Kutyussal könnyebb

A tanév elején még kérdéses volt, hogy lesz-e egy újabb iskolai évre fedezet a foglalkozásokra. Az oktatási intézmények ugyanis erre a célra nem tudnak áldozni. A foglalkozásokat a Négylábúak az Emberért Közhasznú Alapítvány kutyavezetői önkéntes munkában végzik, a kutyák ellátásának és a helyszínre utazásnak a költségeit azonban valamiből fedezni kell. Szerencsére pár nappal a tanévkezdés után megérkezett az Új Európa Alapítvány döntése: tanév végéig - ahogy eddig már többször - ismét támogatni tudják a költségeket.

A hét terápiás kutya mindegyike egy-egy órát tölthet naponta a gyerekek között, a közös munka ugyanis fárasztó a kutyus számára.

- Ezek a kutyák egy jól nevelt, iskolázott családi kedvencnél annyival többet tudnak, hogy nagyon jól tűrik a különböző ingereket, nem félnek, nem agresszívak, kiegyensúlyozottak - magyarázza Schrőterné Vári Anita terápiás kutyavezető, segítőkutya kiképző. - A terápia sikere abban rejlik, hogy a kutyavezető és a gyógypedagógus milyen aktivitásokat, fejlesztő feladatokat tud kapcsolni ezekhez a tevékenységekhez. A kutya elsődleges szerepe a terápiában az, hogy motivál, hogy segítségével a gyermek tovább bent tartható a feladatban. Ezen kívül tucatnyi különböző típusú fogyatékosság esetére lehet kitalálni feladatokat. Kérhetjük például a gyermeket arra, hogy utánozza a kutyát, vagy végeztessen el vele különböző feladatokat. A nagyobb testű ebek a mozgásukban korlátozott gyerekek számára akár fizikai támaszt is jelenthetnek. A foglalkozásokban különböző tárgyak: bóják, tornapadok, képek, feliratok is szerepet játszanak, sőt, bizonyos segédeszközök az állaton, a speciálisan kiképzett hámra rögzítve is elhelyezhetők.

A kutyusok nemcsak addig szolgálják kis barátaikat, amíg tart a foglalkozás. A gyógypedagógus a későbbi órákon is visszautal a terápián történtekre, így a motiváló erő akár egész héten át megmarad. Arról nem is szólva, hogy az iskolában folyamatosan feladatokat végző gyermek számára óriási sikerélmény, hogy a kutyás órákon ő irányíthat a szavaival, a kézmozdulataival.

A terápiás kutyák felkészítését általában néhány hetes korukban elkezdik. Kiválasztásuknál nem annyira a fajta fontos, inkább az egyed. Nyugodt vérmérsékletű, erős falkaszellemű állatokra van szükség, akik szívesen működnek együtt az emberrel. Terápiás kutya és vezetője együtt vizsgázik: azt kell bizonyítaniuk, hogy a gazdi mennyire megbízhatóan tudja irányítani az ebet.

Schrőterné hozzáteszi: indokolt lenne, hogy az állatasszisztált terápia szerepet kapjon a pedagógus, a gyógypedagógus képzésben. E teljesítményközpontú világban ép gyermekek számára sem lenne haszontalan hetente egy-egy kutyás óra beiktatása.