Újévi fogadalom helyett inkább írjuk meg a saját bakancslistánkat!

Tán ezért jutottak eszembe az egyik kedvenc filmemben, a Bakancslistában elhangzott gondolatok: „A régi egyiptomiaknak volt egy szép gondolatuk a halálról. Amikor a lelkünk a mennyek kapujába ér, az istenek két kérdést tesznek fel. A válaszon múlik, hogy bebocsátást nyerünk-e. Leltél-e örömöt az életben? Vittél-e örömöt mások életébe?”

A film két, rákban szenvedő, haldokló férfi találkozásáról szól, akik rájöttek, hogy eddigi életük semmirevaló volt. Nem olyan életet éltek, mellyel elégedettek lettek volna, ezért, hogy sorsuk teljesebbé váljék, összeírták saját bakancslistájukat, amit haláluk előtt pontról pontra igyekeztek együtt megvalósítani.

A bakancslista tehát nem más, mint azon dolgok felsorolása, amelyek után titokban vágyakozunk, melyeket az életben meg akarunk tenni, mielőtt feldobnánk a bakancsot. Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne éljünk a lehetőségekkel. Arra figyelmeztet, hogy élvezzük az élet minden apró örömét, és a boldogságunkat osszuk meg minél több emberrel.

Sokan érzik - különösen így egy újév kezdetén -, hogy valami nagyon hiányzik az életükből, valamit jó lenne gyökeresen megváltoztatni benne. Sajnos a legtöbb pezsgőgőzös újévi fogadalomból nem lesz semmi.

Mindannyian tudjuk, hogy életünk tudatos megváltoztatása gyakran veszteséggel, a bizonytalanság érzésével jár. Ezért sokan biztonságukat megtartva, csak virtuálisan, vágyaikban élik meg a változást, miközben semmi nem változik meg körülöttük. Viszont vannak olyan útkereső emberek, akikben már megérlelődött a gondolat a változásra. Ők azok, akik vérmérsékletük és problémáik mértékétől függően megkeresik a helyüket a világban, készen állnak arra, hogy megtegyék az első lépést.

Nem szeretnék pálcát törni senki felett, de most, hogy sorra vesztem el a barátaimat, a rokonaimat, akik közül többen fiatalon haltak meg, akkor felmerül bennem, hogy jó-e az állandó biztonságra törekvés, az állandó megfelelési kényszer miatti egy helyben totyogás, megelégedés azzal, hogy csak az agyunkban játsszuk le a változást, miközben továbbra is ücsörgünk a langymeleg pocsolyában. Ezért biztatok mindenkit arra, hogy szenteljen egy-két órát arra, hogy fogalmazza meg régen eltemetett vágyait. Vessük papírra a saját bakancslistánkat! Hagyjuk szárnyalni a fantáziánkat, és ne ítélkezzünk előre, hogy van-e realitása a megvalósulásnak! Higgyünk abban, hogy a leírt vágyak ott fognak motoszkálni a tudatunkban, kijelölik az utunkat, értelmet adnak életünknek! Kezdjük így a 2016-os évet, készítsük el a bakancslistánkat!