A gyerekek nyeregben nőttek fel

2018.07.06. 10:00

Huszár hagyományőrző család Kőszegszerdahelyről – Szeretik a csihi-puhit, filmforgatáson is voltak

Milyen egy huszárcsalád élete a 21. században? – kérdeztük Drenovácz Istvánt, a Szombathelyi 11-es Huszár Hagyományőrző Egyesület elnökét, amikor az Ezredünnepen megtudtuk, hogy egyik lován a fia, másikon a lánya ül huszárként.

Merklin Tímea

Azt mondják, a hagyományőrző egyesületekben egyre gyakoribb jelenség, hogy amint az alapítók öregszenek, a gyermekeik átveszik a stafétabotot. Ma már az sem meglepő, hogy nőt látunk huszárként megjelenni, jelenleg három lány van az egyesületben.

Drenovácz István a lányával és a fiával: Violettával és Istvánnal. Drenováczéknál a gyerekek beleszületnek a huszárhagyományba

Sok programjuk van, a júniusi Ezredünnep például a szombathelyi önkormányzat támogatásával jött létre, pályázati úton. Ezen a júliusi hétvégén Drenovácz István (58) Olaszországba és Szlovéniába utazik két társával, Barabás Gyula huszárral és Tóth Róberttel, aki a 83-as gyalogezred katonai hagyományait őrizve tagja az egyesületüknek (mert ebben a műfajban csak ketten vannak, így önálló egyesületet nem tudtak létrehozni), hogy felkeressék a haditemetőket, ahol az első világháború idején az Isonzó folyó mentén – köztük a doberdói fennsíkon is – zajlott csatákban elhunyt magyar katonák is nyugszanak. Emléktáblát is visznek, és tisztelegve a hősök előtt felavatják.

A 11-es Huszár Hagyományőrző Egyesület tagjai az Ezredünnepen

1998 körül alakult a Lovas Turisztikai és Hagyományőrző Egyesület, a 2000-es években kezdtünk el a huszárokkal foglalkozni – mondja az apa. – A város gyakran megkérte az egyesületet, hogy vonuljunk fel a rendezvényeken. Először kölcsönruhákba öltöztünk, aztán minden évben próbáltunk fejlődni, varrattunk saját ruhákat. Somogyi Győzővel, a Kossuth- és Munkácsy-díjas festő- és grafikusművésszel rajzoltattuk meg a 11-es huszárok öltözékét, aki valamennyi huszárezred történetével foglalkozott, több nyelven adott ki könyveket a témában. Szerveztünk háromszáz fős huszárbált. A második meghívóján szerepelt Somogyi Győző rajza, amely alapján varrattunk Veszprémben, és segített nekünk dr. Hajdu Tamás, a Sárváron élő tanár, gombkötő és paszományos is.

Drenovácz Violetta (28) kétéves volt, amikor az édesapja vett két lovat, velük nőtt fel. Az egyik, Baba ma is megvan – a lánya, Csillag 12 éves –, már kímélik, mert nagyon idős, Violetta a legkönnyebb a családban, ezért leggyakrabban ő szokta lovagolni. Minden rendezvény előtt elosztják egymás között a lovakat. A másik Baba lánya.

Drenovácz Violetta (28) a lovával nőtt fel Fotók: Nagy Jácint

– Gyerekkoromban sokat lovas kocsikáztunk, szekereztünk, megtanultam lovagolni, lovasedző lettem. Van fogathajtó-rajtengedélyem, levizsgáztam, de versenyekre aztán nem jártam, mert nagyon költséges, megmaradtunk a hagyományőrzésnél. Azért álltam be a huszárok közé, mert tetszett a légkör, a közösség – meséli Violetta, és megmutatja a lovat is beborító dámaszoknyát, amely egy teljes kör, elöl fel van vágva, hogy nyeregbe lehessen vele ülni. Fehér blúzzal vagy zsinóros mentével viseli.

Az öltözéket nem kifejezetten neki találták ki, mert többen is voltak lányok a huszár­egyesületben. Egy március 15-i felvonulásra készültek, öt-hat lányt kellett felöltöztetni, hogyan jelenhetnének meg elegánsan, mutatósan. Ekkor már az ifjabbik Drenovácz István (20) is velük vonult. A nővére azt mondja, az úgy volt, hogy egyszer csak belenőtt a huszárruhába, felvette és ment.

– Apu engem is mindig elvitt a rendezvényekre. Szívesen vagyok a huszárokkal, más egyesületek is jönnek a programokra, lehet barátkozni – tudjuk meg a fiútól, akinek egyik legnagyobb élménye az volt, amikor Bábolnán jártak huszárminősítőn, és száz ló és lovas gyakorlatozott együtt. Filmforgatáson is volt már az édesapjával együtt, Bárány Krisztián Halhatatlanok – Limanova – a magyar győzelem 1914 című első világháborús filmjében statisztáltak.

– Két helyszín volt: a Sopron melletti Harkánál és a Balaton mellett – meséli István. – Vágtáztunk, felderítettük, hol az ellenség, átéltünk bombatámadást. Harcoltunk karddal, lőttünk puskával. Beásták a földbe a lábamat, hogy olyan legyen, mintha ellőtték volna. Fél órát kellett úgy feküdni. Meghaltam a csatában.

– Én is szeretem a csihi-puhit, de oda nem mehettem, mert női huszárok nem voltak, nem lett volna korhű – fűzi hozzá Violetta. – Körmenden van alkalom ilyesmire, augusztus 19-én a Rába-parton szoktunk harcolni – igaz, ez sem korhű, de a huszárok hadra foghatók – a törökök ellen. Izgalmas feladat ezekben a helyzetekben a lovat irányítani, a másikra figyelni, kardozni.

Kinézünk az istállóba Babához és Csillaghoz, állva pihennek a nagy melegben. Nyugodtak, nem zavarja őket a vendég. Violetta a nővéréről mesél, akinek a hatéves kisfia a nagypapa büszkesége, már felül a lóra. Még egy lovas már biztosan lesz a családban.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!