Foci

2014.08.16. 09:46

Ki valójában a levegő ura?

Hosszú hónapokon keresztül hirdeti (hirdette!) Torghelle Sándor A levegő ura című könyvét az egyik kiadó.

Bodor Ferenc

A hozzáértők azt mondják, jól kell megválasztani a reklámot, annak alapján ugrik a tömeg, s akkor köttetnek az igazi üzletek. Nem tudom, mennyien vették meg és vették kézbe e kiadványt, de bennem már az első alkalommal kérdések ágaskodtak. Mert ha Sanyi a levegő ura, akkor kérdem én, ki volt Kocsis Sándor? Kocka – ez volt a beceneve – lefejelte az egész világ legjobb csapatainak védelmét, vagy Mészöly Kálmán, a Szőke Szikla, aki a légtérben feltartóztatta az ellenfelek csatársorait. Ide sorolnám Kereki Zoltánt is, aki kifejelte a magyar válogatottat az 1978-as argentínai világbajnokságra. Vagy „Bólints Tibit" azaz Nyilasi Tibort, az FTC és az Austria Wien sztárját. Rég volt? De ettől még szép volt és igaz is!

Most meg. A második fordulóban 2091 volt az átlag nézőszám az élvonalbeli meccseken, a gólátlag pedig 2,3. A harmadikban ez némi emelkedést mutat: a nézőszám 2565, a gólátlag pedig 3. Itt szembetűnő, hogy a forduló rangadóját, a Videoton–Győr összecsapást a Sóstói stadionban mindössze 3650-en látták.

Ugyanakkor az edzők motivált csapatokról, topon lévő, kreatív labdarúgókról, százszázalékos teljesítményekről papolnak, azaz hülyítik a labdarúgás iránt érdeklődőket. A bírálatokra pedig érthetetlen módon reagálnak. Dombi Tibor, a DVSC ikonja azt mondja, a károgókból elég, Szivics mester pedig: "Legalább ne piszkáljanak". Hol vannak, maradnak az önkritikák, helyette a „kellemetlen szagú" öndicséretek uralják a nyilatkozó edzőket és a forduló összefoglalóit is.

A Haladás egykori edzőjét, Tátrai Sándort egyik győztes meccs után megvárták és éltették a szurkolók a régi pálya Rohonci úti kapujánál. Sanyi bácsi megállt és egyenként jól végigmérte a szurkolókat. Ők pedig megkérdezték az edzőt, hogy Sanyi bácsi, megbántottuk? Nem, – mondta a mester – csak azért néztem jól meg magukat, hogy emlékezzek az arcokra, itt lesznek-e a verség után is. Mert akkor érzi az edző is, meg a játékosok is, hogy nincs egyedül, olyankor is velük vannak a szurkolók, ha kikap a csapat.

Egyébként a mai labdarúgó közeg maximálisan meg van elégedve magával, minden kritikus szót, mondatot azonnal cáfolnak. Szalai Ádám véleményt mondott a magyar edzők szakmai munkájáról, máris kirepült a válogatottból. Előtte Huszti Szabolcs járt ugyanígy. Az más kérdés, hogy az a dolga-e a labdarúgónak, hogy véleményt alkosson a főnökeiről. Szerintem mindketten tettek le akkoriban annyit, hogy megszólalhassanak. A sportnapilap csütörtöki számában a Honvéd korábbi edzője, Massimo Morales alkotott lesújtó – de szerintem sok igazságot tartalmazó – véleményt a magyar labdarúgásról. Másnap, szokás szerint, összezárt néhány szakember és játékos is. Valóban előfordul, hogy a módosabb szülők gyerekei előnyt élvezhetnek az utánpótláscsapatoknál. Főleg, ha a papa be is segít anyagi ügyekben, ez persze nem mindenütt van így, de attól még igaz. Igaz az is, csak nem akarják beismerni a labdarúgás szereplői és bizonyos támogatók sem, hogy szakmai és erkölcsi válság uralja a sportágat. Az erkölcsire jó példa a bundaügy, a szakmaira pedig a hosszú évekre visszanyúló eredménytelenség. Válogatott- és klubszinten is. Pedig mindig fogadkoznak az illetékesek, aztán nem történik semmi, marad a langyos víz és az egy helyben topogás. Ahelyett, hogy drasztikus változások következnének. Az ígéretekből elég volt!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!