A szép szó és a színház szerelmese – Benke Éva vallott a hivatásáról

Az egykori főiskola legendás tanárával, a színház és a szép szó szerelmesével dr. Csider Sándor népművelő tanár beszélgetett a nagy számban megjelent közönség örömére.

A tanárnő számára meglepetésvendégként érkezett régi barátja és tisztelője, Jordán Tamás, a Weöres Sándor Színház igazgatója, aki Kosztolányi Dezső „Hajnali részegség” című gyönyörű versével köszöntötte az est főszereplőjét.

„Van egy láthatatlan album a szívünkben, lelkünkben, jeles tanáraink arcával, akik szívközelbe hozták a tudást, akik önmagukat adták óraadás helyett, és ennek a képzésnek szíve-lelke volt Benke Éva” – kezdte a beszélgetést Csider Sándor. A nyugalmazott tanárnő a tőle megszokott humorral, bájjal, lendülettel mesélt gyerekkoráról, tanulmányairól, munkásságáról, barátairól, sikerekről és kudarcokról, gazdag életútjáról. Meghatottan említette, hogy szeretett édesapjától örökölte, tanulta az érzékenységet követelő, igénylő, árnyalat iránti képességet, és a szavakkal való ismerkedés, ízlelés is hozzá fűződik.

Érettségi után rövid kitérővel tanulmányait a Pécsi Pedagógiai Főiskola magyar–orosz szakán folytatta, amelyet politikai okból csak később tudott befejezni. Közben a szombathelyi Építők könyvtárosaként programokat szervezett, népművelői munkát is végzett. Ezt követően a megyei tanács kulturális osztályán tevékenykedett, ahol szoros kapcsolatba került a Déryné Színházzal és a filmvilággal is. A szombathelyi Felsőfokú Tanítóképző Intézetben (melynek jogutódja a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola) 1962-ben megkezdődött a népművelő-képzés, a későbbi művelődésszervező szak, és Benke Éva ott folytatta munkáját. Beszélgetőpartnere szerint, akik ebben az intézményben végeztek, azok mások szolgálatára adták életüket. A hagyományokat őrző, eközben minden új iránt fogékony, a települések arcát formáló, fejlődését segítő, a jóért mindenkor kiállók nevelődtek az iskola falai között – példaképül szolgáló tanárok által.

Benke Éva azokban az években vette át a Márkus Emília Irodalmi Színpad vezetését, művészeti irányítását. Elmondta: a színpad célja nem a színésznevelés volt: „Mi füleket és nyelveket csiszoltunk, nemes feladatunk volt meghallani a szépet és azt szépen elmondani.” Híres és kedvelt magyar költők műveiből készítettek vers-összeállításokat, valamint klasszikus darabokat is színpadra vittek, a többi közt Euripides–Illyés–Sartre: Trójai nők, Petőfi Sándor: A helység kalapácsa című darabokat. A magas színvonalú, értékes előadásokkal nagy sikert értek el országszerte, számos díjat, kiváló helyezést nyertek.

A tanárnő sok tehetséges fiatal pályafutását segítette, életutakat alakított. Megemlítette Holdosi József költő nevét, aki a könyveit szívből szólóan ajánlotta neki, „szavaim pallérozó szépanyámnak”. Foki Veronika színésznő, a Madách Színház tagja videó-üzenetben mondott köszönetet Benke Évának, aki segítette, biztatta céljai elérésében.

Kiváló versmondó, mindig nagyszerűen tolmácsolta jeles költőink – Weöres Sándor, Kalász Márton, Baranyi Ferenc, Gazdag Erzsi, Garai Gábor – előadóestjein csodás verseiket, erről a maradandó élményről az esten az őt rajongva hallgató közönség is meggyőződhetett. Élete, hivatása, munkássága évtizedei alatt számos kitüntetést, elismerést kapott, mégis a legnagyobb öröm számára a barátok, a kollégák, az emberek szeretete, a közönség tapsa, a hálás tekintetek: cserébe kincset tesz mindenki szívébe, a versek szeretetét, a szépen mondott szavak varázsát.

Tátrainé Kulcsár Irén