A vasi youtuberek két év alatt a képregény-csatornák csúcsára törtek

Nem is kockák

Bence és Marci rombolja azt a képet, hogy akinek YouTube csatornája van, annak az életét a képernyő négy oldala határolja be. Tanulnak, alkotnak, sportolnak, élik életüket, és közben vezetik Magyarország talán legnépszerűbb képregény-csatornáját: ez a több mint 15 000 követőt számláló Fabulous Industries. Képregényeket, hősöket dolgoznak fel, mutatnak be, a mainstreamtől egészen a szárnypróbálgató magyarokig.

Képregények között ülve beszélgettem a vasvári Márffy-testvérpárral. Bence 22 éves, egyetemista, tanárnak készül, öccse Marci pedig 17 éves, gimnazista, akinek csupán ’C’ terve az, hogy bionikával és a tudomány magas fokával foglalkozzon.

Mikor indult a Fabulous Industries?

Marci: A csatornánk két éve indult – az első videónk a „Superman kommunista?” volt. Azt úgy csináltuk, hogy Bence kidolgozta, én pedig megvágtam a videót, mert akkor ő még nem tudott vágni…

Bence: …annyira!

Marci: …én csak később, 2016. márciusában csináltam meg az első saját videómat erre a csatornára. Előtte dolgoztam más csatornákon is, ott tanultam vágni, hangot rögzíteni.

Bence: Én vagyok az, aki a tartalmi részét szolgáltatja a dolgoknak, az öcsém az, aki megvágja. Egyre inkább az effektekkel van elfoglalva, hogy minél szebben és jobban nézzen ki a kész kisfilm. Én meg próbálok minél többet belezúdítani egy adott témába – és néha kicsit túlzásba is esek -, de szerencsére az embereknek ez tetszik.

Hogy kezdődött az egész? Mi indította el a csatornát?

Bence: A YouTube csatorna úgy merült fel, hogy vizsgaidőszak kellős közepén voltam, amikor az ember már nem tud semmire sem koncentrálni, teljesen elfárad… egyszer csak beugrott az ötlet, hogy kellene csinálni egy csatornát. Magyarországon ilyen jellegű tartalom nem nagyon volt, ha volt is, az sem rendszeresen. Gondoltam, miért ne próbálnám meg. Az más kérdés, hogy miért ez a csatornának a neve, csak úgy beugrott. Legyen valami hülye neve neki! Rajtamaradt ez az egész, már le sem tudjuk vakarni magunkról.

Amikor már felismernek az... iskolában?

Azóta a fiúkat kezdik már felismerni a rajongók. Képregényes rendezvényeken odamennek hozzájuk, gyerekek a szüleikkel, vagy – ahogy volt arra is példa -, kopasz, nagydarab tetovált férfi, hogy gratuláljon munkájuknak. Bencét egyszer egy kisdiák ismerte fel egy szombathelyi iskolában, ahol éppen tanítási gyakorlatát végezte, Marci a gimnáziumában hozott zavarba egy gólyát, pusztán a jelenlétével. A srácok ezzel nem nagyon tudnak mit kezdeni, mosolyognak az ilyen eseteken, zavarba jönnek ők is, hiszen egy pillanatra sem fordul meg a fejükben, hogy „sztárok” lennének.

Közönségük és célközönségük közötti különbségről is kérdeztem őket. Nézőik többsége 18 (Marci szerint 15) évnél fiatalabb. Bence külön kiemeli, örülnek annak, hogy esetleg így vesznek rá gyerekeket az olvasásra. De vannak bőven felnőtt követőik is, a kommentelők nagy része egyetemisták vagy dolgoznak, ők szokták írni, hogy munka közben nézik videóikat, hogy ne unatkozzanak.

Mit szól ehhez a család, barátok?

Bence: A család jól fogadta. Eleinte mikor az a csatorna felmerült, néhány ezer feliratkozónál, akkor mondták, hogy „jó, ez hobbi, stb”, de most már kezd egy kicsit hivatalosabb érzése lenni a dolognak, mintha ez már egy vállalkozás lenne, amiből még esetleg valami sokkal nagyobb is kikerekedhet.

Ismerősökkel kicsit más a helyzet. A közelebbi barátok tudnak erről, nem szoktam vele dicsekedni – sőt inkább rejtegetem.

Marci: Sokat nem beszélünk mi sem erről. Amikor elértük a 15 000 követőt, és megosztottam ezt, páran odajöttek, hogy múltkor nem csak 500 volt még?

Elmondják, hogy bár munkájukat rendkívül segíti, hogy most nagyot futnak a képregény filmek, és igyekeznek követni a filmgyártókat aktualitásukban (például mostanában sokat foglalkoztak Thorral, és a Ragnarök képregény történetét is feltárták), nézettségük, követőik számát meghatározza a képregények olvasótáborának száma. Rétegcsatorna az övék, így a nézettségi verseny nem lehet elsődleges a számukra.

Személyesebb kérdések

Hova tovább?

Kimondottan izgalmas viszont, hogy kezdenek belefolyni a hazai képregény-gyártás gépezetébe. A magyar munkákról rendszeresen csinálnak kritikát, így a szerzők egyre gyakrabban küldenek tiszteletpéldányt, azzal a kéréssel, hogy mutassák be műveiket. Sőt, az utóbbi időben előfordult, hogy tanácsot is kértek tőlük.

Hogy látjátok a csatorna jövőjét?

Marci: Sokan jöttek már, hogy „szerinted mikor lesz meg a 100 000?”. Honnan tudjam, mondom, a 15 000-t sem gondoltuk volna. Nem egy olyan téma, amit mindenki szeret. Majd meglátjuk mi lesz.

Bence: Terveink, ötleteink vannak, mind a projekteket, mind a csatorna fejlődését tekintve, de csak az a biztos, ami már megtörtént. Amíg van képregény, addig van téma.

A srácok lelkesek, mégis tudatosan tekintenek erre az egészre. Sokat tanulnak ebből: beszédtechnikát, tervezést, vágást, hangrögzítést, forráskritikát – ami egy leendő értelmiségi számára kiemelkedően fontos. Testvérként jó az együttműködésük, a viták inkább szakmai viták, amit mindig megbeszélnek. Bizakodóak a jövőt tekintve, és terveik egyáltalán nem korlátozódnak csak erre a csatornára. Úgy tűnik, minden esélyük megvan, hogy nagy pályát fussanak be! Hajrá, fiúk!

Köszönet a srácoknak a hatalmas segítségért a videó elkészítésében!