Csendesítgetni ilyenkor fölösleges – Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató előadása a harag kezeléséről

Először a fogalmat tisztázta: a harag veszélyérzetből fakadó, természetes emberi érzés. Az egész idegrendszer riadót fúj ilyenkor – mondta, és figyelmeztetett: ne szégyenítsük meg a gyermeket ilyenkor, és ne üldözzük a haragját, ahogy a magunkét se. – Akit kora gyerekkorától hagynak dühösnek lenni, az felnőttként is ki tudja fejezni, ha bántották. Ne fojtsuk el a haragot, inkább tanuljuk meg a kezelését. Mások bántalmazása annak jut eszébe, aki gyermekkorában nem ismerhette meg ezt az érzést, és nem tanulta meg kezelni. Tisztázta azt is: a harag maga nem agresszió.

Kiválthatja bármilyen, akár semleges esemény, utána az értelmezés már egyéni. Segíthet az átkeretezés, ami nagyon jó mentális technika: egy másik szemszögből megnézni, másképp értelmezni a történteket. Ha már megtörtént az értelmezés, és jogos a harag: a negatív érzéseket is ki kell fejezni, de az agresszív kiélést meg kell akadályozni. Még a legkisebb gyereknek se engedjük meg, hogy nekiessen a másiknak. A haragos ember csak azután tanítható, hogy megszabadult a haragjától. Ne próbáljuk tehát csendesítgetni. Uzsalyné Pécsi Rita a gyermeki hisztiről is beszélt: ez az elvakult harag.

A kétéves még nem tudja visszaállítani eredeti állapotába a megfeszült idegrendszerét. Meg kell tanítani ebből kivezetni. Szerencsére képes a szülő nyugodtabb idegrendszeri állapotára ráhangolódni. A haragkezelési minták beivódnak gyermekkorunkból, de ezeken lehet dolgozni. Jó hír, hogy a meghatározó minta az aktuális kötődéshez (például házastárs) kapcsolható, átírhatja a korábbi mintákat. A feldolgozási szakaszban egyéni módszerek vannak a harag fizikai-testi kicsatornázására (nagy levegővétel, karkörzés, magas térdemelés, dühpárna használata), ezeket érdemes a gyerekeknek megtanítani. Máskülönben az elfojtott harag előjön búvópatakszerűen: tagadáshoz, visszahúzódáshoz vagy eltereléshez vezethet.

Neheztelés, keserűség, gyűlölet lehet az eredménye, esetleg érzelmi összeomlás vagy passzív-agresszív magatartás. Az utóbbi tudatalatti, logikátlan, célja a tekintély bosszantása – gyerekeknél például, ha tudják, hogy nem szabad csúnyán beszélni, mégis megteszik. Megbocsátás nélkül nincs haragkezelés. A megbocsátás már nem érzelem, hanem egyszemélyes döntés, ami persze nem törli el a következményeket, a fájdalmat, a felelősséget.

Kiemelt képünkön: Akit gyerekként hagynak dühösnek lenni, felnőttként is ki tudja fejezni, ha bántották