Családi íjászkodás a nemzeti ünnepen

A focipálya felé befordulva már látszottak a fák árnyékában parkoló autók, a szalmából készült céltáblák és az íjaikat egymás után sorra felajzó lelkes arcú emberek. Közelebb érve a kotlában fövő csülkös bab illata mellett vidám gyerekzsivaj és baráti beszélgetések hangjai jelezték, jó helyen járunk.

A házigazda és egyben főszervező Szakonyi Norbertnek mindenkihez volt egy-egy kedves szava, s a résztvevők is örültek a találkozásnak, s a jó időnek. A napos délutánon több tucatnyian lőtték ki vesszőiket a különböző célpontokra. Volt közelebbi, távolabbi, sőt bukó, illetve mozgó célpont is, de a legnépszerűbbek talán a színes lufik voltak. A program immár hagyomány, lévén hogy egy évvel ezelőtt már összegyűlt az íjász csapat, ugyanígy a nemeskocsi focipálya gyepén. Nem sokkal utána, tavaly tavasszal megalapították a Sághegy Íjász és Hagyományőrző Egyesületet, melynek célja, – csakúgy, mint a csütörtöki délutánnak, – a hagyományőrzés, valamint a sportág és ezen életforma népszerűsítése.

- Amellett, hogy versenyekre járunk, szívesen megyünk iskolákba, táborokba, vagy akár céges rendezvényekre is, hogy közelebb hozzuk az íjászatot az emberekhez – meséli Horváth Csaba, az egyesület megálmodója, vezetője. Havonta, kéthavonta összegyűlnek, hogy együtt lőjenek, találkozzanak, beszélgessenek, közösséget teremtsenek.

Sötétedés közeledtével a hagyományőrző ruhában lévő szervezők és néhány lelkes résztvevő tüzes nyilakkal gyújtotta be a hatalmas máglyát, melynek fényénél és melegénél tovább folyhatott a beszélgetés.

Kostyák Borbála