Gördülő gondolatok – Lutor Kata és Rozmán Kristóf előadása a Hölgyklubban

Az ifjú kettős, az egyetemista Kata és a mesterképzést végző Kristóf jól ismert az irodalmat kedvelő szombathelyi közönség előtt, önálló irodalmi műsorával már egy sor rendezvényen sikerrel szerepelt, visszatérő vendég a Hölgyklubban is.

Radnóti Miklós és Juhász Gyula gyönyörűséges költeményeivel kezdődött a meghitt hangulatú előadás. Meghatóan szépen szavalták el a magyar irodalom örök kincseit; Kata a Szerelem című költeményt megzenésítve, gitárkísérettel adta elő, majd a fiatalok a saját verseikből szavaltak, énekeltek. A remek összeállítást átszőtték az életből vett pillanatok, az egyetemes gondolatok mellett a hétköznapok problémái, és mindenekelőtt a szeretet sokszínűsége.

Fotó: Tátrainé Kulcsár Irén

Szakítva a megszokott versmondói stílussal, különleges előadásmódokat választva, párbeszédszerűen, a sorokat váltakozva vagy éppen „alásuttogva” hallhatta a szépre, jóra fogékony közönség – az előadókkal együtt gondolkodva, érezve, repülve vagy éppen aláhullva.

Elhitték mindkettőjüknek, hogy „a vers akkor kezdődik, ha kezébe veszi a kezem”, és „már a málna íze is olyan, mint rég elfeledett szerelemé”, és talán éppen valamelyikük szomorú gondolatát mondta ki az „üres szobában visszhangzanak az emlékek” verssora.

A gyorsan elszállt meghitt óra utáni beszélgetésből tudta meg a közönség, hogy a most hallott versek az utóbbi egy-két évben fogantak. És bár Kata meg Kristóf verseléssel már jóval előtte is foglalkozott, az elhivatott költészet iránti késztetés csak mostanában, az egyetemi évek alatt alakult ki bennük.

Verseik, dalaik azokhoz szólnak, akikben van kellő érzékenység, akik értik a verssorok mögül kibuggyanó, föllobbanó gondolatot, akik „hiszik, hogy a szavak felett ott lebeg a jelentés.”

Tátrainé Kulcsár Irén