Szeretem a vadkörtefákat – Böröczki Mihály „Öltögető” verseskötetének bemutatója

Nagy Éva könyvtárigazgató, az est házigazdája köszöntő szavaiban megemlítette, hogy nagy megtiszteltetés volt számára a verseskötet előszavának megírása. Nyomban idézett is a „Békesség" című versből, mert szerinte ebben a néhány sorban benne van a szerző jó néhány évtizednyi tapasztalata, világra nyitott szeme, az a költői figyelem, amit a környezete, a múltja, a vele és a körülötte élő emberek iránt tanúsít és ezeket megfogalmazza verseiben.

„A könyvedet te fűzöd össze majd, / s mint papírlapot, lágyan összehajt, / egy ismeretlen, óriási kéz."

Böröczki Mihály Fotó: Tátrainé Kulcsár Irén

A kötet szerkesztése a mitológiai kilenc múzsához kapcsolódik – egy teljes költői világ összegzéseként, a részletekből egészet alkotva. Böröczki Mihály alanyi költő, minden esetben saját élményeiből, tapasztalataiból indul ki, érzékeny figyelemmel reflektál környezetére, gyönyörűen fogalmazza meg a természet apró csodáit, a növényeket, a fel- és eltűnő pillanatokat, az idő változását. Verseit olvasva mi is arra vágyakozunk, hogy jobban megismerhessük magunk körül a világot, észrevegyük az élet örömeit, megleljük otthonunkat, társunkat és békénket.

Böröczki Mihály, Nagy Éva Fotó: Tátrainé Kulcsár Irén

A költő jó néhány versében visszatér boldog gyerekkora emlékeihez, nagy érzékenységgel és figyelemmel mutat be egy már elmúlt korszakot, szülei, nagyszülei világát, mint mondta: „Visszaálmodnám az éveket, mert boldog voltam, porlepte gyerek".

Érzékletes sorait olvasva eszünkbe jutnak szép és megható régi emlékeink, nekünk is örömet okozott a kertben nyíló pünkösdi rózsa, és még szánkban érezzük az édesanyánk készítette fánk ízét, amely a költő szerint „úgy állt össze, mint templomban a béke". Mindezeket versbe öntve hallhatta a könyvbemutató közönsége Szalai András versmondó remek előadásában.

Fotó: Tátrainé Kulcsár Irén

Böröczki Mihály is felolvasta néhány versét az őt rajongva hallgató közönségének, ízesen formálva a szavakat, közben megemlítette, úgy érzi, minden gondolata, verse egy-egy öltés, amiből láthatatlan ruha készül, ezért is adta a kötetnek az Öltögető címet:

„Egy feneketlen zsákban keresgélek, /a kíváncsiság halálomig éget, / s míg toldom-foldom a kerek egészet, / az öltés mentén kiszakad az élet."

Szalai András Fotó: Tátrainé Kulcsár Irén

Szonetteket is tartalmaz a könyv; a gondolatgazdag „Csillagles" című hét nagy öltés, és a költő itt is önmagáról szól, miközben a csillagokról gondolkodik:

„Ma itt vagyok. / Megint az égre nézek, / hogy értesse meg velem az egészet, / de mint az Isten, szakállába hallgat."

Beszélgetés közben kiderült: szívesen ír rövid, pár soros verseket, „néha többet bele lehet írni, mint egy hosszú gondolatsorba". Ezt bizonyítva felolvasott közülük néhányat, amelyből a társra találás, a szerelem és a hála érzése csendült ki gyönyörűen megfogalmazva.

Vadkerti Imre, Zsapka Attila Fotó: Tátrainé Kulcsár Irén

A könyvbemutatót a költő barátainak, Zsapka Attila énekmondónak és Vadkerti Imrének, a Kormorán együttes énekesének közreműködése tette meghitté, még gazdagabbá: saját szerzeményeiket és Böröczki Mihály néhány gyönyörűen megzenésített versét énekelték gitárkísérettel.

Tátrainé Kulcsár Irén