A sárvári állatmenhelyen dolgozók aggódnak

Minárcsik Sándor, a Sárvár és Kemenesalja Mentett Kutyáiért Alapítvány megalapítója szerint az egyik legnagyobb probléma, hogy önkénteseik nem tudják látogatni a kutyákat. Így nemcsak a szocializáció és a séták maradnak el, hanem bonyolultabb lett az ellátásuk is: a csaknem nyolcvan kutyát a menhelyen dolgozó fizetett alkalmazottak – egy nyolc órában és hárman négynégy órában – és Minárcsik Sándor látják el. Kora reggeltől késő estig akad tennivaló.

A támogatók, bár jelenleg személyesen nem tudják a telepre elvinni az adományaikat, szerencsére még nem fogytak ki a készletek: kaptak Ausztriából is segítséget, de rendszeresen érkeznek a telefonhívások, hogy egy-egy üzletben hagytak a menhely számára néhány zsák tápot, nekik már csak értük kell menni. A legnagyobb segítséget azonban nem a beáramló rengeteg adomány jelentené: – Jelen helyzetben az volna a legnagyobb könnyebbség, ha minél kevesebb kutyát kellene bevinni a menhelyekre – fejti ki az alapító. – Sok gazdi jelenleg nem vagy otthonról dolgozik: van idő megjavítani a kerítést, hogy a kutya ne tudjon kiszökni. – Ha nincs pénz a chipelésére, legalább egy bilétát akasszanak az eb nyakába, hogy tudni lehessen, hol lakik és ki a gazdája – ajánlja Minárcsik Sándor.