Folyamatosan csökken az állatlétszám Vasban

A Nyugat-Dunántúlon a takarmánygabonák, valamint a tömegtakarmányok termeléséhez szükséges természeti adottságok kedvező feltételt kínálnak az állattartás számára, ennek ellenére a két általános mezőgazdasági összeírás között – néhány állatfaj kivételével – nemcsak az állomány nagysága, hanem az állattartó gazdaságok száma is csökkent. Ezzel a mondattal vezeti be a Központi Statisztikai Hivatal A mezőgazdaság területi jellemzői, 2010 című friss kiadványának az állattartás alakulásáról szóló fejezetét. Néhány figyelemre méltó adat a továbbiakból:

2010. június 1-jén 101,4 ezer szarvasmarhát tartottak a régióban (az országos állomány 14 százalékát), ötödével kevesebbet, mint az évtized elején. A fogyás a megyéket és az egyes gazdálkodási formákat különbözőképpen érintette. A gazdasági szervezetek állománya 18 százalékkal mérséklődött, mértéke Vas megyében volt a legmagasabb, mégpedig 37 százalék. (A másik két megyében, tehát Zalában és Győr-Moson-Sopronban 10 százalék alatt maradt.) Ugyanezen idő alatt az egyéni gazdaságoknál negyedével apadt a szarvasmarhák száma, ezen belül Győr-Moson-Sopron megyében volt a legnagyobb, háromtizedes fogyás. Mindeközben országosan a gazdasági szervezetek szarvasmarha- állománya ötödével, az egyéni gazdaságoké pedig valamivel több mint tizedével mérséklődött. E folyamat eredményeként a régió három megyéjében a haszonállatok 71-74 százalékát gazdasági szervezetek istállózták, miközben országosan kétharmadukat tartották így. Győr- Moson-Sopron megyében a szarvasmarha-állomány 44 százalékát tették ki a tehenek, részesedésük kissé elmaradt az országostól, míg Zalában ez az arány 36, Vasban pedig 47 százalék volt.

Nyugat-Dunántúl nem tartozik a jelentős sertésállománnyal rendelkező régiók közé, 2010-ben is a hazai állománynak mindössze 8,1 százalékát, 261,2 ezer sertést tartottak a három megyében. Számuk 2000-hez viszonyítva közel négytizeddel lett kevesebb. A csökkenés az egyéni gazdaságok esetében volt erőteljesebb (56 százalék), ami főként Vas és Zala megyét érintette. Az állomány több mint hattizedét Győr-Moson-Sopron megyében istállózták, s mindössze 21, illetve 16 százalékát tartották Zalában és Vasban.

A régió legdélibb megyéjében a gazdasági szervezetek a sertésállománynak közel hattizedét gondozták, ami egyébként elmaradt az országos átlagtól. Az egyéni gazdálkodók ebben a tekintetben a régió egészét nézve Vas megyében részesedtek az állományból a legnagyobb arányban, mégpedig 56 százalékkal.