Nem csak sóhajtoznak a sószobában

Gyertek, megyünk sóhajtozni!

- fordul a két és fél éves gyerekekhez Gáspárné Gansfusz Kinga, és a sószobába vezeti a Katica csoport felét a Szűrcsapó utcai Csodaország bölcsődében. A csoport másik fele marad a helyén. Mindig csak négy-öt gyereket visznek egyszerre, hogy elég figyelem jusson mindenkire, mert a sószobában aktív foglalkozás van, nem csak ülnek és rajzolgatnak a gyerekek. A picik boldogan vonulnak át egyik helyről a másikra, tudják, hogy ott nemcsak sóhajtozni kell majd, mélyeket lélegezni, hanem énekes-táncos játék lesz, és még sót lapátolni is lehet.

- Ennél a korosztálynál a közösségbe kerüléskor jellemző a légúti betegség, a nátha valamilyen formája, ezért főleg preventív céllal használjuk a sószobát – tudjuk meg a Szombathelyi Egyesített Bölcsődei Intézmény vezetőjétől, Sebestyén Biankától, akihez hét bölcsőde, két mini bölcsőde tartozik (ez összesen 552 férőhelyet jelent).

Az inhalációs helyiség nagyságától függ, hány sótéglát kell tenni bele, és hány nagy edényből kell párologtatni. Két éve parajdi sóoldatot alkalmazunk, egyes helyeken Himalája sót használnak.

A sószoba az óvodákban is egyre elterjedtebb, de a szombathelyi bölcsődék közül majdnem mindegyikben van már, a Csicsergőben most alakítják ki. 2002-ben hozták létre az első sószobát a legkisebbek számára, azóta folyamatosan épült a többi. Az inhalációs helyiségben 18 °C van, a gyerekek 20-30 percet töltenek ott egy-egy alkalommal, mozgásos, mondókázó, kommunikatív játékokat játszanak, hogy a ki-belégzés minél intenzívebb legyen, így növeljék a tüdő vitálkapacitását. A foglalkozások mindig az aktuális évszakhoz, ünnepkörhöz kötődnek, a megfelelő dalocskák szólalnak meg, sok a mackódal („Mackó, mackó, ugorjál!”), a cicasimogató („Cirmos cica, haj!”).

A piciknek való tenyeresdik, csiklandozók, lovagoltatók, jártatók, táncoltatók helye a sószoba is.

- mondja Sebestyén Bianka. – A Jár a baba, jártól a Cini-cini muzsikáig játszunk a repertoárunkból, a gyerekek mozognak közben, nagyon szeretik, élvezik ezeket a félórákat. A Csodaország bölcsőde sószobájában éppen „fújja a szél a fákat”, a gyerekek hajlonganak és nevetve leguggolnak, amikor odaérnek, hogy „letöri az ágat, reccs!” Párszor ismétlődik a mondóka, aztán kezdődik egy másik: „Repülnek a madarak, csattog a szárnyuk” – a gyerekek utánozzák a mozgást. Elhangzik a „Lóg a lába...”, az „Én kis kertet kerteltem...” – csupa ismerős mondóka kisgyermekkorból. Amikor elfáradnak, szabad ledőlni a matracra, játékokat kézbe venni, asztalhoz ülni, rajzolni, színezni, és szabad lapátolni a sót a nagy műanyag medencében.

Ez váltja ki ilyenkor a homokozót. A gyerekek legfeljebb egyszer nyalják meg a sós kezüket, amikor barátkoznak vele, aztán többet nem, mert érzik, hogy nagyon sós.

- fűzi hozzá Siposné Pósfai Luca, a Csodaország bölcsőde vezetője.

- Októbertől májusig, amikor kevesebbet tudunk az udvarra menni az időjárás miatt, gyakrabban jönnek a csoportok a sószobába, hetente több alkalommal, felváltva a tornaszobával. A kisgyermeknevelők egyeztetik egymás között, hogy melyik mikor szabad.

A hetirendet pedig ki lehet egészíteni igény szerinti félórákkal.