Van egy ház, ahol a test, a lélek és az elme harmóniájának megteremtéséért dolgoznak

Ezeknek az embereknek szeretett volna egy olyan teret alkotni Heizer Kata, a Kata Háza megálmodója, ahol érdekes elő­adásokkal, tanfolya­mokkal, fejlesztő- és önis­mereti órákkal várják az ér­deklődőket.

Csak néhány hónapja pattant ki a fejéből az ötlet, hogy így szeretne segíteni az embereknek. Az események ezután nagyon gyorsan pörögtek. Két hónap alatt elkészült a közösségi tér, felnőtteknek és gyerekeknek a test, lélek és elme harmóniáját szolgáló fog­lalkozásokkal, előadásokkal, tan­folyamokkal. Csak néhány példa: kineziológia, család­energia-kiegyensúlyozás, Bach-­virágterápia, meseutazás 3–6 éveseknek, Do-in kicsiknek és nagyoknak. Szombaton például egy parapszichológus tartott díjmentes előadást.

Sokan nem tudják, hogy hogy mi a gond. Csak azt veszik észre, hogy valami nincs rendben – meséli Heizer Kata. Ilyenkor ő ingyenes segítséget nyújt, egy kérdőív alapján „térképet” alkot a hozzá forduló­ról. Ezután könnyű eldönteni, hogy kineziológiai kezelés, jóga­óra vagy épp terápiás ülés lenne a legjobb első lépés.

A legtöbben egyébként párkapcsolati problémákkal fordulnak hozzá. Ha a kapcsolataink nincsenek rendben, nem vagyunk boldogok – tűnik ki a példákból. A harmonikus együttléthez viszont az önismereten keresztül vezet az út.

Mindenki „csomagokat” cipel, akár már egészen kis kora óta. Ezek a terhek szinte szó szerint nyomják a lelkünket – folytatja Heizer Kata. – Amíg ezektől nem szabadulunk meg, nem fogadjuk el saját magunkat, addig nagyon nehéz valakivel boldog párkapcsolatban élnünk.

A mai világban, a pörgő fogyasztói társadalomban hajlamosak vagyunk egyszerűen a kukába dobni a dolgokat, ahelyett hogy megjavítanánk őket. Sajnos a kapcsolatainkban is gyakran megjelenik ez a séma. Pedig dolgozni minden kapcsolatért kell, a boldogságot, kiegyensúlyozottságot nem vásárolhatjuk meg.

Persze van az a pont, amikor egy kapcsolatból mindenképpen ki kell szállni, de ahhoz, hogy ezt tisztán lássuk, először saját magunknak kell egyensúlyba kerülnünk.

Gyerekek is gyakran fordulnak meg a házban, nekik is rendszeresen tartanak foglalkozásokat. Manapság nagyon könnyen rámondják a kicsikre: viselkedésproblémás. De ez a diagnózis nem tárja fel a probléma gyökerét. Most már az óvodásokban is hihetetlen nagy a megfelelési kényszer. Különórák, nyelvleckék között nem marad idejük gyereknek lenni, szabadon játszani.

A szülők pedig hajtanak, hogy ehhez is meglegyen a fedezet. Emellett nem marad idő „jól szeretni” a kicsit. Nem kap elég figyelmet, odafordulást, megértést. Ez a frusztráció könnyen problémákat hoz magával, akár agresszió, dührohamok formájában is kitörhet.

Érdekes látni, hogy azok a szülők, akik képesek változtatni, meg tudják érteni a gyermek igényét, a legtöbb esetben nagyon gyors és látványos változásokat tapasztalnak az óvodásoknál, iskolásoknál. A lényeg tehát az odafigyelés és a megértés. Mások és saját magunk felé. Ha folyamatosak a problémák, amiket már nem egy-egy feladatként, hanem komoly gondként élünk meg, akkor egy idő után mindenképp érdemes segítséget kérni.

A cél az, hogy ha a legpörgősebb, legidegtépőbb nap közben megállunk, akkor is azt tudjuk mondani: „ma sok a feladat, de tulajdonképpen én mégis jól vagyok.”