Velük született temperamentum, egyedi személyiségjegyek – Nagy Janka pszichológus járta körül a témát

Lehet a gyereket könyvből nevelni, de minden gyermekhez más könyv kell – Thomas Gordon klinikai szakpszichológus, a kommunikációs készségek és a konfliktuskezelés szakértőjének idézetét hozta mottóul Nagy Janka. Utalva arra, hogy ugyanaz az inger és helyzet (akár ugyanabban a családi környezetben és nevelési elvekkel) más-más reakciót vált ki a kisgyerekekből.

A szülők is hordanak batyut, tele sok mindennel. A gyerekeknek még nincs tele a batyujuk, de van temperamentumuk, ami a fogantatás pillanatától meglévő, öröklött, biológiai alapú része a személyiségünknek. Stabil, állandó, egész életünkben végigkísér bennünket, leginkább a viselkedésben nyilvánul meg: egyéni különbségeket jelent, és összefügg a kötődéssel. Ha a gyerekek tartósan azt tapasztalják a szüleiktől, az elsődleges gondozójuktól, hogy a jogos igényeikre megfelelően reagálnak, az számukra azt jelenti, szeretik, elfogadják őket. Átélik, hogy fontosak, megerősödik bennük a bizalom, ami a kötődésben is kialakul.

A temperamentum tetten érhető az általános hangulatban, érzelmi beállítódásban, ami a 0–3 éves korban a sírás mennyiségével, aktivitásban, mozgásigényben is mérhető. A kíváncsiság életkori sajátosság, de ebben is eltérnek a gyerekek. Van, akit különösebben nem érdekelnek az új ingerek, és olyan is, aki azért él, hogy valami újat felfedezzen.

A viselkedés alapján különböző típusokról beszélhetünk, persze a határok nem szűkek, és vannak átmenetek. A „könnyű babáknak” rendszeres a fizikai ritmusuk – alvás, ébrenlét, étkezés –, már az első hetekben napirend szerint alakul, amihez könnyebb alkalmazkodni. Szívesen kipróbálnak új dolgokat, kíváncsiak, jól alkalmazkodnak. Nyugodtak, és ha mégis sírnak, könnyű őket megnyugtatni. A „nehezebb babák” visszahúzódóbbak, kevésbé keresik az új ingereket. Hamarabb lesznek nyűgösek, a sírásuk erőteljesebb, nehezebb őket megnyugtatni, nem alkalmazkodnak könnyen az új körülményekhez, idegen személyekhez. Utat kell találni hozzájuk, elfogadni a működésüket, hangsúlyozta a pszichológus. A „lassan felmelegedő babák” kicsit visszahúzódóbbak, nehezebben oldódnak, nyugodt természetűek, de mindenhez több idő kell nekik. Fontos számukra, hogy anya fogja a kezüket, bátorítsa őket, kicsit náluk is problémásabb a napi ritmust kialakítani. Jó tanács hozzájuk: hagyjunk időt, hogy a helyzetekhez alkalmazkodjanak.

Ebben az életkorban a beszéd kevésbé, inkább a nem verbális kifejezőeszközök jellemzik a gyerekeket. Már az első hetekben elkezd ráhangolódni az anyuka a gyermekére, megtanulja, hogy a sírások mit jelentenek. Ha nem is jelzi vissza egy kisbaba, a testtartásából, a megnyugvásából, a harmonikus légkörből érezhető, hogy hálás a figyelemért, ő is figyeli a szüleit. Jó a hordozás: a gyerek átéli a szülő közelségét. Ha igényli, természetes az együtt alvás: biztonságot ad, de arra is van példa, hogy a kezdetektől tudnak egyedül aludni a gyerekek, külön szobában a szülőktől.

Figyeljük a gyerekeinket, milyen szituációban hogyan viselkednek, és adjunk visszajelzést, de nemcsak akkor, amikor a frusztrációjukat, dühüket osztják meg, hanem a kíváncsiság, az öröm kifejezésekor is. Koncentráljunk arra, ami jól megy. Folyamatosan csak a negatív dolgokat visszajelezve ugyanis elcsúszhat az egyensúly. Ha egy gyerek tartósan azt tapasztalja, hogy a viselkedése nem jó, ha nem értik meg vagy büntetik, bizalmatlanság alakul ki benne, nem mer kipróbálni dolgokat. Ha viszont megértik, elfogadják, szeretik, az megerősíti a bizalmát, javasolta Nagy

Janka.

Nehézséget okozhat, ha a szülő temperamentuma és a gyermek működése nem tökéletesen illeszkedik, esetleg tökéletesen ellentétes vagy teljesen hasonló – az utóbbi is okozhat ütközést. Ilyenkor az összhang kialakításában segíthet, ha felidézünk olyan pillanatokat, amelyek harmonikusak voltak (telefonokban régi fotók, megörökített boldog pillanatok), amikor azt tudtuk megélni, hogy beteljesült a szülőségünk, amikor jól reagáltunk egy-egy helyzetre. Érdemes magunkban tudatosítani, melyikünk hogyan működik, mely helyzetek fakadnak a temperamentumból, melyek a fáradtságból vagy a saját frusztrációnkból.

A szakember felhívta a figyelmet az érintés, az ölelés fontosságára: a testi kontaktus a kicsik elsődleges szeretetnyelve, a feltétel nélküli szeretetet élik meg általa, ami átsegíthet a stresszes időszakokon, nehezebb nevelési helyzetekben. Jó, ha adott az ősbizalom – a gyerek, még ha nem is az ő akarata érvényesül, tudja, hogy a szülei szeretik. Fontos, hogy a kicsik érzelmi tankja folyamatosan fel legyen töltve a saját szeretetnyelvük alapján. Végül arra biztatott: mindenki higgye el magáról, hogy ő a gyermeke legjobb szülője.