Szevasz, szélcsatorna!

Fotó: McLaren F1 Team

A múlt hétfői Strategy Group-ülésnek egyik kardinális kérdése (ismét) a költségcsökkentés volt. Ennek elérésére több javaslat született, többek között az erőforrások és a sebességváltók árának csökkentése, illetve a szélcsatornák totális bezárása – ez a három faktor együtt a becslések szerint 20-25 millió eurót spórolna meg a csapatoknak. Míg az első két felvetést szinte egyöntetűen támogatták, a szélcsatorna kérdése megosztotta a tábort: a Williams, a Ferrari és a Mercedes az indítvány ellen szavazott, míg a McLaren, a Red Bull és a Force India a szélcsatornák betiltását szorgalmazta. A csoport szavazási szabályai szerint a csapatok fejenként egy, míg az FIA és a FOM összesen tizenkét szavazattal bír – ennek köszönhető, hogy a szavazás végül a betiltást támogatók oldalára billent. A Strategy Group nem fogadhat el szabálymódosításokat, a javaslatnak még több rostán is át kell jutnia, többek között az FIA Motorsportok Világtanácsán, amely szeptember 30-án ülésezik.

Az aktuális szabályzat szerint az F1-ben mind a szélcsatorna-, mind a CFD-használat limitált – az előbbinél 25 óra/hét, az utóbbinál 25 teraflopnyi adat a maximális érték. Eric Boullier, a McLaren sportigazgatója úgy véli, a jövő a CFD-ben rejlik, a szélcsatornák pedig hamar „elavulttá” válhatnak – persze csak akkor, ha megfelelően fejlesztik a CFD-technikát, amely a francia szakember szerint a limitnek köszönhetően jelenleg mintegy 10 évvel elmarad a legújabb technológiák mögött.

„A mennyiségkorlátozás miatt a mérnököknek a határon kell táncolnia” – nyilatkozta Boullier. „Ennek következtében a komputeralapú technológiákból nem a legfrissebbet használjuk, hanem egy régi chiprendszert, holott az F1-nek mindenből a legmodernebbnek kellene lennie.”

Boullier szerint a helyes irány egy sávszélességen alapuló kontroll lenne (amelynek kifejlesztésében a McLaren szívesen elvállalja a misszionáriusi szerepet), ami nem venné ki az FIA kezéből a felügyelet jogát és lehetőségét, mégis nagyobb szabadságot engedne a mérnököknek, ez pedig egyenes úton a szélcsatornák használatának feleslegességéhez vezetne. Ezzel szemben Claire Williams vehemensen védi a szélcsatornákat – ami érthető is, elvégre a brit istállónak kettő is van Grove-ban.

„Kizárt dolog, hogy mi valaha a szélcsatornák betiltását szavazzuk meg” – jelölte ki egyértelműen az álláspontját a Williams de facto csapatfőnöke. „Mégis hogy nézne ki, hogy a motorsportok királykategóriája nem használja ki a rendelkezésére álló legkifinomultabb aerodinamikai eszközöket? Egyszerűen értelmetlennek tartom.”

A Mercedes és a Ferrari szintén osztja Williams véleményét; Toto Wolffék éppen egy újabb csatorna építésébe fogtak Stuttgartban, amelyre „manapság szükség van ahhoz, hogy az autót az utcára engedhesd, valamint korrelációs szempontokból elengedhetetlen”, míg Maurizio Arrivabene szerint a jelenlegi keretek pont megfelelőek, és nincsen szükség még több szigorításra, sőt, a szélcsatorna nélkül pályára küldött autók biztonsági kockázatot jelentenének.

Franz Tost, a Toro Rosso csapatfőnöke is a tilalomellenesek pártját gyarapítja; noha csapata nem tagja a Strategy Groupnak, Tost érdekes érvvel állt elő.

„Csökkentsük a szélcsatorna és a CFD használatának mértékét is, de az egyensúly maradjon meg” – választotta az arany középutat Tost. „Ha valamit betiltanak, a csapatok más területen igyekeznek ezt kompenzálni, amely végeredményben a költségek növekedésével jár együtt. A szélcsatorna-tilalom ellen vagyok, mert akik a döntéseket hozzák, általában valamilyen hátsó szándékkal teszik; az ilyen és olyan tilalmat szorgalmazók nagy részének nincsen meg a megfelelő infrastruktúrája, vagy valami másban nagyon erősek, és ezt szeretnék kiaknázni.”

Ha bezárják a szélcsatornákat, Tost költségnövekedési jóslata pedig valóra válik, az a Strategy Group hitelességének elvesztését és effektíve bukását okozná – ami nem lenne akkora veszteség, tekintve, hogy többek szerint értelmetlen a csoport létezése, és azonnali hatállyal fel kellene oszlatni. Az említett gazdasági érdekek viszont természetesen szerepet játszanak: a Force India és a McLaren meglehetősen rozsdás csatornákkal rendelkezik (noha a McLaren éppen most tervezi egy új csatorna építését Wokingban, a vezényszó kiadása előtt azonban tudni szeretnék a huzavona végeredményét), míg a Ferrari nemrég eurómilliókat fektetett be a szélcsatornájuk fejlesztésébe, a Sauber pedig kétség nélkül a legjobb szélcsatorna birtokosa a mezőnyben.

A legnagyobb hang azonban Christian Horneré: a Red Bull csapatfőnöke volt, aki a szélcsatorna kérdését egyáltalán felvetette az ülésen, szerinte ugyanis a számítógépes szimuláció sokkal fejlettebb és kifinomultabb, mint a szélcsatornák, amelyek így feleslegesen falják a csapatok pénzét. Ami azt illeti, Horner ebben nem téved, csupán az F1 aktuális szabályai azok, amelyek nem engedik a CFD-ben rejlő igazi erő kiszabadítását. A Boullier által már pedzegetett terafloplimit komoly hátrányokkal jár, valóban akár tíz évben is mérhető a lemaradás például a Szilikon-völgyhöz képest. A komputeres szimuláció térnyerése viszont az aerodinamikai mérnökök létjogosultságát vonná kétségbe, a csapatfőnökök ebben a kényes kérdésben pedig inkább a kétarcúság álcája mögé bújnak. Több forrás is állítja, hogy egy, publikusan a szélcsatornák mellett kardoskodó csapatfőnök a háttérben a tilalom 2020-ra történő időzítését támogatja.

Mi a legjobb döntés? Annyi valóban igaz, hogy a jövő a CFD-é: olcsóbb (az üzemeltetése mindössze 10%-a a szélcsatornáénak!), megbízhatóbb, és pontosabb. Horner azonban még egy dologra felhívja a figyelmet: a tárgyalásoknak nem szabad itt megakadnia, a szélcsatornán megspórolt pénz ugyanis könnyedén egy másik területre vándorolhat – a csapatfőnök hasonlatával élve az F1 „olyan, mint egy lufi: megnyomod az egyik oldalán, és a levegő átáramlik a másikba” –, amely tönkreverné a költségcsökkentését folytatott keresztes hadjáratot. Ám ha jó szándékot feltételezünk a csapatokban, és elhisszük, hogy ne higgyünk a csapatfőnökök szélcsatornát oltalmazó kijelentéseinek, a kérdés kissé átalakul: nem arról van szó, a CFD veszi-e át az uralmat, hanem hogy mikor.