Namíbia egy fotós szemével – Németh Bálint mesélt élményeiről

Még csak huszonkét éves, ám bátorságért, elszántságért és kitartásért nem kell a szomszédba mennie az ifjú természetfotósnak, aki egy véletlen találkozásnak köszönhetően az új év fordulóján már másodszor tölthetett heteket Namíbiában. Friss élményeit kedden a Vas Megyei Tudományos és Ismeretterjesztő Egyesület Ország-Világjárók Baráti Körének vendégeivel osztotta meg.

Bálint egy osztrák vadász ismerősének köszönhetően – 2018 januárja után – decemberben ismét lehetőséget kapott a fotózásra: az újabb namíbiai hetek bámulatos eredményét fotós élménybeszámolóban mutatta be.

Namíbia a kontrasztok földje – fogalmazta meg tömören, fotós szemszögből a sivatagokról, fennsíkokról, nagy kiterjedésű, kietlen vidékekről, bozótosokról, ám viszonylag széles spektrumot felölelő faunájáról ismert országról alkotott képét Németh Bálint.

A nyitó kép színei lenyűgözőek: a naplemente narancsos színátmenetét fehérbe a horizont vonaláig, majd a világos árnyalatok áttűnését feketébe és az állatok kirajzolódó kontúrját örökítette meg. Fennsíkon, hegyvidéken készített képein megjelennek a kuduk, a csíkos gnúk – a növényevőknek ezen területen nem kell tartaniuk krokodiloktól: jellemzően csak időszakos vizeket találni, amelyeket mesterséges módon tartanak fenn, a mélyből szivattyúzzák a vizet a szomjukat oltó állatoknak. Képet készíteni róluk azonban nem volt könnyű – emelte ki a fotós –, ugyanis, ha olyan széljárás volt, megérezték, hogy ember van a közelben és azonnal odébb is állt az egész csorda.

Bár azon a vidéken, ahol Bálinték szállása volt, kevésbé jellemzőek a nagymacskák, egy gepárdot mégis sikerült lencsevégre kapnia:

– Az állat, ha szem elé kerül, általában egy száguldó világos foltként látható, ahogy a bozótban üldöz valamit – emelte ki. Bálintnak azonban sikerült elcsípnie a megfelelő pillanatot: tökéletes kompozícióban, akció közben örökítette meg a ragadozót.

Nemcsak a mély színek, a fekete-fehér tónusok látványos kontrasztokkal köszönnek vissza a képeken: Namíbia egyik emblematikus madarát, a tokót látni egyik felvételén. A madarak és nagymacskák mellett keskenyszájú orrszarvú, zsiráf, zebra, skorpió is került a természetfotós látószögébe, egy viperával való véletlen találkozót azonban napi rutinjától való eltérésének köszönhetően megúszott – szállása teraszán az egyik pamlag alatt bújt meg a hüllő.

Lélegzetelállító tájképek so­rát lehetett szemügyre venni; a legemlékezetesebbek a Deadvleiben, az úgynevezett halott mocsárban, többszáz esztendős fákról készített alkotásai voltak.

Akik részt vettek a szerda délutáni előadáson, Namíbiáról egy képi világban és információban egyaránt gazdag, jól felépített, élvezetes beszámolóval gazdagodva tértek haza.