A körtefa betegségei

A Vas megyei talaj és az időjárás alkalmas a körte termesztésére. Országos viszonylatban Zala megyében a legsűrűbb a körtefaállomány. Az elmúlt évszázadban a növényvédelem alapja a körtevarasodás elleni védekezés volt. 1995-ben egy új betegség, a baktériumos tűzelhalás (Erwinia amylovora) jelent meg hazánkban, amely az almagyümölcsűek veszedelmes kórokozója. A kártevők közül az utóbbi másfél évtizedben a körtelevélbolha elleni eredményes védekezés a legnagyobb gond. A kifejlett egyedek kéregrepedésekben, lehullott levelekben telelnek át. Tél végén - amikor a hőmérséklet meghaladja a plusz 5 fokot - aktívvá válnak, párosodnak, és márciusban megindul a tojásrakás. A virágzás előtt kezdődik a lárvakelés. Nem sokkal a virágzás után kifejlődik az első nemzedék. A többnemzedékes fajnál évente öt-hat generációval számolunk. A lárvák szívogatása nyomán a levelek kisebbek maradnak, deformálódnak. A termés torzult és apró. A kártevő bőséges mézharmatot termel, majd megjelenik a korompenész. Erős fertőzés esetén nyáron lomb- és gyümölcshullás következik. A fekete, lomb nélküli fák messziről észrevehetők. Gyakori hiba, hogy a kertészkedők későn kezdik a védekezést.

A biztos védekezés alapja a lemosószerként alkalmazott dinitro-ortokrezol hatóanyagú készítmény volt, amelyet betiltottak. Napjainkban a paraffin (vazelin) olaj tartalmú szerek ajánlottak tavaszi lemosó permetezésre. A tenyész-időszakban - virágzás után - többször ismételt védekezésre van szükség. Fontos, hogy minden permetezést bőséges lémennyiséggel végezzük, a fa lombkoronáját átmossuk. Egy ható-anyaggal ne dolgozzunk, a szereket váltogassuk. A körtelevélbolha ellen teflubenzuron, diflubenzuron, cipermetrin klorpirifosz hatóanyagot tartalmazó készítmények használhatók.