Kaszner Éva kőszegi logopédus a motivációról

- Az embernek a mai világban jól el kell tudni adnia magát, ezért fontos a megfelelő kommunikáció - erre hívta fel a figyelmet Kaszner Éva tanárnő. A logopédus szerint ma nagyon sok ember nem tud jól kommunikálni, és ebbe a tömegbe nemcsak a beszédhibával küzdőket kell beleérteni, hanem azokat is, akiknek nincsen megfelelő szókincsük, ezért inkább nem beszélnek. Vannak, akik egyszerűen félnek beszélni - hangsúlyozta a tanárnő, majd hozzátette, hogy ebben nem csak az iskola hibás.

- Keveset beszélnek otthon a gyerekekkel a szülők, talán kevesebbet is mesélnek nekik, mint kellene, így nem emelik ki a mindennapok verbalitását - mondta Kaszner Éva. A logopédus hangsúlyozta, hogy a televízió és a rádió nem pótolja az élő beszédet, sőt, nagyon gyakran még rossz példát is tesz a gyermek elé: a legtöbb riporter, műsorvezető, bemondó bizony beszédhibás, zártan ejtik a hangokat, hadarnak is. A mai felgyorsult világban fontos, hogy jól értsék az emberek a fonémákat: a gyerekeknél gyakran összekeverednek még olyan alapvető hangzók is, mint az „ősz” és „őz” - szóval vigyázni kell, hogyan beszélünk nekik. 

Egy hangsúly is fontos lehet, hiszen a gyerekek nagyon érzékenyek - azonnal észreveszik, ha hamisat mondunk nekik, nem éri meg a bizalomvesztés. A kommunikációs szakember azt is elmondta, hogy manapság nagyon nehéz dolga van a pedagógusoknak, hiszen ahhoz, hogy jól taníthassanak, át kell lépniük a diákok ingerküszöbét. Ez manapság igen nehéz. Azt javasolta, hogy a hangszínnel, a hanglejtéssel, a hangerővel és a hangsúllyal minél többet játsszunk, az a cél, hogy kellemes legyen hallgatni az oktatót. Ez azonban - mondta Kaszner Éva - még mindig kevés: a mondanivalónknak a szívünkből kell jönnie, és ez az, amit megérez minden gyermek.

A logopédus Kaszner Éva szerint akkor hatékony a kommunikáció, ha belülről fakad, szívből jön
Fotó: Unger Tamás

Jerikó rózsájához hasonlította a tanítást Kaszner Éva: ennek a növénynek a sajátossága, hogy összegömbölyödött száraz állapotából víz hatására szétnyílik - a tananyag is száraz dolog, amelyet a tanár beszéde tud kivirágoztatni.

Azt mondja, a tanár ne csak oktató legyen, hanem ember is: a logopédus például - túl a saját, kötelező munkáján - a többi között kötélugrást is tanít a kőszegi intézmény tanulóinak. Ezt azzal indokolta, hogy az iskola jellegzetes volta miatt - vagyis, hogy a diákok jelentős többsége SNI-s és BTM-es - a kitörési és egyben integrálódási lehetőséget a művészetekben és a sportban látja. 

- Ha két ember lelke találkozik, akkor ott valami csoda van - mondta a tanárnő. - Ha a gyereket tudom úgy fanatizálni, és ezt a jó értelemben gondolom, hogy megérti, hogy ő erre képes, és meg tudja csinálni, akkor valóban így is lesz, bármiről is legyen szó. Akkor minden könnyűvé válik - mondta Kaszner Éva, aki kötélugró lányairól és édesapjukról is elismeréssel beszélt. Kiemelte: hagyni kell kipróbálni a gyermeknek, hogy miben jó, mit csinál szívesen, hiszen abban a legmotiváltabb az ember, amit maga választ. Így van ez a híres kötélugró lányokkal is. Kaszner Éva tanárnő azt mondja, hogy amikor valaki éppen nem akar kötélugró szakköri órára menni, annyit szokott tenni, hogy tudatja a gyerekkel, hogy az ajtaja mindig nyitva áll: elmehet, de bármikor vissza is jöhet. Eddig mindig visszamentek Amikor pedig ráéreznek a siker ízére, akkor már ez fogja motiválni őket.

A tanárnő még egy dolgot elárult: a gyereknek saját magának kell felállítania a mércét önmaga számára - ne mi tegyük ezt meg. Így sokkal motiváltabb lesz a cél elérése érdekében, hiszen az teljes egészében az ő saját célja.