Látványos eredményt ad – Vámosi Virágot kérdeztük szívének kedves hobbijáról, a tojásírásról

Három éve születnek Virág keze alatt a hímes tojások az év minden időszakában – tulipánosak is, és nem csak azért, mert e tematika köré gyűjtöttek alkotásokat az aktuális pályázaton. De ha már előkerül a motívum: a magyar díszítőművészetben a nő jelképe, mesélő virág, a tavaszt is jelképezi. Virágot egészen felvillanyozta, amikor elolvasta a kiírást: a Kárpát-medence és Moldva húsvéti hagyományainak megismertetése volt a feladat. Újratervezte a hagyományos mintákat, végül nem régióhoz kötődőt választott: az egyszerűtől indulva a gazdagon díszített felé haladva újakat alkotott, és minden egyes tojást nagy odafigyeléssel, precízen írt meg.

– Egy-két órát vesz igénybe egy tojás megírása. Függ attól is, hogy hány színnel dolgozom. A pályázatra kétszínű tojásokat küldtem. Először a piros festék került rájuk, aztán sötétkék, amitől sötétlila lett a végeredmény – mondja. Sok gyakorlás után ma már tökéletesen írja meg a vízszintes és függőleges osztóköröket, a tojásokon egyenesek a vonalak, szimmetrikusak a motívumok és egyenletes a festés, de ő sem volt mindig elégedett a végeredménnyel.

– Három évvel ezelőttig nem is hallottam a hagyományos viaszos díszítőtechnikáról. Persze minden húsvétra díszítettünk tojást: akrilfestékkel, fonalrátétes technikával, máskor tűfilccel rajzoltam és sósavban visszamaratott írott tojásom is van. Három éve húsvét előtt az 51. Sík Sándor Cserkészcsapat szervezett tojásírás workshopot, ahová meghívták Gajdos Zsuzsanna hímestojás festő népi iparművészt. Az alkalom a családtagoknak is nyitott volt. Ott vettem először írókát a kezembe. Középről kiinduló nyolcas virágos mintát választottam. Egyetlenegy tojással dolgoztam egész délután, még nem olyan biztos mozdulatokkal, mint ma, mégis sikerélményt kaptam. Otthon már tudtam, nem ez volt az utolsó alkalom, hogy tojást írok. A mentoromtól, Zsuzsitól kaptam az első írókát és méhviaszt, azóta folyamatosan gyarapodott a készletem és a tudásom, formálódott az ízlésem. Szeretnék még a mesterektől tanulni: érdekel a fémrátétes, a szalmarátétes, a gyönggyel díszített technika – mondja. 

Kedveli az osztott mintájú tojásokat, de nem kizárólag ilyeneket készít. Ismerkedik a szimbólumokkal, a különböző ábrázolások jelentésével, gazdag mintakincsünkkel. Gereblyés tojást mutat példaként – a tavaszi szerszám ábrázolása a föld termékenységére utal. A tojást adó lány a motívum által is üzenhetett locsolójának. Kifejezhette szimpátiáját, és jelezhette: ő dolgos lány, akivel jól jár a legény.

Esetében nem szezonális a tojásdíszítés: tél közepén is megtaláljuk az asztalánál tojásírás közben. Másokat is arra biztat, bátran vágjanak bele, nincs szükség különleges rajztehetségre és túl sok eszközre sem: az íróka, gyertya vagy méhviaszgyertya hobbiboltban beszerezhetők, egyszerű bolti tojásfesték és tojás kell még, a minták pedig az interneten megtalálhatók.

– A tyúktojást megmosom, felül-alul kilyukasztom, kifújom, majd ecettel áttörlöm, hogy ne legyen zsíros a felülete. Gyertya felett melegítem az írókát. Az abban felolvadt viaszt viszem fel a tojás felületére, utána következik a festés. A viaszolás kitakarja a festéket: a tojás csak ott lesz festékes, ahol nincs rajta viasz. Méhviasszal dolgozom, mert az sűrűbb és jobban tapad a tojásra, mint a gyertyaviasz – magyarázza.

A tojások, amiket megír, ilyentájt otthon tojásfára, barkára, aranyvessző bokorra kerültek felszalagozva. Elkészíteni és gyönyörködni az alkotásokban: mindkettő jó a léleknek.

Kapcsolódó: