Akár egy pszichológus, úgy ismeri a páciensek lelkét Dr. Sándor Imre

Hány éve dolgozik az orvosi pályán? Minek a hatására kezdett el foglalkozni a plasztikai sebészettel?

Mindig is egyértelmű volt számomra, hogy orvos leszek. Már diákként biológia tagozatra jártam. A tanulmányaim során egyre inkább érett bennem az elhatározás, aminek a következtében végül az orvosi egyetemre jelentkeztem. Aztán Szombathelyre kerültem a Markusovszky-kórház baleseti sebészeti osztályára. Szakvizsgáztam sebészetből, majd baleseti sebészetből. Azonban a mi szakmánk állandó tanulás. Mindig vannak új eljárások, amelyeket el kell sajátítani. A baleseti sebészeti tevékenységem során jött egy olyan eset, amit az akkori tudásommal nem tudtam megoldani. Budapesten, egy kongresszus kapcsán találkoztam egy plasztikai sebész kollégával. Végül a fővárosban, ketten operáltuk meg az említett beteget. Ezt követően 1991-ben szakvizsgáztam plasztikai sebészetből.

Harmincéves magánpraktizálás után visszatért a gyökerekhez, ismét a Markusovszky-kórház sebészcsapatát erősíti.

Az élet úgy hozta, hogy ebben az évben visszakanyarodtam az anyahajóra: április 1-jétől ismét a Markusovszky-kórházban dolgozom ugyanazon a baleseti sebészeti osztályon, ahol anno közel 15 évet már eltöltöttem. Izgalmas és egyben megtisztelő a lehetőség, hogy újra az osztály tagja lehetek. A lágyrész-rekonstrukcióban segítem a munkájukat. A korábbi években is dolgoztam az állami egészségügyben, de az idő nagy részében a magánpraxisomban végeztem esztétikai beavatkozásokat.

Számos különböző területe van a plasztikai sebészetnek. Melyeket érzi specialitásának?

Három fő ágról beszélhetünk: a helyreállító sebészetről, az esztétikai sebészetről, valamint a fejlődési rendellenességek korrigálásáról. A pályám kezdetén a szakma zömét még a helyreállító sebészet adta. Aztán a kilencvenes évek közepén elkezdődött Magyarországon is az esztétikai sebészet fejlődése, ami azóta is tart. Ebbe én is belemerültem, rengeteg emlőt, arcot és hasat operáltam, alakkorrekciókat végeztem annak ellenére, hogy a „szerelem” mindig a helyreállító sebészet maradt. Egy életen keresztül heges bőrrel, esetleg végtaggal élni hatalmas pszichés terhet jelent a betegeknek. Az, hogy én ennek a leküzdésében segíthetem őket, fantasztikus. Állandó inspirációforrásként szolgál. A Markusovszky-kórházban végzett munkámnak hála, ebbe ismét jobban beleáshatom magam. De vannak speciális területek, amelyeket nagyon szeretek, az oda tartozó tevékenységeket a közeljövőben is szeretném folytatni.

Mik ezek a területek?

Minden sebésznek vannak specializációi. Az esztétikai sebészetben számomra ez a szemhéj-rekonstrukció, illetve az arc esztétikai kezelései. De az állandó kedvencem harminc éve, töretlenül az elálló fülek korrekciója. Leírhatatlan érzés, amikor eljön hozzám egy csodálatos, szőke fürtös, hat-hétéves kislány elálló fülekkel, majd amikor megműtöm, rácsodálkozik, hogy milyen szép lett.

A plasztikai sebészek mondhatni szikével dolgozó pszichológusok. Miben látja az elégedett vendégkör titkát?

Annak, aki plasztikai sebészhez fordul, a saját problémája hatalmas gondot jelent. Nem lehet egy legyintéssel elintézni, hogy miért fontos számára a csinos külső. A mi szakmánkban tudni kell bánni az emberekkel. Ez valószínűleg veleszületett tulajdonság, de tanulható. Sokat kell konzultálni, rá kell szánni az időt a páciensre. Fontos, hogy megbízzon bennem. Az esztétikai problémák kezelésének komoly pszichés háttere van. Egy múlt századi híres plasztikai sebész nyomán: van az a páciens, akinek van egy kisebb elváltozása, de nem foglalkozik vele – ő nem plasztikai sebészeti eset. Van, akinek problémája van a testével és a probléma nagyságának megfelelő mértékkel reagál arra – ő potenciális eset: az operációt követően megszűnik a gond. A harmadik kategória a legizgalmasabb. Ők a testképzavarukat nagyobb problémaként élik meg, mint amekkora az valójában. Itt kell tudni szelektálni: belép a tapasztalat, az intuíció és a szakmaszeretet. Ki kell szűrnöm: ha megoperálom, valóban elégedett lesz-e az eredménnyel – vagy pszichológusról pszichológusra, netán plasztikai sebészről plasztikai sebészre fog-e járni. A negyedik kategória pedig már pszichiátriai eset, gyakran csak beképzeli magának az „elváltozásokat”. A kettes és a hármas a plasztikai sebész asztala, de meg kell, hogy mondjam, a hármas a legizgalmasabb. Ugyanis tudni kell nemet mondani.

Kiemelt képünkön: Dr. Sándor Imre: tudni kell nemet mondani