Termékdíj árnyékolja be a napelemeket, jelentősen nőnek a költségek

A kormány január elsejével kivetette a napelemekre a termékdíjat, amely ráadásul igen magas: 114 forint kilogrammonként, ami éppen a duplája az akkumulátorokra kivetett díjnak. A napelemekre kivetett adó akkora paradoxon, hogy nehéz rá jó érveket találni. Áder János köztársaság elnököt legalábbis eddig nem sikerült meggyőzni a jogosságáról, pedig először ő is aláírta a törvényt, tévedésből. Miután észrevette a hibát, megkövette magát és kiállt a megújuló energiák mellett, és egyben közölte, szerinte le kéne állni azzal a gyakorlattal, hogy úgynevezett salátatörvénybe bujtatnak több törvénymódosítást, mivel ez okozta a tévedést is. Áder János ugyanis a napelemekkel van. Nem elképzelhetetlen, hogy a napelemadó körüli vita okozza tehát a salátatörvény halálát, ami legalább adna némi komikus színezetet az egésznek.

Valójában azonban egyáltalán nem vicces a helyzet, viszont érthetetlen. Egész Európában, így Magyarországon is támogatják a megújuló energiák felhasználását, ezért érthetetlen, miért büntetik akkor használóikat. Veszélyes, mérgező hulladékká válik a használt napelem, logikus, hogy termékdíjat kell fizetni érte – indokolta a döntést V. Németh Zsolt környezetügyért is felelős államtitkár. Szerinte a díj szükséges, mert a napelemek gyártása és hulladékká válása nagy környezeti terheléssel jár: az elemekben ólom, gallium, arzenid van, sőt egy olyan gáz is, a nitrogén-trifluorid, ami 17 ezerszer károsabb a széndioxidnál, és 550 évig a légkörben marad. Hát ezért kell fizetni. A helyzet ott válik ismét komikussá, hogy gyakorlatilag nem létezik kidobott napelem, és ha létezne is, kilencven százalékban újra hasznosítható lenne. A napelemadó melletti érvelés tehát nem áll meg, a költségek pedig nem elhanyagolhatóak.

Váradi Gábor szerint a napelemes beruházás előbb-utóbb megtérül, befektetésnek sem rossz. Fotó: Budai Dávid

Váradi Gábor négy éve foglalkozik megújuló energiával, így napelemekkel is. Elmondta: Magyarországon mindössze hat-hét éve terjedtek el a napelemek, amelyek élettartama legalább harminc, de inkább harmincöt év, vagyis az adó kivetése azért indokolatlan, mert az újrahasznosítás problémájával csak húsz év múlva találkozhatunk majd, ráadásul a termékdíj bevezetése váratlan volt. Persze a 114 forint kilogrammonként nem lenne sok, ha mondjuk a napelemeket kartonpapírból gyártanák, de mivel nem ez a helyzet, a számok a következőképpen alakulnak. Egy modul körülbelül húsz kilogramm, vagyis modulonként 2000-2500 forint a pluszköltség, merthogy egy családi házhoz több modul kell, legalább tizenkettő. Így már harmincezer forint a teher. Azonban nem ritkák a kétszáz modulból álló rendszerek sem, itt viszont a költségek már félmillió forinttal is növekedhetnek. A számoknál maradva megtudtam: egy családi ház teljes áramfogyasztását fedező napelemes rendszer kiépítése kijönne másfél millióból, és ebben már minden benne van, még az adó is. Napelemeinkkel havonta körülbelül nyolcezer forintnyi villanyszámlát tudunk kiváltani. Ezzel évi 96 ezer forintos megtakarítást tudunk elérni, vagyis tizenhat éven belül okvetlenül megtérül, ha napelembe invesztálunk, sőt valószínűleg valamivel előbb is. Az egyszeri költség azonban nem kevés, ezért a többség pályázati pénzből fedezte a beruházást, legalábbis amíg lehetett, ugyanis két éve írtak ki utoljára pályázatot magánszemélyeknek.

Váradi Gábor úgy tapasztalja, egyre többen befektetési céllal is vásárolnak napelemet, hiszen a bankban nem igazán hízik a pénzük, a tőzsde pedig kockázatos.

A globális felmelegedést mindenki kárhoztatja, abban a tévhitben éltem, most végre lesz egy támogatója is, csalódnom kellett. A klímaváltozásból mi jobbára csak a szélsőséges időjárást kapjuk, ráadásul a napos órák száma csökkent az utóbbi időben. Ennek következtében néhány százalékkal kevesebb energiát termelnek a napelemek, mint három-négy évvel ezelőtt. A szélsőséges időjárás viszont nem árt a paneleknek, két évvel ezelőtt Ikerváron hatalmas jégverés pusztított, több autó szélvédője betörött, az általuk felszerelt napelemek ugyanakkor sértetlenül úszták meg a vihart.

Most, hogy újabb tévhit dőlt meg, miszerint a napelemek könnyen törnek, a napelem-napkollektor kérdést is tisztázni kell, hiszen sokan egymás szinonimájaként tekintenek a két szóra. Pedig míg a napelemeladás exponenciálisan fejlődik, évről évre megduplázva az eladási mutatókat, addig a napkollektor felett eljárt az idő. A napelem elektromos áramot termel, a napkollektorban viszont vizet keringetnek és az melegszik fel. Egy baj van, nyáron szinte felforr a víz a melegtől, télen viszont nem melegszik fel eléggé. Ezt a békát még lenyelnénk, csakhogy nagyon drága is, túl sok időbe telik, amíg megtérül a befektetés – ha megtérül egyáltalán. Persze akinek van, most ne kezdje el leszerelni, különösen, ha a panziójának tetején található, komoly vízhasználatkor sokat tud segíteni.

A napkollektorok hanyatlásához nagyban hozzájárult a hőszivattyúk megjelenése. A berendezés lényege, hogy egy számomra érthetetlen módon elszívja a környezet hőjét és ezzel fűti a házat. Ehhez persze energia kell, így ha nem csak a villany, de a fűtésszámlát is meg szeretnénk úszni, háromszor annyi panellel számoljunk – és persze háromszor annyi adóval.