utazik Japánba, az Oszakai Egyetemen tart előadást a világban előforduló köszönésformákról. Izgalmas és fantasztikus ez a távol-keleti szigetország, ahol még a hétköznapi dolgok is rendkívül furcsák számunkra. Részletesen, színes történeteket felidézve beszélt az ott élők mindennapi életéről: a japán emberek tisztaságmániájáról, a közösségi fürdőzés szabályairól. Érdekességképpen elmondta, hogy tetovált ember nem mehet be az (egyébként a névadó olaszok által föltalált) jakuzziba, mert arrafelé csak maffiózók tetováltatják magukat.

Ki gondolta volna, hogy Japánban kevés a kuka és az emberek zacskókban magukkal viszik a szemetüket, majd valahol bedobják egy közösségi kukába. Elismerően beszélt a japánok pontosságáról. Elképzelhetetlen számukra, hogy késsenek a munkából, és a vonat sem késhet 6 másodpercnél többet – egy év alatt!

Beszélt napjaink globetrottere, világjárója a japán emberek munkamániájáról, a munka iránti szeretetéről. Számunkra, európaiak számára már-már megmosolyogtató, hogy rendeletben szabályozták a kötelező szabadságolási időszakot, nehogy bemenjenek az emberek szabadságuk első napjaiban dolgozni. Nálunk ez, ugye, elképzelhetetlen lenne

Nagyon fejlett a japán iskolarendszer, ügyelnek arra, hogy mindenki kiváló és egyenlő esélyeket kínáló oktatásban részesüljön. Az iskolások egyenruhában járnak, 14 éves korig kötelező az alapfokú oktatás, utána pedig számos lehetőség kínálkozik a továbbtanulásra. Tokióban és Oszakában 17 egyetem van, ez utóbbi nagyvárosban magyar tanszék is működik, ahol évente 10–12 diák tanul magyarul.

Kiss Róbert Richárd előadásának egyik érdekes része volt, amikor az ősi japán küzdősport, a szumó került szóba: a birkózók, sokak szerint inkább cselgáncsozók szumó-istállókban (hejákban) élnek, elzárkózva a külvilágtól, sajátos életformában, erős közösségben már egész fiatal koruktól kezdve a karrierjük csúcsáig.

Japáni élményei végén Kiss Róbert Richárd beszélt a cseresznyefa-virágzás ünnepéről: a virág parányi szirmai a múlandóságot, a folyamatos megújulást jelképezik. Ilyenkor családok, baráti társaságok találkoznak a parkokban, közösen fogyasztják el a magukkal vitt elemózsiát. Az előadó is jó néhányszor ünnepelt ismerőseivel Tokióban a császári palota gyönyörű kertjében vagy Kyotóban a Filozófus sétányon.

Nevada állam spanyol nevű (ki gondolná? alig 600 ezer lakosú) városa, Las Vegas (magyarul „a rét”, „a mező”) Kiss Róbert Richárd számára is csoda. Lenyűgözi a csaknem mindent látott világjárót a Las Vegas-i mesevilág, különösen izgalmas helynek tartja. A világnak talán a legnagyobb szórakoztatási és szerencsejáték-központja; óriási kaszinó-hotelekben járt, melyek a mesés gazdagságot fitogtató, impozáns belterekkel épültek – ezt láthatta a Hölgyklub közönsége is az előadó által vetített képeken.

Végezetül maga is nevetett, miközben idézte egyik amerikai ismerősét, aki azt vallja, minek röpködjék Európába, ha az Eiffel-tornyot, a velencei Szent Márk templomot vagy éppen a Sixtusi kápolnát szeretné megnézni, netán az egyiptomi piramisokat? Számára elegendő, ha Las Vegasba utazik: a világ csaknem minden látnivalóját megtalálja a szállodákban, egy helyen.

Forrás: Civil/Tátrainé Kulcsár Irén