Szívvel, lélekkel ünnepelték Szent Erzsébetet az egyházmegye önkéntes karitászosai

A szent életű Árpád-házi királylány a Katolikus Karitász védőszentje. Az elmúlt hétvégén őt, a 810 éve született Erzsébetet ünnepelte Körmenden a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász. A humanitárius szervezet 900 önkéntese közül több mint 750 gyűlt össze a boldoggá avatott Batthyány-Strattmann László városában. A médiamegjelenést is finanszírozó EFOP-1.2.1 „Családban a jövő” elnevezésű sikeres pályázatnak köszönhetően – a herceg-orvos által annakidején rendszeresen látogatott – Szent Erzsébet-templomban megtartott püspöki szentmise után a szegényeket segítő herceg hajdani várkastélyában és parkjában különféle programok várták a karitászosokat. Közöttük a vendégként érkezett Győri Egyházmegyei Karitász igazgatóját és munkatársait is.

A püspöki szentmise után a Batthyány-kastély színháztermében Czvitkovics Gyula körmendi alpolgármester fejezte ki örömét amiatt, hogy az idén az ő városukban, az ország ötödik legnagyobb kastélyegyüttesében ünneplik védőszentjüket a karitászosok.

Prof. Dr. Török Csaba, az Esztergomi Hittudományi Főiskola tanára, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia televíziós referense magvas elmélkedésében arra keresett választ: mit üzen nekünk, ma élőknek nyolc évszázad távlatából Szent Erzsébet? Hallgatva őt bizonyára sokakat megérintett a kérdésre adott válaszának summázata: „Soha nem volt és nem is lesz olyan világ, amelyben a keresztények szeretetére ne lenne szükség, hiszen a hitüket cselekvésként megélők Isten szeretetének tanúságtevői.”

Hatalmas sikert aratva, állva tapsolta meg a közönség az egyházmegyei karitász egyik megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató legrégibb intézményének, a szombathelyi Hársfa-háznak 35 színjátszóját. Ők Szent Erzsébet életéről szóló musicalt mutattak be Horváth József pápai prelátus, az egyházmegyei karitász lelki vezetőjének lektorálásával. Horváth József elmondta: nehéz sorsú emberek állnak a színpadon, akik hordozzák az élet keresztjét, s így, ezzel a lélekkel, ezzel a batyuval a hátukon készültek nagy lelkesedéssel az előadásra, amelynek ő „Az Isten mosolya” címet adta. A dalos, táncos lírai alaphangú musical után kértük a Hársfa-ház vezetőjét, Farkasné Nagy Ritát arra, avasson be bennünket a felkészülésbe.

– Hatalmas bizalmat megelőlegezve májusban kért fel bennünket Tuczainé Régvári Marietta igazgatónő arra, hogy tartsunk egy előadást Szent Erzsébetről az ő ünnepén. Mediátorként, mentálhigiénés szakemberként meggyőződésünk, hogy a színjátszás rendkívüli gyógyító hatással van a megváltozott munkaképességű emberekre, ezért a Miraculum Színpadunk 10-15 fős csapata már korábban is tartott előadásokat karácsonyra, húsvétra, nemzeti ünnepre. Májusban azonnal megkezdtük Kovács-Dévai Viktóriával a szövegírást. Musicalben gondolkodtunk, mert két jó hangú énekesünk van: az Erzsébetet alakító Vas Mária és a férjét, Lajost megformáló Kleinhappel József. Azután minden nap próbáltunk. A Hársfa-ház 80 főjéből 30 szerepelt a musicalben, plusz öt alkalmazott és két gyermek is. Óriási dolog volt számunkra, hogy Körmenden igazi színpadon szerepelhettünk, s hogy a püspök úr előadás után mindenkinek külön gratulált. A kastély udvarán meg is szólított valaki, aki elmondta: látott olyan szereplőt, aki három-négy hónapja még ágyban fekvő beteg volt, meg sem tudott szólalni. A művészet, a jó szellemű csapatmunka gyógyító hatását mutatja számunkra ez is.

A gratulációk, az elismerések megerősítést adtak. Elsőként Tuczainé Régvári Marietta, az egyházmegyei karitász igazgatója gratulált kedves szavakkal a színjátszóknak.

A Miraculum társulata lelkesen folytatja a színjátszást. Hamarosan elkezdik próbálni Csinibaba estjüket, amelynek bemutatóját boldogság bombának szánják.

A színház után a kastély udvarán folytatódtak a Szent Erzsébet jubileumi programok.

Az egyik rendezvénysátorban Óra Krisztián körmendi káplán vezette a Szent Erzsébet életéről szóló vetélkedőt. A kilenc plébániai csapat (Ikervár, Nagylengyel, Zalaegerszegről a Mária Magdolna, a Kertvárosi és a Jézus Szíve, Ják, Szőlős, Gutorfölde) mellett indult a szombathelyi RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat csapata, s ők bizonyultak a legjobbnak. A kézműves sátorban bőrözés, kerámiázás, gyöngyfűzés és más programok zajlottak, másutt volt vérnyomásmérés, újabb sátorban cigány festők alkotásait lehetett megtekinteni.

Az ebéd is különleges volt ezen a napon, hiszen azt 13 csapat főzte. Mielőtt elkezdődött az étkezés, Kiss László atya vezetésével papokból álló zsűri kóstolta végig jókedvűen a bográcsokban rotyogó ízletes ételeket. Volt ahol énekszóval, másutt terített asztallal fogadták őket. A főzők között ott volt Bérbaltavár, Lenti, Zalaegerszeg, Gutorfölde, Vép, Ják, Jánosháza, Kőszeg, Celldömölk plébániai karitászainak, valamint a nardai karitász tábor, a kemenespálfai Szent Pál és a nagylengyeli Szent Család Szociális Központ, továbbá a szombathelyi Hársfa-ház csapata.

A jánosházi Keresztelő Szent János Plébánia főzőcsapata a plébánia címérével hímzett kötényben olyan baconos gombás sertéstokányt készített cipóban, amely elnyerte a zsűri első helyét, s a karitász ajándékát, egy kerékpárt. A főzők között volt Bodorkós Imre plébános és Böjti Balázs káplán is.

– Az egész rendezvény kitűnő alkalom arra, hogy együtt imádkozzunk, találkozzunk egymással és megerősítsük a közösségeinket. Tuczainé Régvári Marietta igazgatóasszony személyes érdeme, hogy összefogja a karitászcsoportokat, így a kis falusi karitászok is megmutathatják mire képesek. Egy ilyen alkalom erősíti a belső kohéziós erőt, mindenki megerősödve megy majd haza – összegezte véleményét a napról Bodorkós Imre plébános, az egyházmegye családreferense.

Plébániájának területéről, a kemenespálfai Szent Pál Szociális Központból is érkeztek résztvevők Körmendre. Ők pincepörköltet főztek, az intézmény megváltozott munkaképességű dolgozóinak munkáiból pedig kézműves termékeket lehetett vásárolni.

Bérbaltaváron több roma él, mint magyar, hallottam a faluban működő cigány karitász vezetőjétől, Bóbics Istvánné Annuskától. Autentikus tánccsoportjuk már több karitászos rendezvényen szerepelt. Most Körmenden is nagy sikert arattak fergeteges táncaikkal, s főzőcsapatuk is kimagaslóan teljesített, hiszen szintén az élen végeztek.

– 27 fős csapatunk érkezett Körmendre – mondta el Annuska. – Most először főztünk, a cigánylecsónk és a babos káposztánk a cigánykenyérrel gyorsan elfogyott.

Annuskával a karitászos munkáról is szót váltottunk. Elmondta: rajtuk keresztül rendkívül sokrétű segítséget kapnak a faluban élő romák az egyházmegyei karitásztól. Résztvettek a vetőmag, majd a Szép otthon programban is, így a faluban elkezdtek kertészkedni, s az ingyen kapott festékkel már többen megszépítették otthonaikat.

– Mi nem nagyon szoktunk elutazni a falunkból, de a karitász révén már sok szép helyre eljutottunk – folytatja Annuska, aki sorolja: elutaztak Mátraverebélyre, Győrbe, Szombathelyre, Jánosházára is. – Óriási élményünk, hogy Székely János püspök atya most szeptemberben elvitt bennünket Csatkára. A püspök úr beszállt hozzánk a buszba, az úton szép énekeket tanított nekünk, olyanokat, amilyeneket még sohasem hallottunk, majd Csatkán misézett. Nagyon szép élményként őrizzük azt az utazást. Ennyi romát egy helyen még sohasem láttunk, ha lehet, szeretnénk majd jövőre is elmenni.

Tudni kell, hogy a hívő romák ezrei látogatnak el évről évre a Komárom-Esztergom megyei Csatkára, hazánk leghíresebb cigánybúcsújába. Ez a kárpát-medencei cigányok legfontosabb egyházi ünnepe. Az alig háromszáz lelkes településen Kisasszony napjához (szeptember 8-ához) kapcsolódva Szűz Mária születésnapjára emlékeznek a hívő zarándokok a két napos rendezvényen, amelyet egybekötnek cigányzenés mulatsággal. Akár a többi zarándok, ők is a Szentkút áldásos vize miatt érkeznek, hatalmas gyertyákat visznek a csatkai Szűz Mária szoborhoz, meghallgatják a misét, imádkoznak, énekelnek.

A kőszegi karitászosok kilenc fővel vettek részt a körmendi főzőversenyen. Süteményeket hoztak magukkal, helyben gulyáslevest főztek csipetkével.

– Jó közösségformáló egy ilyen találkozó, innen mindenki feltöltődve megy haza – mondta el Rábai Ferenc.

Körmenden egy padra letelepedve beszélgettünk Székely János megyés püspökkel. Először arról kérdeztem, milyennek látja a karitászosok munkáját.

Mivel Szent Erzsébet ünnepén a legtöbbször a szeretet szó hangzott el, Székely püspök úrnak a véleményét kértük napjaink égető kérdéséről, a migráns helyzetről. Arról, hogy a katolikusoknak valóban kötelességük-e mindenkit felebarátként a keblükre ölelniük?

– Nagyon összetett kérdés ez – töprengett el válaszadáskor a megyés főpásztor. – Azt gondolom, hogy két alapigazságot kell itt egyensúlyban tartani. Az egyik: a teremtő Isten akarata, hogy az ember történelmi, társadalmi módon bontakoztassa ki önmagát, vagyis anyanyelvekben, kultúrákban, nemzetekben. Egy nemzeti közösségnek van joga, sőt kötelessége is az értékeit, a kultúráját, az identitását, a hazáját, a biztonságát védeni, fenntartani. Vagyis az egyház sohasem egy zöldhatáron átvonuló, honfoglalásszerű bevándorlást támogatott. Nyilvánvalóan a bevándorlónak vannak kötelességei, nemcsak jogai. s a legfőbb kötelessége, hogy megáll a határnál, bemutatkozik és benyújtja a kérvényét. A befogadó országoknak pedig joguk van azt mérlegelni, hogy milyen bevándorlókat tudnak befogadni. Ilyen értelemben véve a kerítés, amit Magyarország épített, keresztény szempontból is védhető. Tehát nem tartjuk helyesnek egy teljesen ellenőrizetlen bevándorlásnak a megengedését, támogatását. Ez az egyik oldala a dolognak, de van egy másik is. A másik pedig az, hogy a Földet a teremtő Isten minden embernek szánta, hogy minden ember, minden nép emberhez méltóan tudjon rajta élni. És ha bárhol a Földön akár természeti katasztrófák vagy háborúk miatt a megélhetés lehetetlenné válik, akkor az egész Földnek van abban felelőssége, kötelessége, hogy segítsen.

Nyilván Magyarországnak is. Tehát a valóban rászorulóknak fontos, hogy segítséget nyújtsunk. Vagyis nem baj, hogy van a kerítés a határainknál, de az nagyon fontos, hogy a kerítésen legyen ajtó is, ahol azt, aki tényleg rászorul, szeretettel, segítőkészséggel fogadjuk. Ha Európa lemond arról, hogy legyenek határai – ahogy sajnos jelenleg félig-meddig így tesz –, akkor nagyon hamar meg fog szűnni, vagy szét fog esni, vagy teljes anarchiába jut. Fontos ezt a folyamatot kézben tartani és szabályozni, de nagyon fontos segíteni is. Az egyházunk is sokféle módon kivette a részét ebből. A karitász ott volt Röszkénél, Szentgotthárdon, Körmenden a plébánia fogadott be rászorulókat, Esztergomban a roma közösségi ház is. A biztonságunk védelmét, a gyöngék megsegítését egyensúlyban kell tartani.

Mint minden évben jövőre is rendez Erzsébet-napot az egyházmegyei karitász. Tuczainé Régvári Marietta szeretné, ha addigra több fiatal kapcsolódna be az idén 26 éves segélyszervezet sokrétű munkájába.