Az erdei ciklámen hazánkban védett, eszmei értéke szálanként 10 ezer forint

A kora tavaszi hóvirágos, tőzikés erdők ma már a természetvédelem szentélyei, egyszersmind a természetjárók zarándokhelyei. Kevesen tudják, hogy nemcsak kora tavasszal, hanem nyár végén és ősz elején is találkozhatunk virágszőnyeggel borított erdőkkel. Mégpedig nem is akármilyen növény virágzik ilyenkor. Az erdei ciklámen apró, de annál illatosabb virágait csodálhatjuk meg árnyas erdők mélyén.

Bevallom, erdőjáró ember lévén sokszor láttam már cikláment a Soproni-hegységben, Kőszeg környékén, az Őrségben vagy a Zalai dombvidéken. A minap mégis hitetlenkedve hallgattam, amikor dr. Szinetár Csaba biológus, az ELTE SEK főiskolai tanára arról mesélt, hogy a Vasi Hegyháton van olyan völgy, ahol, ha az ember kiszáll az autóból, fürdőzni lehet a ciklámen illatban. Kipróbáltam, valóban létezik a csoda. Persze nem gyakori ez a jelenség. Egyrészt kellenek hozzá természetes, természetközeli erdők, másrészt az ideihez hasonló csapadékos nyarak. Gumói révén átvészeli a száraz időszakokat is, de akár évekig is elspórolja a virágzást. Sajnos az emberi mohóság sok helyen megcsappantotta a természetes előfordulási helyeit. Bár korán, már 1982-ben bekerült a védett növényfajok közé, még a kilencvenes években is lehetett cikláment áruló nénikkel találkozni a szombathelyi piacon. Erős illata, különleges színe, melynek névadója is lett, népszerűvé tette a virágkertészek körében is. Az erdei ciklámen a virág nélkül is dekoratív. Levelei kissé bőrszerűek, szív- vagy vesealakúak, általában márványozott mintájúak, azaz szürkén foltosak. A levélfonák borvörös. A levélszél ép vagy kanyargós, csipkés élű. Virágai bókolók, szirmai lilásak vagy bíborosak, jellegzetesen visszahajlók. Ha a virág megtermékenyül a terméses kocsány rugószerűen, spirálisan megcsavarodik. Az egész olyan, mint egy virágkötészeti kompozíció.

Szerdán huszonnégy órán belül immár másodszor látogattam el Nagymizdó határába, hogy sétáljak egyet a ciklámen illatú gyertyános tölgyesben. A valóságot meg sem közelíti az, amit képről látunk, vagy szóban hallunk. Miközben a tavalyi avarban felfelé sétálunk egy vízmosásban, egyre gyakrabban tűnik elő a szórt napsütésben egy-egy virág. Majd egyre nagyobb foltokban, helyenként szőnyegszerűen borítja a talajt. Nincs köztük két egyforma. Van majdnem fehér, halványrózsaszín, harsányan bíboros és püspöklila, és akad többféle színt is felvonultató példány. Némelyik tömzsi és erős, a másik nyúlánk és légies. Nehéz betelni a természet káprázatos sokféleségével. Pedig még csak kis töredékét jártuk be az erdőnek.

Dr. Szinetár Csaba kollégájával, dr. Gyurácz Józseffel a kilencvenes évek elején kezdeményezte a Rába mentén és a Vasi Hegyháton előforduló értékes természeti területek védetté nyilvánítását. A kanyargó Rábát kísérő Csörnöc-patak forrásvidékétől, a Nádasd és Daraboshegy határában található Almásdi-erdőtől Alsóújlakig tartó terület a tervezett Csörnöc-Herpenyő Tájvédelmi Körzet néven vonult be a természetvédelem történetébe. A tájvédelmi körzet egyik fokozottan védett területe lett volna ez a ciklámenes erdő. Szinetár Csaba kérdésünkre elmondta, hogy a kezdeményezést az akkor illetékes természetvédelmi intézmény, a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság felkarolta. Nem sokkal később a földprivatizáció miatt szinte lehetetlen volt aktuális területlehatárolást és használható aktuális ingatlannyilvántartást megalkotni. Számos változat készült. Jóval később, már az Őrségi Nemzeti Park megalakulása után is történt egy aktualizálás, de a védetté nyilvánítási folyamat sohasem érkezett el a végkifejletig.

Szinetár Csabától megtudtuk: bár a tájvédelmi körzet azóta sem született meg, a terület része lett a Natura 2000 hálózatnak a „Rába és a Csörnöc-völgy” névvel.

Érdemes tudni, hogy a vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló Washingtoni Egyezmény – vagy más néven CITES – II. függelékében valamennyi ciklámen faj szerepel. A Magyarországon őshonos erdei ciklámen hazánkban védett, eszmei értéke szálanként 10 ezer forint, így gyűjtése is tilos!