Szerződéskötéstől a felmondásig – munka(jog) Ausztriában

A tapasztalat az, hogy sok ausztriai munkavállaló nincsen tisztában a jogaival, amit az osztrák munkaadók néha ki is használnak. Horváth Csaba, a Magyar Szakszervezeti Szövetség Vas megyei képviselete vezetőjének segítségével összegyűjtöttük a legfontosabb munkajogi kérdéseket a szerződéskötéstől a végkielégítésig. Fontos tudatosítani magunkban, hogy a határ menti ingázókra az osztrák munkajog vonatkozik, vagyis ugyanazok a jogai és kötelezettségei a magyar munkavállalóknak, mint osztrák kollégáiknak, márpedig ez a munkaidőre és a szabadságra is vonatkozik.

Ausztriában a munkajogi törvények mellett nagyon sok kollektív szerződés és üzemi megállapodás létezik. Ahhoz, hogy elkezdhessünk dolgozni Ausztriában, szükségünk lesz egy munkaszerződésre. Azt nem kötelező írásba foglalni, de egy tájékoztatót (Dienstzettel), ebben az esetben is kapnia kell a munkavállalónak egy hónapon belül. Az már más kérdés, hogy jobban tesszük, ha ragaszkodunk hozzá, hogy le legyen írva, hiszen ha probléma adódna, így könnyebben tudjuk bizonyítani igazunkat. A felek maximum egy hónap próbaidőben állapodhatnak meg. Sok kollektív szerződés külön megállapodás nélkül, automatikusan előirányoz próbaidőt, így például a vendéglátóipari dolgozók esetében tizennégy napot. A próbaidő alatt a munkaviszonyt mindkét fél indoklás nélkül azonnal megszüntetheti.

Munkaidőnek számít a munkavégzés kezdetétől a végéig tartó időszak, de például a munkaközi szünetek és a munkába járás ideje már nem tartoznak bele.

A törvény szerint a normál munkaidő napi nyolc, illetve heti negyven óra, ettől azonban bizonyos feltételek mellett el lehet térni. Például megállapodhatnak a felek abban, hogy hétfőtől csütörtökig többet dolgozik a munkavállaló, hogy aztán pénteken korábban hazamehessen. Megengedett a napi tíz óra munka is, de sok kollektív szerződés (például a kereskedelemben, fémiparban) kevesebb munkaidőt ír elő: heti 38,5 órát. Ha valaki a megengedett normál munkaidőt túllépi, akkor beszélhetünk túlóráról. Ez napi maximum kettő, míg heti legfeljebb tíz óra lehet. A túlórákat vagy ötven százalékos pótdíjjal, vagy megfelelő időkiegyenlítéssel díjazzák (egy óra túlmunkáért másfél óra időt számolnak el), vagy a kettőt vegyesen: például egy óra időkiegyenlítés, ötven százalék pénz.

Amennyiben a napi munka-idő a hat órát meghaladja, akkor a munkavállalónak legalább fél óra szünetet kell biztosítani. Ezt ki lehet adni két negyedórás, vagy három tízperces szünetként is. Az aznapi és a másnapi munkakezdés között legalább 11 órának (fiatalkorúak esetén 12 óra) el kell telnie. Kollektív szerződés ezt az időt nyolc órára csökkentheti, de csak úgy, ha tíz napon belül kap egy hosszabb pihenőidőt a munkavállaló.

Jó tudni azt is, hogy Ausztriában sem jár mindenkinek automatikusan a 13. és 14. havi bér.

Sok kollektív szerződés tartalmaz rendelkezést a 13. havi („szabadságpénz”) és a 14. havi („karácsonyi pénz”) bér fizetésére, tehát mindenkinek az ágazati szabályok között kell keresni, jogosult-e rá. Amikor aláírjuk a munkaszerződést, erre mindenképpen érdemes rákérdezni.

Betegszabadság esetén a munkaadó korlátozott ideig – a munkaviszony időtartamától függően – tovább fizeti a munkabért. A munkavállalótól kérhet igazolást, és azt akkor is el kell fogadnia, ha Magyarországon állították ki, de kérheti annak fordítását. Az igényekhez igazodva a határ menti településeken egyre több háziorvostól lehet kérni német nyelvű igazolást is. A betegbiztosító táppénzt fizet, miután a munkáltató által fizetett betegszabadság lejárt, vagy ha a munkavállaló bérének már csak a felére jogosult. A területi betegbiztosítók maximum 52 hétig fizetnek táppénzt, ha a munkavállaló a biztosítási esemény bekövetkeztét megelőző 12 hónapban legalább 6 hónapig biztosítva volt. A táppénz összege a bruttó jövedelem ötven százaléka. Fontos tudni, hogy a táppénz nem jelent védettséget a munkáltatói felmondással szemben.

A munkaviszonyunk többféleképpen is megszűnhet. Történhet közös megegyezéssel – ez lehet felmondási idő nélkül is -, ilyenkor a felek közösen megállapodnak egy időpontban. A felmondás már bonyolultabb, ugyanis Ausztriában más vonatkozik a szellemi, és más a fizikai dolgozókra. Utóbbiak esetén a vonatkozó kollektív szerződés a mérvadó, ha az nincs, akkor két hét a felmondási idő. Szellemi dolgozók esetében pedig attól függően, hogy mennyit dolgozott az adott cégnél a munkavállaló, úgy nő a felmondási idő hat héttől egészen öt hónapig. Nyomós indok esetén szó lehet elbocsátásról is, ilyenkor nem kell betartani a felmondási időt sem, a munkaviszony azonnal megszűnik. Ilyen ok lehet például az ittas állapotban végzett munka, vagy az üzleti titok megsértése. Kevesebb mint 25 év munkaviszony esetén öt hét, míg 25 év munkaviszony után hat hét szabadság jár, de ettől a kollektív szerződés eltérhet. A szabadság kiadásáról egyoldalúan sem a munkavállaló, sem a munkáltató nem dönthet, sőt, azt pénzben sem lehet megváltani.