Földikutya: védett állat

A földikutya a magyar fauna jellegezetes, kipusztulástól veszélyeztetett, éppen ezért védett tagja. Szakirodalmi adatok szerint a Tiszántúlon található néhány szigetszerű élőhelye. Hazánkon kívül Romániában, Ukrajnában és a Balkán-félszigeten fordul elő. Sík- és dombvidéken egyaránt honos. Előnyben részesíti a száraz, füves területeket, mezőgazdasági kultúrákat és kerteket.

A földikutya körülbelül 25 centiméter hosszú, 220 gramm súlyú, földi életmódhoz alkalmazkodott állat. Farka hiányzik, szemét bőr fedi, fülkagylója nincs. Bundája sárgásbarna, sűrű és puha, kivéve a fej oldalán, ahol kemény sörték egy sora található. Lapos fejével buldózerként tolja a talajt. Megnagyobbodott metszőfogai vannak, és a vakondra emlékeztető járatai 10-20 centiméter mélyen több száz méter folyosórendszert képeznek. Télen másfél két méter mélyre is lehúzódik. Épít fészek-, raktár- és latrinakamrákat. A nőstény évente egyszer 2-4 kölyköt ellik. Téli álmot nem alszik, de nagyobb hi-degben napokig a vackában marad. Gyökerekkel, gumókkal, hagymákkal és egyéb föld alatti növényi részekkel táplálkozik. Raktárfészkében burgonyát, sárgarépát, hagymát, gyökereket halmoz fel. Több- éves gyümölcsfát képes elpusztítani.

A földikutya kártételét nehéz megkülönböztetni a kószapocok és a vakond okozta kárképtől. Leginkább a kószapocokkal té-vesztik össze. Mivel a földikutya védett állat - magas eszmei értékkel - elpusztítani nem szabad.