Vörös István és Vörös Gyula szerint az újrahasznosítás a jövő

Vörös István és testvére, Gyula korábban egyéni vállalkozók voltak, 2006-ban léptek be a használtruha-újrahasznosítás piacára. 2013-ban nagy változás történt a testvérpár életében, ugyanis megalapították a Tutitextil Kft.-t, amelyben a kezdetektől nagy szerepet és komoly munkát vállalt a két feleség, Ildi és Andi is.

Miért éppen erre az üzletágra esett a választás?

A feleségemnek, Ildinek régóta dédelgetett álma volt egy használtruha-kereskedés, erről hosszú évek után sem tett le. Én akkoriban Ausztriában dolgoztam. A 2000-es évek elején döntöttünk a váltás mellett. Egyéni vállalkozóként vágtunk bele a használtruha-újrahasznosításba. Ez a történet azóta is tart, csak most már más vállalkozási formában működünk, közösen az öcsémékkel.

Mi a titka egy jól működő családi vállalkozásnak?

Egyértelműen a bizalom. Fenntartás nélküli kapcsolat jellemzi a vállalkozásunkat, a bizalmi állások a családtagokra vannak leosztva. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a gyermekeink is részt vállalnak a munkában, mindenki tesz a sikerért. Mindenkiben megvan az elköteleződés a cég iránt, ráadásul így a tudás, a tapasztalatok átadása is könnyebben megy. A konfliktusokat mindig tudjuk kezelni, tehát számunkra nem jelent problémát, hogy családi vállalkozásként működünk.

Honnan hova jutott el a cégük az indulás óta?

Az induláskor négyen voltunk, csak és kizárólag családtagok. Jelenleg 75 alkalmazottunk van. A vállalkozásunk rohamos léptekkel fejlődött, évről évre új használtruha-üzleteket nyitottunk. Most ott tartunk, hogy négy megyében – Vasban, Zalában, Baranyában és Somogyban – nyolc üzletünk van. 2016-tól működik a webáruházunk, amely szintén népszerű, fejlesztése jelenleg is zajlik. Reményeink szerint hamarosan megújult formában lehet majd nálunk online vásárolni. Erre igény van, egyre nagyobb, ezért szükséges a folyamatos újítás. Az első behozott ruhamennyiségünk 240 kg volt, mára az éves importunk meghaladja az 1500 tonnát a nyugat-európai országokból. Ruhabegyűjtő cégekkel, segélyszervezetekkel vagyunk kapcsolatban, tőlük vásároljuk a használt ruhát, a kapcsolataink az indulás óta gyakorlatilag ugyanazok.

Egy családi cég egyik irányítójaként mennyire tudja szétválasztani a munkát és a magánéletet?

A munka számomra hétfőtől vasárnapig tart. Mindenféle folyamatban dolgoztam már, a fizikai tevékenységtől az irodai feladatokig. A feleségem a boltok és a webáruház ügyeivel foglalkozik inkább. Jó, ha mindenre van rálátásunk, nyilván nem tudunk minden területen egyforma intenzitással jelen lenni. A családra szánt idő fontos számomra, főleg, amióta megszületett a kis­unokám. Az egyensúlyt meg kell találni, úgy érzem, sikerült.

Milyen infrastrukturális háttérrel és hogyan működik egy használtruha-feldolgozó és -újrahasznosító vállalkozás?

A testvéreméknek Körmenden, a Hegyaljai utcában van a bázisuk, ott a nyers árut dolgozzák fel munkatársaink, ez az első állomás. Mi két éve egy útépítés miatt elköltöztünk Horvátnádaljáról, most egy faluval arrébb,

Magyarnádalján élünk. Építkeztünk és felhúztunk egy új csarnokot. Itt a ruhák osztályozása történik, innen szállítják a boltokba az árut. A ruhák, cipők, kiegészítők – ha szezonális darabokról van szó – a beérkezéstől számítva egy-két héten belül már az üzletekben vannak, más esetben raktárba kerülnek. Büszkék vagyunk arra, hogy minőséget tudunk képviselni évek óta, és arra is, hogy kibővült a vásárlóink köre, szinte minden társadalmi réteg vásárol nálunk. A minőségi kritériumoknak nem megfelelő ruhákat pedig az ipar hasznosítja, alapanyagként vagy például ipari törlőkendő formájában.

A társadalmi szerepvállalás is jelen van a cégük életében.

A megyei másodosztályban szereplő horvátnádaljai futballcsapatnak évek óta vagyunk névadó szponzorai. De igazából bárki keres meg bennünket, próbálunk segíteni. Támogattunk már rendezvényeket, óvodákat, iskolákat, sportegyesületeket. A segítségnyújtást fontos feladatnak tartjuk, ez hozzátartozik a vállalkozásunkhoz.