Megszólítani és bevonni - Rendhagyó kurzus szakvédőnőknek: egészségfejlesztés, foglalkoztatottság

A „foglalkoztatásba kísérés” a gyakorlatban az inaktívak felkutatását és álláskeresőként való regisztrációjukat jelenti. Ha szükséges, akkor ehhez szociális szolgáltatás is nyújtható vagy további ellátórendszerbe küldhető az érintetett. Adódik azonban a kérdés: ki és hogyan szólítsa meg a hátrányos helyzetben lévőket? Milyen a jó kommunikáció irányukba?

 A 14 alkalomból álló kurzusba ezért elsődlegesen a már dolgozó, de szakmai tudásukat bővíteni és mélyíteni szándékozó szakvédőnő MSC hallgatókat vonták be: ők már gyakorló szakemberek, és találkoznak hasonló problémákkal munkájuk során. Karamánné dr. habil. Pakai Annamária egyetemi docens, a PTE Szombathelyi Képzési Központjának vezetője szerint fontos, hogy a képzéseikre járó hallgatók ismerjék a hátrányos helyzetűek problémáit. Most a védőnőkre fókuszáltak, de igaz ez az ápolókra, mentőtisztekre, szülésznőkre, gyógytornászokra is. Nem tartja kizártnak, hogy a jövőben szabadon választható tantárgy formájában folytassák a kurzust. 

– Helyzetben látni a problémát – erősítette meg dr. Karácsony Ilona egyetemi adjunktus, okleveles egészségfejlesztés tanár. A kurzus során jó példákat kaptak a hallgatók például arra vonatkozóan, hogy miként segíthető a gyermekek integrációja. Elmondta: a társadalmi egyenlőtlenség egészségügyi egyenlőtlenséget generál. Kiemelten fontos az egészségműveltség emelése, a kockázatok mérséklése, a várható élettartam növelése. Egészség nélkül nem lehet dolgozni! Dr. Biroszné Móritz Zsuzsanna, a Vas vármegyei foglalkoztatási-gazdaságfejlesztési Paktum szakmai vezetője arról beszélt lapunknak: nem megszokott, hogy egy felsőoktatási intézményt vonjanak be egy ilyen együttműködésbe, az elmúlt hónapok közös munkája azonban bebizonyította, jól döntöttek. Szép és izgalmakkal, sikerekkel teli évet tudhatnak maguk mögött. A kurzus három részből – elméleti órákból, terepgyakorlatból – beadandó záródolgozat – állt össze. 

A legérdekesebbnek talán a pankaszi óvodában töltött terepgyakorlat bizonyult. A résztvevők többek között arra keresték a választ, hogy a környezeti, életmódi tényezőknek milyen a szerepe a romák egészségi állapotának alakulásában. Az óvodapedagógusokkal való közös munka rávilágított arra is: van, amikor a védőnőknek a protokolltól eltérően kell kommunikálniuk, az adott helyzetre kell adaptálniuk a mondandójukat. Ennek mikéntjére többen választ is adtak a záródolgozatukban – az olvasni nem tudó édesanyát például rajzokkal segítenék a tápszer elkészítésének helyes módszerében, de ehhez hasonlóan átadhatók a helyes kézmosási vagy szoptatási tanácsok is. Mindent az alapoknál kell kezdeni. A kisebbségi csoportok tagjainak egészségi esélyegyenlőségének javítása hozzájárul a társadalmi és munkaerőpiaci integrációjukhoz.