Négyezer kecsege került a Rábába

A koronavírus-járvány időszakában sem állt meg az élet a vasi vizek partján, szinte naponta érkeznek a halszállítmányok, eddig csaknem 45 tonnát meghaladó mennyiségben telepítettek pontyot és egyéb fehérhalakat a szövetségi horgászvizekbe. A Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetsége múlt héten, csütörtökön mintegy négyezer előnevelt, a Baranya megyei Ócsárdról érkezett kecsegét telepített a Rába teljes Vas megyei szakaszán Sótonytól Alsószölnökig, elsősorban a duzzasztott szakaszokon.

– Az intenzív körülmények között nevelt halak megmaradása a tapasztalatok alapján kitűnőnek mondható, ösztöneik alapján gyorsan átállnak a természetes táplálkozásra, melyben kitűnő kondíciójuk és parazita-mentességük is segíti őket – mondta el Puskás Norbert, a szervezet ügyvezető elnöke. A kecsege a tokfélék jellegzetes hazai képviselője, amely a tengerekből folyóvizekbe történő vándorlások során alkalmazkodott az édesvízi életmódhoz, hazánkban a Duna és a Tisza vízrendszerében található meg elsődlegesen. A tokfélék jellegzetessége a hosszú, áramló vízhez alkalmazkodott test, a részaránytalan farokúszó, a megnyúlt orr, az alsó állású száj és bajuszszálak, amelyek a táplálkozás mellett a fajmeghatározásban is segítséget nyújtanak.

A pikkelyek helyett vértekkel borított jellegzetes halfaj, a Rábában sosem volt gyakorinak mondható, azonban idősebb horgászok elmondása szerint alkalmi zsákmányként még a nyolcvanas években is megörvendeztetett egy-két kitartó folyóvízi pecást. Elsődleges élőhelye a folyók mélyebb szakasza, azonban vándorlása során a sodrósabb, kavicsos részeket is felkeresi, elsősorban késő tavaszi szaporodási időszakában.

Táplálékát főként rovarlárvák alkotják, valamint a vízfenék iszapjában lévő kisebb puhatestűek, vízi gerinctelenek. Sajnos legtöbb folyóvizünkben állománya megritkult, illetve példányai csak alkalmi vendégnek tekinthetők, így különösen nagy jelentősége van a Rábán végrehajtott – kísérleti – telepítésnek. A kecsege, annak ellenére, hogy édesvízi faj, a tokfélék jellemző vándorlási hajlamával rendelkezik, így a mederviszonyok és duzzasztók átjárhatóságának függvényében nagy távolságot is képesek kóborlásuk során bejárni. – Itt el is érkeztünk a legtöbb tokfaj szaporodásának legnagyobb problémájához, vagyis a tengerekből édesvízbe történő vándorlás duzzasztók és erőművek által történő akadályozásához, amelynek következményeként a vándorló tokfajok száma drasztikusan csökkent – tájékoztatott Mesterházy József, a szövetség halgazdálkodási csoportvezetője. Szerencsére a Rába duzzasztott szakaszai már hallépcsők segítségével átjárhatók, így ez a probléma nem akadályozhatja a kecsegék vándorlását.

Ha kifogtunk egyet, nem tarthatjuk meg

Ahogyan korábban már beszámoltunk róla, az Őrségi Nemzeti Park Igazgatósága vizsgálja a Vas megyében található hallépcsők hatékonyságát, és ezért chipekkel jelölik meg a halakat. Horváth Jenő halászati szakértő közreműködésével a mostani kihelyezés során is több mint száz kecsegét láttak el chippel Rábahídvégnél, Körmendnél, Szentgotthárdnál és Alsószölnöknél. Az egyedi azonosítót is tartalmazó chipekben rögzítették a halak súlyát, méretét is. Szentgotthárdnál és Alsószölnöknél az alvízi oldalon, a megjelölt halak által vizsgálható lesz a kecsegéknek a hallépcsőn való feljutásának sikeressége is.

A kecsege egyedszámának csökkenése miatt – bár nem áll természetvédelmi oltalom alatt – a halvédelmi jogszabályok 2014-től kivették a fogható fajok listájáról, jelenleg közösségi jelentőségű, veszélyeztetett faj. Ami azt jelenti, csak hatósági engedély alapján foghatók meghatározott darabszámban az 50 centimétert meghaladó példányok, és csak olyan vízterületeken, ahol stabil állománya van, és a halgazdálkodásra jogosult rendszeresen telepíti.

A Rábán a kecsege jelenleg és várhatóan a későbbiekben sem tartható meg. A most elvégzett telepítés célja elsődlegesen a folyó hal állományának színesítése egy korábban jelen lévő őshonos fajjal, illetve annak kiderítése, hogy a különböző szakaszokon telepített kecsegék milyen arányban maradnak meg, illetve melyik szakaszokat részesítik előnyben. A telepített kecsegékre számos veszély leselkedik, amelyek közül kiemelhető a nagy kárókatonák ősztől tavaszig tartó nagy létszámú jelenléte, ez a madárfaj a Duna kecsegeállományának is az egyik legnagyobb károsítója.

A csapatokban összeálló, hengeres testű, aljzaton tartózkodó kecsegét könnyen és előszeretettel ejti zsákmányul a rendkívül ügyes halászmadár. – A telepítés tapasztalatai határozzák meg a Rába további telepítésének lehetőségeit. Azonban bízunk abban, hogy a hazai haltermelés – a pontyhorgászok igényeinek maximális kiszolgálása mellett – egyre több őshonos, „hiánycikknek” minősülő halfaj nevelésével tudja elősegíteni a természetes vizek biodiverzitásának fenntartását – hangsúlyozta Puskás Norbert.

A szövetség kéri a horgászokat, hogy a kifogott kis kecsege példányokat óvatos horogszabadítás után kíméletesen bocsássák vissza a vízbe, illetve kifogásukról értesítsék a szövetséget az info@vasivizeken. hu címen vagy a 94/506-835ös telefonszámon.